Szepes Mária rovata

Szepes Mária - Mars szekere

Újra megjelent Szepes Mária Raguel hét tanítványa című beavatási nagyregénye


Raguel könyve a hét alapbolygót megtestesítő hét főszereplő életének, sorsuk alakulásának, lelkük tisztulásának a története. Végigvezet bennünket fejlődési  stádiumaikon, az ősi hagyományokból ismert beavatásokon, amelyeket előbb-utóbb mindannyian megjárunk szabadulásunk érdekében.

 

„A hét alapbolygó beavatásának második állomása a Mars-erő fiatal, harcos tendenciája, amely a megvalósulásra törő léthajnal lendületét hordozza. Életformája a küzdelem. E mágikus harc, mágikus védekezés és támadás a Mars-lények művészete és eksztatikus kultusza.

 

Az ilyen jelű ember világosfejű, nagyon határozott, céltudatos, elszántan küzdő. Céljai elérésének eszközei gyakran kegyetlenek. A formanívó dönti el, hogy az energiaáramot az egyén milyen formában reagálja le. Durván erőszakos medret keres-e rá, vagy az intellektus síkján kényszeríti-e ki feltételeket nem ismerő győzelmét. Mindaz, ami a Mars egyéniségét jellemzi, a Hold hatás hiányzó tulajdonságainak aktiválódása benne. Csak azt értékeli, amihez a legvégletesebb erőfeszítések és az ellenerők lebírása árán jutott. A Mars ezoterikus útja a jóga-praxis, a koncentráció, a mágia."

 

Szepes Mária

 

Részlet a könyvből, szerkesztett változat

„Mythenburg várában mindenkit megcsapott John D. Carter lényéből áradó mágikus vonzás. Érezték, ennek az embernek az akarata kivédhetetlen fegyver. 1902-ben született, Londonban. Agysebész praxisa mellett mindenek felett és minden eszközön át a mágiával foglalkozott. Cartert nem lepte meg önnön atavisztikus énjének dühöngő tiltakozása a beavatás első gyakorlata ellen, mikor visszavonult szobájába, hogy felszámolja múltja sajgó csomópontjait.

 

John az egyre inkább múmiává száradó, pergamenbőrű, nyolcvanötödik évébe lépő mesterének galambszürke zeneszobájában ismerte meg Jane Hillt. Japán festményként emelkedett ki a szivarfüstös, patinás háttérből barackos, szép árnyalatú színeivel. Meghatóan fiatalnak és törékenynek tetszett; azt a ritka, gyöngéd finomságot őrizte meg külsejében, amelyet a gyermekkor selymes bájának elröppenése után hiába keresünk a felnőttek vonásaiban. Ám szinte édeni ifjúsága nem gyöngeséget vagy ernyedtséget árasztott, inkább titkos, fehéren izzó erőt és függetlenséget. Kecses, cizellált gésalényén át széles, boldog hullámokban áradt a zene kinyilatkoztatása. De ennél sokkal többet, veszedelmesebbet is jelentett Johnak: forradalmat. Kataklizmát. Ez az álomködből kiszakadó, izzó éberség és belső harangzúgás egyszerre tudatossá tette benne, micsoda bénító varázslat láncolta le eddig. Csak tűrt, sodródott sorsában, mert mindegy volt, hol, kivel s hogyan tölti el az idejét a legfontosabb, az egyetlen találkozásig.

Mars-kép: Forgó Erika, www.selyemkepek.hu

 

Barátja, George a zongorára támaszkodva beszélgetett a lánnyal, arcán a szerelem gőzölgő, kínlódó együgyűségével. E gyermeki kiszolgáltatottság volt az, amelyen John nem tudott áthatolni. Róla beszélhettek, mert Jane sötét ibolyaszeme mosolygó érdeklődéssel fordult felé.

 

Milyen nyitott! – érezte meg John borzongva. Mintha a karmester már beintette volna a mű kezdetét, e szomjas pillantás felé fordult, s várta a felemelt varázspálca mozdulását. Ő pedig nem mozdult. Ott állt közöttük napkorongot elfedő falevélként George, áhítatos, gyanútlan szerelemmel Jane és bizalommal őiránta. John még nem mondott le a leányról, de George, ez a gyönge és tehetetlen akadály sebesült őzsutaként hevert keresztben az ösvényen. Nem gázolhatott át rajta.

 

Megtorpanása új áramlásokat indított el benne. Testi és lelki szomjúságában felelőtlenül keresztülnézett számos olyan tényezőn, amelyek sorsa kötései, jelleme követelései, belső törvényei voltak. George a barátja és a sógora. Ezt a szövevényt olyan módon kell szétbogoznia, hogy ne sebezzen meg senkit végzetesen.

 

Felállt, Jane-hez és George-hoz lépett. – Igen. Megvan! Most, hogy közeledett, rájöttem – nevetett felé Jane, mialatt egyik keze magányos billentyűket ütögetett a zongorán. Azután mindkét kezével a klaviatúrára csapott, és különös, disszonáns, dübörgő, felfelé haladó akkordokat fogott végig a billentyűsoron, majd lázas, növekvő feszültségű futamokba váltott át. A hangok rohanva kergették egymást, birkózva összeszövődtek, a vágy hullámhegyére szökkentek, kétely és önmarcangolás hullámvölgyébe zuhantak, de egy pillanatra sem pihentek meg valami oldó, kibékítő idillben. Elhalkulásukban is lázas nyugtalanság, fojtott erő és sóvárgás lüktetett.

 

– Csodálatos! – mondta halkan, fulladtan George. – Ez te vagy, John. És engem, engem nem tudnál kifejezni így, Jane?

 

– Téged? – Jane szelíd, szánakozó, de nagyon gyöngéd, anyás mosollyal nézett fel a fiúra, azután újra lepillantott a billentyűkre, míg ajkán ott játszott az árulkodó mosoly, amely a lelke mélyéig megrendítette Johnt. Jane szereti Georgeot – villant át rajta. – Nem szenvedélyesen, hanem veszedelmesebben: ahogyan az erős asszonyok áhítják a gyámoltalan kisdedek gyöngeségét.

 

 

Jane játszani kezdett. A gyöngyöző, halk futamok bús, finom harmóniában pihentek meg. Szomorúság, magány, passzív tükröződés volt e hangokban, csüggedt kérés és kérdés a felelet reménye nélkül.

 

Ha olyan ellenfelem volna most, akinek nekifeszülhetnék – gondolta John –, aki visszaütne, védekezne, akkor...

 

Akkor mi történnék? – zengett meg benne nyers, szinte idegen erővel. – Harcolnál és győznél. Kétségtelenül legyőznéd Jane-t is. A zsákmányod, a rabszolgád lenne. Bár a fogoly nem mindig rabszolga, néha titkos lázadó. Vajon szabad-e kényszerrel nyúlnia az egyetlen lényhez, akire önmaga kiegészüléseként sóvárgott? Amihez eddig erőszakkal közeledett, abból rettentő csőd lett. Jane-nek magának kell megéreznie. Jane-ben kell megszületnie ennek a bizonyosságnak, amely benne minden kételyt összezúzott.

 

Így állt meg a leány nyitott lénye előtt. Erőit nem nyújtotta ki érte, óriási önfegyelemmel a küszöbön kívül maradt”.

 

 

www.szepesmariaalapitvany.hu
XVIII. évfolyam 11. szám

Címkék: Raguel

Aktuális lapszámunk:
2020. február

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.