Szépség

Bőrápolás történelmi távlatból

Ilcsi néni kozmetikai tapasztalatai


Már az ős­ember is hasz­nált kü­lön­bö­ző dí­szí­tő­ele­me­ket. Át­szúr­ta or­rát, fü­lét, dí­szí­tő test­fes­té­sek­kel, sőt te­to­vá­lá­sok­kal bo­rí­tot­ta bő­rét, sok­szor mi­ti­kus cé­lok­kal. A leg­ré­geb­bi írá­sos fel­jegy­zé­se­ket az Ébers pa­pi­ru­szon ta­lál­juk kb. Kr. e. 1500-ból. A szem­pil­lák, sze­möl­dök fes­té­se, a szamár­tej­ben va­ló für­dés Kle­o­pát­ra szé­pí­tő el­já­rá­sai kö­zé tar­to­zott.

 

Az ókor kul­túr­né­pei: a per­zsák, ara­bok, gö­rö­gök, ró­mai­ak, egyip­to­mi­ak, zsi­dók, in­du­sok a für­dés­re nagy súlyt fek­tet­tek. Bő­rü­ket előbb ha­mu­lú­gos für­dő­vel és masszáz­s­zsal tet­ték fi­no­mab­bá, majd a rab­szol­gák fris­sí­tő, il­ló­o­la­jos nyák­ok­kal ke­ne­get­ték. A kí­nai­ak és az egyip­to­mi­ak már is­mer­ték a gö­rög­szé­na min­dent gyó­gyí­tó, mell­nö­vesz­tő, de még a tej­ter­me­lést is fo­ko­zó ha­tá­sát. Vol­tak szőr­te­le­ní­tő nö­vé­nye­ik is, de en­nek re­ceptje elve­szett, vi­szont a mé­zes gyan­tát már hasz­nál­ták.

 

A gö­rö­gök a test­gya­kor­lás cél­já­ra épí­tett „gymna­sion”-ok­ban hi­deg-me­leg für­dő­ket, iz­zasz­tó- és gőz­kam­rá­kat sze­rel­tek fel. Ők is elő­ször ha­mu­lúg­gal fi­no­mí­tot­ták a bő­rü­ket, majd az il­ló­o­la­jos masszázs kö­vet­ke­zett. Eze­ket a szo­ká­so­kat a ró­mai­ak is át­vet­ték, és a csá­szár­ság ide­jé­ben nagy és pom­pás für­dő­pa­lo­tá­kat, ther­má­kat épí­tet­tek, me­lyek még rom­jaik­ban is gran­dió­zu­sak. Szo­brok­kal, osz­lo­pok­kal, mo­zaik­ok­kal dí­szít­ve, sőt még könyv­tár is ren­del­ke­zés­re állt a ró­mai ne­me­sek­nek.

 

Utá­na a leg­kü­lön­bö­zőbb masszá­zsok, fej­bő­rá­po­lás, szőr­te­le­ní­tés. Nö­vé­nyi fő­ze­te­ket, pl. szap­pan­fü­vet (sa­po­na­ria), sőt még rot­ha­dó vi­ze­le­tet is hasz­nál­tak a bőr fi­no­mí­tá­sá­ra. Meg­iri­gyel­ve a ger­má­nok sző­ke ha­ját, fa­ha­mu­lúg-gél­lel ken­ték be a ha­ju­kat, és na­pra ki­ül­ve sző­kí­tet­tek sö­tét ha­ju­kat.

 

Eu­ró­pá­ban a kö­zép­kor és az új­kor né­pe­i­nél az asz­ké­ta­gon­dol­ko­dás hát­rál­tat­ta a für­dő- és test­kul­tú­rát. Vi­szont a bűz el­fe­dé­sé­re a fran­ciák­nál ra­fi­nált il­lat­sze­re­ket ta­lál­tak fel, re­mek smink­tech­ni­kát és riz­spo­ro­zást ta­lál­tak ki, hogy a koszt el­ta­kar­ják.

 

Ma­gyar­or­szá­gon a ró­mai lé­gi­ók be­vo­nu­lá­suk­kor meg­ho­no­sí­tot­ták a für­dő­kul­tú­rát, a test- és ar­cá­po­lást. Ezért ere­dez­te­tem a ma­gyar koz­me­ti­ka tör­té­ne­tét az ókor­tól. Nagy sze­ren­csé­re ná­lunk is vol­tak me­leg vi­zes for­rá­sok. Kü­lö­nö­sen a ró­mai lé­gi­ók út­ja­i­nak men­tén, több he­lyen is lé­te­sül­tek ther­mák. A ha­gyo­má­nyos für­dő­szo­kás a tö­rök meg­szál­lás éve­i­ben új­ra fel­vi­rult. Ezért az­tán, míg Eu­ró­pa pisz­ko­so­dott, bü­dö­sö­dött, ná­lunk ví­gan fü­röd­tek, masszí­roz­tak. Azt is mond­hat­juk, Ma­gyar­or­szá­gon van Eu­ró­pá­ban a leg­ré­geb­bi múlt­ja a koz­me­ti­ká­nak. A ró­mai­ak­tól a tes­tá­po­lás, bőr­fi­no­mí­tás, szőr­te­le­ní­tés, masszá­zsok, test­gya­kor­la­tok kul­tu­szát, a tö­rö­kök­től a vi­rá­gok, fü­vek, gyü­möl­csök hasz­ná­la­tát ta­nul­tuk el és fej­lesz­tet­tük to­vább.

 

Leg­ré­geb­bi koz­me­ti­kai tár­gyú köny­vem 1884-ből va­ló. Cí­me: „A női szép­ség fenn­tar­tá­sá­nak, ápo­lá­sá­nak és nö­ve­lé­sé­nek tit­kai.” Ír­ta: Egy Nagy­vi­lá­gi Hölgy. Az At­he­ne­um R. Tár­su­lat ki­adá­sa. Ve­zé­rel­ve a ré­gi gö­rö­gö­ké: „mens sa­na in cor­po­re sa­no”. Te­hát csak az egész­sé­ges em­ber le­het iga­zán szép, mert kell, hogy a lé­lek szép­sé­ge is ki­su­gá­roz­zék. Na­gyon fon­tos­nak tart­ja a gim­nasz­ti­kát az ará­nyos tes­tal­kat miatt. Fon­tos­nak tart­ja még a szer­ző, hogy ele­gán­san és szé­pen jár­ja­nak, ül­je­nek a höl­gyek. „Aki tes­tét le­ga­lább két­szer nap­já­ban meg nem eről­te­ti izom­moz­gás ál­tal, annyi­ra, hogy bő­re meg­ned­ve­sed­jék, az nem ma­rad egész­sé­ges, ha­mar öreg­szik és her­vad” – ír­ja. Fog­lal­ko­zik a bő­rá­po­lás­sal bar­nák­nál, sző­kék­nél. A sze­plő­vel, máj­folt­tal, a vi­ti­li­gó­val, a bő­rat­kák­kal (mi­tes­szer). Kü­lön fe­je­zet ta­lál­ha­tó a rán­co­król, sze­möl­dö­kről, szem­pil­lá­ról, és ol­vas­ha­tunk az orr, száj, a fü­lek szép­sé­gé­ről, a bőr­hi­bák ken­dő­zé­sé­ről. A ke­zek, a lábak, kör­mök, kér­ge­se­dé­sek, tyúk­sze­mek, fa­gyás, vá­gás, égés, sze­möl­csök mind sor­ra ke­rül­nek, és ír a sző­kék, bar­nák ha­já­po­lá­sá­ról, a haj­hul­lás­ról, kor­pá­so­dás­ról, őszü­lés­ről is. Il­lat­sze­rek és vi­rá­gok hasz­ná­la­ta is meg­je­le­nik a könyv­ben.

 

A har­min­cas évek­ben je­lent meg a Chol­noky-fé­le koz­me­ti­kai tan­könyv, mely már tar­tal­maz­za az egye­ná­ram, vál­tó­áram, sőt a D’Ar­son­val áram és diat­her­mia al­kal­ma­zá­sát a koz­me­ti­ká­ban. Eb­ből a könyv­ből an­nak ide­jén még én is ta­nul­tam, de még ma is sok­szor elő­ve­szem. Mi már Pon­grácz Ár­pád 1942-ben meg­je­lent, a „Koz­me­ti­kus ké­zi­köny­ve” cí­mű mű­vé­ből ta­nul­tunk to­vább.

 

A nagy múl­tra vissza­te­kin­tő és ma­gas szín­vo­na­lú, mond­hat­ni vi­lág­el­ső ma­gyar koz­me­ti­kus­kép­zés je­len­leg mély­pon­ton van. A XX. szá­zad vé­gén szá­mos os­to­ba el­mé­let rög­ző­dött a szak­mai kép­zés­ben és ke­rült a re­klá­mok ré­vén a köz­tu­dat­ba, így szin­te te­he­tet­le­nek va­gyunk a meg­fé­lem­lí­tett ven­dé­gek he­lyes ápo­lá­sá­ban.

 

Olyan hang­sú­lyos té­má­kra gon­do­lok, mint a koz­me­ti­kai ke­ze­lé­sek bio­fi­zi­kai alap­jai, a bőr bio­fi­zi­ká­ja, mely­ről a het­ve­nes évek­ben Ba­la­ton­fü­re­den, a koz­me­ti­kus­kon­gresszu­son dr. Ti­gyi Jó­zsef, a Pé­csi Egye­tem vi­lág­hí­rű bio­fi­zi­kus-pro­fesszo­ra tar­tott elő­adást.

 

An­nak is­me­re­te, hogy ha­junk, bő­rünk tran­zisz­tor­ként mű­kö­dik, és hogy min­den por­ci­kánk, szerv­rend­sze­rünk, te­hát a ha­junk, bő­rünk, ereink, be­leink, csont­ja­ink, fo­ga­ink, iz­ma­ink, va­gyis az összes ke­ra­tin, kol­lag­én és elasz­ti­kus rost pi­e­zo­elek­tro­mos tu­laj­don­sá­gú, szin­te fel­mér­he­tet­len je­len­tő­sé­gű a koz­me­ti­ká­ban, hi­szen a masszá­zsok­nál, fény-, hő­keze­lé­sek­nél, elek­tro­mos ke­ze­lé­sek­nél a bő­rön be­lül elek­tro­mos erő­tér ke­let­ke­zik. Ez az erő­tér döb­be­ne­tes pre­ci­zi­tás­sal van sza­bá­lyoz­va. Lé­te­zé­sét a kí­nai­ak már évez­re­dek­kel eze­lőtt meg­fi­gyel­ték, és az aku­punk­tú­rás vo­na­lak men­tén ke­zel­ve a szer­ve­ze­tet – szú­rás­sal, nyo­más­sal, ége­tés­sel – gyó­gyí­tot­ták. A koz­me­ti­kai ke­ze­lé­sek szem­pont­já­ból vég­re tu­do­má­sul kel­le­ne ven­ni és úgy ta­ní­ta­ni a fag­gyú­mi­ri­gye­ket és az apo­krin ve­rej­ték­mi­ri­gye­ket, mint and­ro­gén bőr­hor­mon­mi­ri­gye­ket. Er­ről már 1980-ban Fa­re­din és Lász­ló pro­fesszo­rok tar­tot­tak elő­adást a koz­me­ti­kus­kon­gresszu­son. Az Aka­dé­miai Ki­adó an­gol nyel­ven je­len­tet­te meg két kö­tet­ben ku­ta­tá­sai­kat és ered­mé­nye­i­ket, mely szá­mu­kra vi­lág­hírt ho­zott, csak a ha­zai sza­kor­vo­si gár­da nem vett ró­la tu­do­mást. Ha jól em­lék­szem, eze­lőtt há­rom év­vel a deb­re­ce­ni der­ma­to­ló­giai kon­gresszus­ra hív­tak meg elő­ször elő­adót a Sze­ge­di En­do­kri­no­ló­giai Kli­ni­ká­ról.

 

A hor­mon­ke­ze­lé­sek iszo­nyú mel­lék­ha­tá­sai­ról alig-alig hal­la­ni. Az úgy­ne­ve­zett A-vi­ta­min-szár­ma­zé­kok­nak is an­tiand­ro­gén ha­tá­sa van. Ezt fő­leg fi­úk­nak ad­ják. Csak az a baj, hogy nem­csak a bőr­ben ál­lít­ják le az and­ro­gén hor­mon­mi­ri­gyek mű­kö­dé­sét, ha­nem a he­ré­ben, prosz­ta­tá­ban, mel­lé­kve­se­ké­reg­ben is.

 

Tar­cha­noff orosz bőr­gyó­gyász már 1890-ben mér­te a bőr elek­tro­mos el­le­nál­lá­sát és va­ló­szí­nű­sí­tet­te a fer­tő­zé­sek ki­ala­ku­lá­sát ott, ahol a bőr elek­tro­mos el­le­nál­lá­sa le­csök­kent. El­gon­dol­koz­ta­tó, hogy dr. Eőry Aján­dok aku­punk­tú­rá­val tud­ja gyó­gyí­ta­ni a kö­röm­gom­bát. So­ká­ig tűr­nöm kel­lett a der­ma­to­ló­gu­sok ré­szé­ről a nem­te­len tá­ma­dá­so­kat az erős pa­pri­kás ké­szít­mé­nye­im miatt, ho­lott már Is­se­kutz pro­fesszor, Ma­gyar­or­szág nagy hí­rű far­ma­ko­ló­gu­sa meg­mond­ta: „Bőr­gyul­la­dás? ru­be­fa­cien­tia – bőr­vö­rö­sí­tés –, mi­vel? Erős pa­pri­ká­val!”

 

Az erős pa­pri­ka cso­dá­la­tos gyógy­ha­tá­sá­ról a gyo­mor- és bél­fe­ké­lyek­nél, a bőr­fe­ké­lyek­nél, a fáj­da­lom­csil­la­pí­tó ha­tá­sá­ról a Na­tu­re-ben is meg­je­lent egy dol­go­zat, és a cím­la­pot a ma­gyar cse­resz­nye- és erős pa­pri­ka dí­szí­ti. Koz­me­ti­kai­lag szin­te az el­ső ke­ze­lés­nél lát­szik pro­blé­ma­me­gol­dó, szé­pí­tő ha­tá­sa az erős pa­pri­kás ké­szít­mé­nyek­nek

 

Nem vé­let­le­nül hasz­nál­juk sok ké­szít­mé­nyünk­ben. Meg­döb­ben­ve hall­ga­tom, ami­kor mint kön­nyen emészt­he­tő ét­elt ajánl­ják, pl. szív­dié­tá­nál a ha­lat, csir­két, hús­le­vest, zacs­kós le­vest, ami tisz­ta zse­la­tin, hi­szen ezek­nél ta­pasz­tal­juk a leg­na­gyobb ak­né­ki­tör­ése­ket, bőr­gyul­la­dá­so­kat, al­ler­gi­ás re­ak­ció­kat. Én még lát­tam eze­lőtt 40 év­vel az úgy­ne­ve­zett fo­gyasz­tó zso­ké­dié­tá­nak – ami szin­te csak ezek­ből a nyál­kás, zse­la­ti­nó­zus hú­sok­ból áll – ször­nyű ered­mé­nyét. Az ak­né­ki­tör­ése­ket, a bőr­gyul­la­dá­sok, ször­nyű al­ler­gi­ák tö­me­gét. Ak­ko­ri­ban még kü­lön­bö­ző fo­gam­zás­gát­lók, sztero­i­dok nem vál­toz­tat­ták meg a bő­rök vá­la­szát. Az OR­FI hí­res al­ler­go­ló­gus or­vos­nő­je, mi­kor két­ség­be es­ve hoz­zá­for­dul­tam, hogy mit csi­nál­junk, azt vá­la­szol­ta, hogy nem kell húst en­ni, és nincs gennye­se­dés, bőr­gyul­la­dás, al­ler­gia.

 

Be­szél­nünk kell még a bőr pH-já­ról is. Annyi­ra be­le­rög­ző­dött az agyunk­ba az 5,5 pH-ja, hogy nem ve­szünk tu­do­mást ar­ról, hogy az egész­sé­ges gyer­mek­bőr pH-ja 7,2, és csak a pu­ber­tás­ban kezd el sa­va­sod­ni, mi­kor az and­ro­gén bőr­hor­mo­nok el­kez­de­nek mű­köd­ni. Ám pél­dá­ul, ha egy gyer­mek­nek neu­ro­der­mi­ti­se van, ak­kor 5,5 pH-jú lesz ott a bő­re. Na­gyon ér­de­kes dol­go­kat tud­tunk meg Wi­es­ba­den­ben Jent­su­ra ta­nár­tól. Pl. a mag­zat­víz pH-ja, mely­ben a mag­zat 9 hó­na­pig für­dik, 9 pH-jú. Ha be­le­gon­do­lunk, hogy a szo­bosz­lói víz is 9-es pH-jú, és mi­kor fel­tört, ar­ra fi­gyel­tek fel, hogy a Szi­bé­riá­ból ak­kor ha­za­té­rő ha­di­fog­lyok – ott volt a fo­ga­dó­ál­lo­más – töb­bé­ves red­ves fe­ké­lye­ik­kel be­leül­tek a sa­ras, for­ró vi­zes gö­drök­be és a fe­ké­lyek egy hét alatt be­gyó­gyul­tak. Bi­zo­nyí­tó ere­jű a holt-ten­ge­ri ké­nes for­rá­sok és isza­pok min­den bőr­bajt gyó­gyí­tó ha­tá­sa, amely szin­tén 8–9-es pH kö­zött van. De ne men­jünk messzebb­re, mint a har­ká­nyi, a Lu­kács és szin­te az összes ma­gyar­or­szá­gi gyógy­für­dő.

 

Re­form­ra szo­rul a bőr bar­rier­jé­ről szó­ló té­zis is. Még Mi­cha­el Schmidt is vissza­ko­zott, pe­dig a bar­rier volt a ves­sző­pa­ri­pá­ja. Se­hogy nem volt ma­gya­ráz­ha­tó, hogy egy sze­líd kis ich­tio­los pa­ko­lás vagy krém, vagy ich­tio­los szap­pan össze tud­ja húz­ni a tá­gult ere­ket, már­pe­dig az ér­rend­szer mé­lyen a bar­rier alatt he­lyez­ke­dik el az ir­há­ban és a kö­tő­szö­vet­ben. Ter­mé­sze­te­sen, ha ez a bar­rier tény­leg olyan iga­zi bar­rier lett vol­na, ugyan hiá­ba tör­nénk ma­gun­kat mi, koz­me­ti­ku­sok, hogy kü­lön­bö­ző sze­líd nö­vé­nyi, gyógy­fü­ves ha­tó­a­nya­gok­kal rend­be hoz­zuk, meg­szé­pít­sük a bőrt.

 

Van még egy na­gyon fon­tos do­log, ami sür­gő­sen re­vi­deá­lás­ra szo­rul. Egye­bet sem hal­lunk és már évek óta, hogy a nap­fény bőr­rá­kot kelt, oly­an­nyira, hogy „bőr nem fe­lejt” és már gyer­mek­kor­tól össze­adód­nak a ká­ro­sí­tó ha­tá­sok. Egy jó hó­nap­pal eze­lőtt szen­zá­ci­ót kel­tő cikk je­lent meg a „Lan­cet” cí­mű tu­do­má­nyos lap­ban. Akik ko­mo­lyan vet­ték ezt a feny­ege­tést, és már a ter­hes­ség és szop­ta­tás alatt sem mer­tek a na­pra men­ni, an­gol­kó­ros gye­re­ke­ket szül­tek.

 

Azt is meg­ál­la­pí­tot­ta a sok ezer sze­mély­re ki­ter­je­dő sta­tisz­ti­ka, hogy azok­nak a me­zőn, ten­ge­ren, na­pon dol­go­zók­nak – úté­pí­tők, pá­lya­mun­ká­sok – stb., akik­nek ugyan az erős és sok nap­tól bi­zony jól meg­rán­co­so­dott a bő­rük, egy­ál­ta­lán nincs bőr­rák­juk. Még a bel­ső szer­vi rá­kok elő­for­du­lá­sa is tö­re­dé­ke, mint a na­pon nem tar­tóz­ko­dók­nak. A kí­sér­le­tek ki­mu­tat­ták, hogy a bőr­ben kép­ző­dő D-vi­ta­min vé­del­met nyújt a bel­ső szer­vi rá­kok el­len. Még ta­blet­tá­ban ad­va is so­kat se­gít.

 

A nap­fény vagy akár a szo­lá­ri­um UV „A” su­ga­rá­nak a sze­men ke­resz­tül be kell jut­ni a lá­tó­bí­bor­ra, mert csak en­nek a ha­tá­sá­ra kép­ző­dik a me­la­to­nin hor­mon, amely az összes töb­bi hor­mon kar­mes­te­re.

 

Azt hi­szem, ami­ket el­mond­tam, jo­gos­sá te­szik, hogy a XXI. szá­zad­ban más­képp kell szem­lél­ni nem­csak a bőrt, ha­nem az egész szer­ve­ze­tet. A bio­fi­zi­kai tör­vé­nyek kell hogy ér­vé­nye­sül­je­nek a koz­me­ti­ká­ban, hogy tu­da­to­san dol­goz­has­sunk ered­mé­nye­sen, ven­dé­ge­ink örö­mé­re.

Molnár Dánielné
X. évfolyam 7. szám

Címkék: natúrkozmetika

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.