Szepes Mária rovata

Szepes Mária - Káprázatok úrnője

Merre tartasz, ember?


 

Mikor azt mondom valakire: "káprázik a szeme", nyilvánvalóan arra gondolok, olyasmit vél látni, ami valójában nincs. De a káprázat fogalma igen sokrétű meghatározás. Régóta él és nagyon mélyen gyökerezik az emberiség tudatában. Korántsem csak annyit jelent, hogy hirtelen, erős fény hatására látási zavarok keletkezhetnek. A látomások, víziók, "ábrándképek" éppúgy hozzátársíthatók, mint ha valakit elkápráztat a karrierje, vagy részegült fantáziaképeket vetít a szerelmére, aki egyáltalában nem azonos e képzetekkel.

 

A keleti filozófia Májának nevezi a káprázatot. Mája a "káprázatok úrnője", aki hamis képzetekkel zavarja meg a tiszta értelmet, s az embert pusztító szenvedélyek csapdájába csalogatja. Hermész Triszmegisztosznak, a mitikus "háromszor hatalmasnak" tulajdonítják többek között a mondást: "ami mulandó, az nem igaz". S ha későbbi filozófusok különböző elemzésekkel variálják a tételt, hogy: "a világ az én képzetem", nem az életjelenségek objektív valóságát tagadják, hanem azt állítják, hogy az ember viszonylata nagyon esetleges, sokszor téves e jelenségekhez.

 

A mélypszichológia kísérleti tudománya és gyakorlata szerint azokat a tüneteket, amelyeket „káprázatnak” is nevezhetünk, a képzelet vetíti, és e vetületekkel önmagát elhiteti. Szorosabban véve persze káprázat az a vetület is, amelyet a mozi vásznán és a televízió képernyőjén látunk, színesen nyüzsgő, eleven képsorokként. Mert esetleg olyan figurák mozognak, beszélnek előttünk sajátos környezetükben, akik már meghaltak vagy csillogó szépségük vénséggé hamvadt, s főként semmiképpen nincsenek ott, ahol lenni látszanak.

 

Ennél sokkal különösebbek azok a "káprázatok",  amelyek a szorongó képzelet következtében tünetekből organikus betegségekké fajulnak. Gyakori félelem táplálta fóbia, stresszbetegségekhez tartoznak például a gyomor-, szív-, mirigy-rendellenességek, allergiák. Ha egy ember állandóan a pulzusát figyeli, az előbb-utóbb meglódul, rendellenesen, tachycardiás kihagyásokkal lüktet. S ez nagyon is érthető. Próbáljuk kitartóan dörzsölni kézfejünkön a bőrt. Az a rész először fokozatosan kipirosodik, majd fájdalmasan gyulladttá válik. A gondolatok "sugárnyomása" ugyanígy hat azokra a szervekre, amelyekre állandó aggodalmunk irányul. Ne feledjük el, hogy ma már encefalográffal mérik a gondolatrezgéseket. A rezgés: energia. Rövidebb vagy hosszabb idő alatt "elrezeg" céljához.

 

Igen meggyőzőek, de távolról sem felderítettek például a hisztéria tünetei. Ki ne hallott volna Konnesreuthi Terézről, aki éveken át vérző stigmákat produkált két lábán és kezén; Jézus szög ütötte sebeinek mását, mert egzaltált rajongással beleélte magát, képzeletében azonosult a megfeszített Krisztus kínjaival. Orvosbizottságok vizsgálták, cikkek és fotók jelentek meg róla a világlapokban. Közismert az úgynevezett "álterhesség" állapota is, ami nemcsak embereknél, hanem állatoknál is előfordul. A graviditás minden tünete létrejön ilyenkor. A has nőni kezd, az emlők megduzzadnak, tej csordul belőlük. Valójában azonban a természet szaporodási ingere hatására markírozza a szervezet e folyamatot. Ismertem egy színésznőt, akinek fajtatiszta airdale terrier kiskutyája lett álterhes. Ő már előre eladta a majdani kiskutyákat. Azok azonban, minden hiteles tünet ellenére, nem voltak hajlandók megszületni. A pedigrés párosításnál nem történt fogantatás, nem volt magzat, csak szegény nőstény kutya heves anyaösztöne próbálta kiformálni saját testében. "Képzeletének" műve volt.

 

Érdekesek a német Driesch professzor kísérletei az első világháború alatt, a klinikán, ahol dolgozott. Ő alkalmazott először helyi érzéstelenítést. Az én és a lélek című tanulmányában szintén a hisztériáról ír, amelyet egyfajta tudattalan, sokszor önpusztító zsenialitásnak nevez, mivel amit a hisztériás beteg elképzel, megvalósítja saját organizmusán belül. Nagy tévedés e tüneteket semmibe venni. Ha valaki egy "képzelt" gombóctól vagy daganattól fulladozni kezd, súlyos nyelési nehézségei támadnak, s a klinikai vizsgálatok mind negatívok nála, próbáljuk elhinni, hogy ő valóban érzi, amiről panaszkodik. S ha e tünetek láthatatlan okának másfajta megközelítésével a jó pszichológus nem tudja feloldani benne a tiltakozó görcsöt, nyomorúságos állapotban tengődik élete végéig. S baját csak súlyosbítja, hogy környezete szerint „valójában nincs semmi baja, képzelődik, bolond hisztérika”. De mi a hisztéria? "Méhszenv" - fordították egykor igen humoros áttétellel. Csakhogy a férfiaknak is vannak fóbiáik, traumáik, kényszerképzeteik, neurotikus szorongásaik, allergiájuk. Pedig nincs méhük.

 

Kétségtelen, hogy a legtöbb "hisztérikus tünetbe" nem halnak bele az emberek. Nem kap rákot, akinek rákfóbiája van. De volt már olyan morbid kísérlet - éppen Driesch professzor ír róla a már említett könyvében -, amelybe belepusztult a "médium". Tanúként szemlélte végig, ő nem vállalkozott volna ilyen kísérlet végrehajtására. Egy halálra ítélt, sokszoros rablógyilkost kivégzés helyett langyos vízzel tele kádba ültettek. Mindkét csuklóján enyhén vérző bevágást ejtettek, amely kissé színezni kezdte a vizet. Az ereit nem nyitották meg, a seb csak felületes volt. De ő úgy tudta, hogy a vénáit metszették fel. Közben fokozatosan, anélkül, hogy észrevette volna, egyre sötétebb vörösre festették a vizet. A kísérleti alany holtsápadt lett, pulzusa gyengült, a rohamos vérveszteség minden fázisát átélte - majd belehalt a képzetbe - "a káprázatba" - hogy elvérzett. Pedig a teste makkegészséges volt.

 

A hipnózis sokak által tapasztalt, különös jelenségeinek sincs megfelelő magyarázata, noha furcsa fenoménjei szintén a "káprázatra", intenzív "képzelődésre" utalnak, amelyek egy kívülálló szuggesztív akarat hatására megvalósítják az agyba vetített parancsot. A hipnotizőr felszólítására a médiumon a hideg kés érintésére égési seb támad. A pohár tiszta vizet pezsgőként issza meg és kábán megrészegül tőle. Énekelni, táncolni, vetkőzni kezd, láthatatlan tárgyakkal manipulál. Ilyenfajta mutatványokat sokan láttak már világszerte. Bizonyos azonban, hogy nem minden ember hipnotizálható. Nagyfokú befolyásolhatóság szükséges hozzá. S a szuggesztió a beépült morális gátakat nem képes áttörni - legalábbis e nyilvános produkciók alatt nem.

 

Az elmebajok különféle rögeszméi is "káprázatok". A paranoiás azt képzeli, hogy mindenki üldözi. Körülötte, az utcán és a szomszédban is csak róla beszélnek. Szavakból, tekintetekből, gesztusokból a környezetében ellene szőtt összeesküvésre következtet. A narcisztikus elmeháborodott személyiség tévesztő magatartása közismert. Császárnak, hadvezérnek, világmegváltónak, a "föld urának" képzeli magát. Ez szomorú, de az egész közösségre nézve ártalmatlan hóbort - feltéve, hogy tébolydába zárják az őrjöngő beteget. Mikor azonban egy eszelős diktátor rögeszméjébe milliók pusztulnak bele, mint Hitler esetében, rá kell jönnünk, e szuggesztív tébolyt, önmagát és tömegeket becsapó "káprázatot" komolyabban kell vennünk, mint eddig tettük. Éppúgy, ahogy a szorongásos neurózis veszedelmes elterjedésének is gátat kell vetnünk a Földön, mert egyre nyugtalanítóbb méreteket ölt, s már gyermekkorban elkezdődik. Miért? A gyermeknél a "fészekmeleg" hiánya, szülei kapkodó, hajszolt életmódja, marakodása, esetleg válása, alkoholizmusa indítja el a zavart, zárkózó vagy agresszív pótcselekvések sorozatát. Hiszen e kiszolgáltatott, éretlen állapotban az emberpalánta igen képlékeny és érzékeny műszer. Minden indulatáramot, bizonytalanságot szeizmográfként jelez: pszichikai vírusfertőzést kap tőle. Ellenszere, "antitoxinja" a törődés, szeretet, jó példa érlelő hője. Hippokratész, az orvostudományok atyja szerint ugyanis: "ahol a méreg, ott a gyógyszer is".

 

A felnőtt, "elmagányosodott", "elidegenedett" ember szorongásos neurózisát nem pusztán a bizonytalan jövőtől való rettegés rémképei, "látomásai", "káprázatai" okozzák. Minden félelem alapjában halálfélelem. S ha egy pszichológus nem tud megfelelő, gyógyító választ adni arra, hogy az ember miért születik, ha világra jöttének pillanatától halálra ítélt, s kiszámíthatatlan ártalmaktól fenyegetett életének mi a valódi értelme, akkor nem orvos, hanem diplomás kuruzsló.

 

(1998)

Szepes Mária
XIV. évfolyam 11. szám

Címkék: Szepes Mária

Aktuális lapszámunk:
2017. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.