Szepes Mária rovata

Szepes Mária - Szórakozott világtanács

"Amilyen a makrokozmosz, ugyanolyan a mikrokozmosz. Ebből csodálatos analógiák adódnak" - mondja a "Háromszor Hatalmas" bölcs, Hermész Triszmegisztosz.


A "kiskozmosz" az ember. A makrokozmosz a világ, a Biosz. Egész organizmusa különbözőségeivel, zseniális összműködésével egyetlen egység. E hatalmas szervezetbe az ember, a "kiskozmosz" éppen úgy kívülről, külső eszközök segítségével les be, mint saját testébe. Józan értelme, amellyel az észlelt tüneteket tudomásul veszi, csak a jéghegy csúcsát jelzi. A hatalmas kozmosz és saját szervezetének kis kozmosza ismereteinek vakfoltjai ellenére tökéletesen végzi dolgát. Pontosan működik. DNS-láncaik kommunikációja tökéletes. A szív lüktet, a vese tisztít, a tüdő életadó levegővel látja el az eleven testet. Az agysejtek s a gerincoszlop idegtárcsái hibátlanul végzik feladatukat az "életüzem" egészséges működése érdekében. A szervezet sejtjei cserélődnek az agy ganglionjai kivételével, amelynek másfél kilós remekműve mindmáig tele van felderítetlen "bizonytalansági faktorokkal" az agykutatók előtt. E tudatlanságukat a tisztességes tudósok bevallják. Elismerik, hogy e fiatal tudományágban pusztán részeredmények vannak. Kutatásaik közben óriási kudarcokkal is szembesülnek. A legjobbak arról sem hallgatnak, hogy rendkívül veszélyes lehetőségek nyílnak előttük, amelyek az egész emberi létformát megrendíthetik. Laboratóriumi feltételeik között emberfeletti birkózást folytatnak megismerhetetlen törvényű természeti hatalmakkal. Úgy tűnik, mechanikai, ökológiai, gyógyászati, gazdasági beavatkozásaik e titokzatos - valamiképpen intelligens - bioláncba olyan küzdelem, amelynek ezek ellenállnak, mégpedig ijesztő, érthetetlen leleménnyel. Komoly tételként sorolható ide a legszélesebb rádiuszú antibiotikumok hatásának csökkenése. Sőt, hatásvesztésük egyenesen ijesztő a súlyos nemi bajok és a tömegekben újra felburjánzó tüdővész ellen. E bioháború mintha gyógyíthatatlan testi-lelki járványok eluralkodásának jelbeszédével figyelmeztetné földünk felelőseit, hogy az élet rossz irányba ömlik e termékeny bolygón. Az AIDS-nek, e szörnyű nemi bajnak nincsen széruma. Ha rátalálnak valami enyhítő, immunerősítő gyógyszerre, akkor a HIV-vírus addigi konfigurációja változik meg furfangosan. Más, bonyolultabb alakot ölt, amely nem reagál az ellene addig némileg eredményes gyógymódra. E szörnyű kór gyökere ugyancsak ökológiai természetű. Az esőerdők irtása állatfajok pusztulását okozza. Az afrikai bennszülöttek szeretik a húst. Ritkán jutnak hozzá, ezért csemegeként fogyasztják a fertőzött, elhullott majomtetemeket.

 

Ha már e cikket a Smaragdtábla mottójával kezdtem, itt magyarázom meg, hogy kerül a bosszútól sugallt trianoni békediktátum e mélységes bölcsességet tartalmazó ősi analógiatanba. Ahogy egy emberi organizmus fekélye nem maradhat a többire nézve következmények nélkül, egy ország testét sem lehet szétszaggatni, mert az egész föld organizmusának egészségét veszélyezteti. Több mint bűn, hiba! Oka pontosan meghatározható és cáfolhatatlan, mivel a "kiskozmosz", az ember, ugyanolyan, mint a nagykozmosz, a világmindenség. És van-e olyan ember, aki életképes, egészséges lény maradna, ha fogai elgennyednének, veséje megtagadná testnedveinek tisztítását, végtagjai nem engedelmeskednének agysejtjei mozgási parancsainak?

 

A trianoni diktátum nyolcvan évvel ezelőtt született az I. világháborúban. Veszteseinek megbüntetésére ítélet hozatott anélkül, hogy tekintetbe vették volna e csonkítás következményeit. Háborús tűzfészkek olajkútjai robbantak be tőle. Azzal sem törődtek, hogy az általuk okozott kóros állapot létrehozta a barna fasizmust, a II. világháborút és a XX. század legnagyobb szégyenét a holokausztot, hatmillió ember szisztematikus legyilkolását. A II. világháború befejezése után pedig ennek „büntetését”, a II. Trianont 1947. június 4-én, amely megszülte a vasfüggöny lezuhanását Kelet és Nyugat között. Létrehozta a gulágokat, büntetőtáborokat, "boszorkánypereket", a véres diktatúra gyarmatosító népirtását. Mindezt egyetlen hazug ideológia iszonyú propaganda- fegyverével, a megfélemlítéssel.

 

Elérkeztünk a 2000. év korszakváltásához. Hogy meredek átalakulások között élünk, csak a tudatlan csőlátók nem ismerik be. Rémítő bűntettek, elvetemült gyilkosságok, értelmetlen tömegpusztítások sírjai nyílnak ki. A világ előtt eddig rejtett dokumentumfilmek kerülnek a nézők elé. Bolygónk vezetőinek magánélete hangos közüggyé válik. Zseniális felfedezések, tökéletesedő technikai eszközök ellenére dúl a bűn szervezett hatalma és érvényesítése. Morál nélkül a jog gyenge e vészes fertőzés leküzdésére. Földünk szervezetének immunrendszere megromlott. A terror mamuthatalmainak szétesése nem hozta meg fajok, vallások, országok kiegyensúlyozott együttélését. Szabadság helyett a veszélyes szabadosságnak nyitott utat. Világunkban a nagy vallások mellett kétes, fanatikus, sőt gyilkos szekták burjánzanak fel. A letűnt terror lappangó vírusai mimikrit öltöttek, de itt vannak. Hadsereg már nem áll mögöttük, de fertőzni még képesek. Bolygónk emberisége valamiféle gátlástalan, maró, folyékony, átmeneti állapotban tengődik. A gondolkodó humanistákban szorongó kételyek és különös "világvége-fóbiák" kelnek életre. Egészséges sejtjeik látják ugyan a kivezető utat, de nincsenek eszközeik a védőerők mozgósítására.

 

E cikknek is célja - más híján - a látó, érző Homo Sapiens által képzeletben összehívott Világtanács megidézése bolygónk tudatközpontjába. Azért, hogy képzeletben megszólítsa értelmes tagjait. A felelős egyéneket a tömegben. A szakembereket a dilettánsok között. Az individualizált gondolkodókat a sötét pszichózisok áldozatává lett csőcselékmasszában. Olyanokat, akik ideáljaikat sohasem adták fel. Gyilkos szenvedések között termelték ki magukból a túlélés gyógyszerét. E szövegnek el kell hangzania. Szükség van rá, mint a nemzésre, amelynek eszméje mindig megelőzi a tettet.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem tudom, minek szólítsam Önöket. Professzoroknak? Kutatásuk tárgyába mélyedt tudósoknak? Uniótagoknak? A Világtanácsban töprengő tanácstalanoknak? Egy bizonyos - elnézést azért, amit mondok -, Önök néha nagyon feledékenyek. Hiszen nem is keresik súlyos tények, statisztikák összefüggéseit. Az emlékezetvesztés tudvalevőleg a világtudat történelmi szakadékait jelenti. Különösen döntéspozíciókban lévő rangos méltóságoknál. Ez nemcsak elszomorító, hanem több. Kockázatos! A világtest egyik része, amelyhez Önök is hozzátartoznak, bírája lett ugyane szervezet másik részének, amely kívül maradt szörnyű átélések tapasztalatain, két világháborún, népirtásokon. Pedig ezek győztesekre és vesztesekre osztották az emberiséget. Hogy ez mit eredményezett a föld felborult oganizmusában, azt saját, soha nem cserélődő agysejtjeik kérdezik tehetetlen kétségbeeséssel Önöktől: Hányszor kell még szörnyű leckéknek ismétlődniük véres történelmünkben, hogy a robbanva szaporodó szenvedő emberiség tanuljon belőle? A gyűlölet és a bosszú végzetes kudarcok. A hasadt tudat taposóaknái valamennyiünk lába alatt feszülnek. Sürgősen ártalmatlanná kell tenni őket! Különben élhető életnek írmagja sem marad földünkön. Kis kék bolygónkon nem robbanhat ki olyan háború, amelynek végül ne csak vesztesei lennének. Ezért szükséges, hogy az organizmus szervei ne egymás ellen, hanem egymást kiegészítve működjenek. Egyetlen mikro-parány sem fölösleges az egészben. Léte fenntartását csak így biztosítja.

 

 

Még egy komoly kérdésem volna Önökhöz, Hölgyeim és Uraim! Miért gondolják, hogy bennünket be kell engedniük az Egyesült Európába? Mi ugyanis lényünk legmélyéig tudjuk, hogy soha sem szakadtunk ki ebből az unióból. Sajátos kultúránkkal, nyelvünkkel, hagyományainkkal hozzá tartozunk, ahogy Önök is saját gyökereikkel. Hazafiak vagyunk és világpolgárok. Azok voltunk mindig. Részei az egésznek. Többletértékünk nem kevesebb senkiénél. Iszonyú poklokat éltünk át. Kínjainkból kivontuk kórságunk tapasztalatait, szérumait.

 

E felsorolásból nem hagyható ki a bolygónk alkímiáját igazoló felfedezés, a műanyag, ami a technikai civilizáció kétélűségét bizonyítandó áldásból átokká látszik lenni. Éppen mert elpusztíthatatlan. Idetartozik az ugyancsak kényszer diktálta, genetikailag manipulált élelmiszerek világpiaci tömeggyártása a népességrobbanás szaporodó tömegei részére. E műízű mesterséges adaléknak már semmiféle köze nincs a természetes táplálékhoz. A "természet elleni érdekeknek" persze megvannak a mentségei. A biosz képtelen volna másképp ellátni az éhező emberiséget. Csak a korlátlan mennyiségű műanyag termékek szolgálhatják ki a növekvő piaci igényeket. Íme így valósult meg modern korszakunkban az alkimisták egykori álma.

 

Szén-dioxidból és vízből olyan színes, számlálhatatlan egyéb nyersanyagot kiváltó műanyagot hoztak létre a modern kémia "varázslói", amelyek formája, mennyisége, mérete a végtelenségig variálható. Megalkotói egyetlen rejtéllyel nem számoltak, azzal, hogy megsemmisíthetetlen.

 

Itt nem térek ki bővebben e problémára. Eleget beszélnek róla a szakemberek.

 

Visszatérek a kemény tényekhez, amelyeket a tudomány vetít a világtudatba földünk genetikai térképének hiánytalan ábrájában. Ez akkor is ott lebeg provokáló teljességében a média reflektoraitól megvilágítva, ha a tudósok e pillanatban nem jöttek még rá a benne működő folyamatok összefüggéseinek valamennyi titkára.

 

Vajon elméjükben nem merül-e fel a gondolat, hogy mit jelent ez az egységes világtestrajzolat? E genetikai térkép valójában hatalmas filozófiai összefüggések bizonyítéka. Összműködését lehetetlen kétségbe vonni. Mikroparányaitól a leghatalmasabb részekig minden összetartozik benne.

 

Egyedül az öntudatra ébredt ember szemléli a világmindenséget kozmocentrikus figyelemmel. Benne ébrednek olyan filozofikus párhuzamok törvényszerűségének felismerései, amelyeknek villáma léte gyökereit, értelmét világítja meg előtte. Végösszegeket ismer fel, fogalmaz meg, amelyek átszövik az egész világmindenséget és valamennyi jelenségre érvényesek. (Lásd a Bolyai-díjas fiatal magyar fizikus, genetikus felismerését az analógialogikáról.)

 

Azért rezzentem rá Önöket e cikkben szerepük valódi jelentőségére, mivel olyan krízis uralkodott el a világtestben, amelynek mi vagyunk a ganglionjai, agysejtjei.

 

Szellemtörténelmünk halhatatlanjai megfogalmazták már valamennyi élő és holt nyelven e kórság diagnózisát és Arkánumát: "Amilyen a kiskozmosz, ugyanolyan a nagykozmosz, és ebből csodálatos analógiák adódnak."

 

A magunkfajták elkötelezettsége, hivatása a felismerés, majd a megvalósítás eszközeinek tervezése, kivitelezése, s ez messze túlmutat tranzit-emberlétünk élethalálküszöbein.

 

A XX. század egyik legnagyobb fizikusának, Heisenbergnek figyelmeztetése: „A fizika okozatokat, jelenségeket regisztrál”, ugyane tudós a következőképpen fejezi be eszmefuttatását: "A fizika végösszege a meta-fizika, a bölcselet, amely jelenségek okát mutatja és azok gyökeréig hatol." Leonardo da Vinci, a ma már szintén halhatatlanná lett tudós, renaissance művész, bölcselő így nyújtja át időtlen üzenetét a harmadik évezredben kutató, kísérletező kollégáinak: "A nagy szeretet a nagy megismerés leánya."

 

Induljunk hát neki együtt: "A tízezer mérföldek is a lábunk alatt kezdődnek!" - mondja Lao-ce, az ötezer éves kínai bölcs a Tao Te King című könyvében.

 


Szepes Mária: Földanya

Nem vagy mostoha, hanem okos.
Tudod, föld-gyermeked fogyatékos.
Jól szereted. Számításod,
módszered félelmetesen hatásos.
Fájón kemény. De azt irtod, ami gyom.
Fekély, méreg iránt nincs irgalom.
Elemeiddel tereled el poklaiból
magzatod, aki csillagbölcsőben ringott,
de ellened fordult, megtagadott.
Lelke sűrű bozótját dühödt rovarrajok
szállták meg, indulat-vadállatok.
A másikban önmagát falja mohón.
Sebei kérges falak.
Létük könny- és vérlucsok.
E súlyos mocskot, vészes halálkórt
kell gyógyítanod, orkánok,
tüzek, rengések áradását
tisztító dühöddel operálod,
hogy ébredjen, hályoga lepattanjon.
Emlékezzék: az otthon,
ahová tartozik: a BIOSZ. 

Szepes Mária
XII. évfolyam 9. szám

Címkék: ezotéria, Szepes Mária

Aktuális lapszámunk:
2019. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.