Szépség

Gyógyföld

A népgyógyászat klasszikusa

A kis Anton édesapja kétségbeesett. A hatéves kisfiút gyermekbénulás támadta meg, mindkét lábára teljesen megbénult. A hivatalos orvoslás szerint az eset reménytelen volt. Utolsó reményük Emma Kunz svájci természetgyógyász volt. A szenzitív természetgyógyász szerint a gyereken egy speciális porral lehetne segíteni, amely közvetlenül élőhelye közeléből származik. Kunz asszony a beteg lakhelyéhez közel, Würenlosban, egy római kori kőbányában találta meg a megfelelő gyógyszert. A kitermelt kőzetet finom porrá őrölve, benedvesítve, borogatás formájában kellett alkalmazni a bénult tagokon. A gyermek néhány hónap múlva lábra állt, és járt.


 

 

Az 1942-ben történt, szinte csodába illő gyógyulás Anton C. Meierrel történt, aki ma hatvanas évei derekán jár, és a svájci természetgyógyász hölgy hagyatékát kezeli. Meier úr szeretné elérni, hogy azon a helyen, ahol az ő gyógyulását elősegítő kőzetet kitermelték, Emma Kunz-gyógyítóközpont létesüljön, és mindenki hozzá férhessen a gyógyhatású őrleményhez. Ez volt Emma utolsó kívánsága. Az akkoriban megtalált kőzetet "Aion A" névre keresztelte, ma sokan a gyógyföldek királynőjének tartják. A würenloasiak pedig hangsúlyozzák, hogy nem gyógyföldről, hanem gyógykőzetről van szó. Az Azion A több mint 70%-ban kalcium-oxidból áll, azonban tartalmazza a legtöbb ismert ásványi sót, méghozzá eredeti formájában. A természetgyógyászok és fizioterapeuták külsőleg alkalmazzák reuma, sportsérülések kezelésére, ugyanis fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. Fürdővízhez keverve a készítmény méregtelenítő és kiegyenlítő hatású; belsőleg alkalmazva megelőzhető vele a kalcium-, kovasav- és egyéb ásványianyag-hiány.

 

A gyógyföld belsőleg történő használata talán első hallásra furcsának tűnhet, pedig évezredes hagyománya van. A gyógyhatású földek, talajok a legrégebben ismert orvosságokhoz sorolhatók. Egyes szerzők úgy sejtik, hogy őseink a talajok evését az állatoktól lesték el, ugyanis világszerte sok állatfaj egészíti ki étrendjét földdel, így biztosítva a megfelelő mennyiségű ásványi anyagot. Sok természeti nép a mai napig megtartotta ezt az ősi szokást. Borneó szigetén az asszonyok földet esznek, hogy elősegítsék a magzat fejlődését és megkönnyítsék a szülést. Ami első látásra primitív törzsi babonának tűnik, valójában egy fontos felismerés gyakorlati alkalmazása. Bizonyos talajok fogyasztásával pótolhatók az ásványi anyagok, ami mind a várandós nők, mind a fejlődő magzat egészsége szempontjából fontos.

 

Bizonyos talajtípusokat az ókori Indiában, Kínában és Babilóniában sokféle betegség esetén orvosságként alkalmaztak és az istenek ajándékának tartottak. Az egyiptomiak nílusi iszapot használtak végtagfájdalmak, gyulladások, duzzanatok kezelésére, de a halottak balzsamozásában is fontos szerepet játszott, mert hatékonyan gátolta a rothasztó baktériumok szaporodását. Egyiptomból származik az első írásos feljegyzés (i. e. 3000) a gyógyföld orvosi alkalmazásáról. Az antik Görögországban a Lemnosz szigetéről származó gyógyföld olyan értékes volt, hogy aranyban mérték a súlyát. Hippokratész (i. e. 460-370) fiatal anyáknak Szamosz szigetéről származó gyógyföldet adott "tisztítóként". Claudius Galenus (129–201), Marcus Aurelius római császár udvari orvosa bizonyos földeket vízzel vagy borral kevert, és a keveréket friss sebek, mérgezések, ödémásodás, hasmenés, aranyér és bőrbetegség esetén adta betegeinek. A középkorban a híres apátnő, Bingeni Szt. Hildegard (1098-1179) meghatározott növények gyökereinél található földeket ajánlott bizonyos betegségek kezelésére. Ezek a földek a növény ásványianyag-igényétől és évszaktól függően eltérő savtartalmat halmoznak fel. Szt. Hildegard almafa alól gyűjtött földdel végzett pakolást ajánlott váll-, derék- és hasfájásra, forró fürdőhöz pedig hársfagyökér alól gyűjtött földet adott, hogy köszvényt és bénulásos panaszokat kezeljen vele. Paracelsus (1493-1541) gyógyföldből készített orvosságokkal kezelt többek között pestises betegeket.

 

Az újkori vegytan, valamint gyógyszerészet fejlődésének eredményeként szintetikus készítmények kerültek forgalomba, ami a természetes eredetű gyógyszereket, köztük a gyógyhatású földet is a babona, a kuruzslás körébe száműzte. A modern orvoslás a természetes gyógymódokhoz fenntartással viszonyul.

 

A nem orvos végzettségű terapeuták a 19-20. század fordulóján sokat tettek azért, hogy a gyógyföldekre vonatkozó ősi tudást felelevenítsék. Sebastian Kneipp (1821–1897), a híres gyógyító pap legalább annyira meg volt győződve gyógyhatásáról, mint az agyaggal gyógyító lelkész, Emanuel Felke (1856-1897). Kneipp a gyógyhatású földet általában hűtő, kivezető, méregtelenítő pakolásként alkalmazta, főként sebekre, kelésekre, fekélyekre, vénagyulladásokra, bőrkiütésekre, torokgyulladásra és rovarcsípésre. Felke gyermekkorában megfigyelte, hogy egy marakodásban súlyos sebesülést szerzett kutya miként hempergett meg egy agyagos pocsolyában. Amikor a fiú néhány nap múlva ismét meglátta a sérült állatot, megdöbbenve tapasztalta, hogy a mély sebek szépen begyógyultak. Erre alapozta később kidolgozott terápiás rendszerét, amelynek középpontjában az agyagos borogatások és pakolások álltak, főként mozgásszervi betegségek és sérülések kezelésében. Ezt a víz, a napfény, a levegő természetes gyógyhatásaival, valamint a mezítláb járás módszerével és a teljes értékű diétával egészítette ki. Ma sok szanatóriumban alkalmazzák a Felkekúrát, még szív- és érrendszeri betegségekben, csontritkulásban és ízületi bántalmakban is.

 

 

Amióta a 20. században a talaj gyógyhatásait tudományos kutatás tárgyává tették, alig létezik olyan természetes gyógyszer, amelyet ilyen alaposan kutattak, feldolgoztak és dokumentáltak volna. E téren úttörő szerepet játszott a würzburgi orvos, prof. dr. Julius Stumpf (1856–1932). Övé az érdem, hogy megteremtette a tudományos alapot a gyógyföld terápiás alkalmazásához. Laboratóriumi körülmények között igazolta az agyag szárító és antibakteriális tulajdonságait: a beszáradt miliőben a kórokozók nem képesek szaporodni. A számtalan pozitív tulajdonságnak köszönhetően a gyógyföldet számon tartják a Németországban legnagyobb hírnévnek örvendő orvosi szótárban, a "Pschyrembel"- ben. A lexikon szerint abszorbens és helyi tisztító, fertőtlenítő hatású, ezért külsőleg és belsőleg alkalmazható pl. hasmenésben, nedvező bőrelváltozásokban. A szótár nem részletezi az egyes földfajtákat, pedig a különféle kőzetek és talajok vegyi összetétele eltérő.

 

Németországban a löszös talajból származó, "Luvos" márkanevű gyógyföldet engedélyezték terápiás használatra: enyhe hatású, gyomorégés, emésztési zavarok, hasmenés stb. kezelésére alkalmas gyógyhatású készítményként hozható forgalomba. A Franciaországból származó "zöld gyógyföldeket" Németországban nem engedélyezték gyógytermékként, csupán étrendi kiegészítőként hozhatók forgalomba, gyógyhatások feltüntetése nélkül. Ez persze nem jelenti azt, hogy utóbbiak nem léteznek. Minden esetben fontos szempont, hogy a gyógyföld - akár gyógyhatású készítmény, akár étrendi kiegészítő - csíramentes legyen, és mérgező anyagokat ne tartalmazzon. Éppen ezért nagyobb mélységekből termelik ki őket, így kizárható a szennyeződés. Ezen túlmenően 130 Celsius-fokos hevítéssel (Luvos), vagy hosszú ideig a napon történő szárítással (francia zöld gyógyföld) gondoskodnak a csíramentességről. Vegyi vagy egyéb adalékok hozzáadása tilos.

 

A terapeutáktól és pácienseiktől származó esetismertetések óriási hatásspektrumról tanúskodnak. Külsőleg - pakolás, borogatás, arcmaszk vagy fürdőadalék formájában alkalmazva - a gyógyföld kiváló hatású a tisztátalan bőr, az enyhe égési sérülések, rovarcsípések, ekcémák, fájdalmas ízületi betegségek, fekélyek, krónikus vénagyulladások és visszértágulatok esetében.

 

Vízhez vagy teához keverve, kúraszerűen, éhgyomorra elfogyasztva a készítmények harmonizálják a bélflórát, méregtelenítenek, salaktalanítanak és lúgosítanak, fokozzák az anyagcserét, bélfertőtlenítő hatásúak, enyhítik a hasmenést, a gyomorégést, az élelmiszer-mérgezés tüneteit és csökkentik a vér koleszterinszintjét. Egyes pácienseknél megszüntette a fejfájást és a hátfájdalmakat, másoknak a bőre lett feszesebb, enyhültek az ízületi fájdalmak, a depresszió és a kedvetlenség.

 

Sokan, akik elsősorban gyomor-bélrendszeri panaszok miatt folyamodtak a gyógyföldhöz, kisebb csodát tapasztaltak, amikor olyan panaszaik is megszűntek, amelyeket első hallásra nem is hoznánk kapcsolatba az emésztő szervrendszerrel: végtagfájdalmak, ízületi bántalmak, allergiás reakciók. Ezt a beleknek az egész testre, valamint a szellemre és a lélekre gyakorolt rendkívül nagy szerepének kell tulajdonítanunk, amit a hivatalos orvoslás a mai napig erősen alábecsül. A bélnyálkahártyák szerepe nem merül ki a tápanyagok felszívódásával, egyúttal fontos védelmi funkciója is van a káros táplálék- alkotóelemekkel szemben. A belekben futó milliárdnyi hajszálérben védekező sejtek valóságos hadserege vadászik a betolakodókra. A gyógyföld megköti és eltávolítja a kórokozókat, mérgeket és káros anyagokat, így ezek nem terhelik feleslegesen immunrendszerünket. Védelmi rendszerünknek sok, addig lekötött kapacitása szabadul fel.

 

Beleink egészségére gyakorolt hatását a gyógyföld nem utolsósorban fizikai összetételének köszönheti: a gyógyföldek kőzetporból, parányi, a milliméter ezrelékét kitevő szemcsékből állnak. Szaknyelven ezeket a púderfinomságú szemcséket kolloidoknak nevezik. Felületük szabdaltságának köszönhetően más parányi részecskéket könnyen megkötnek. Ezáltal a gyógyföld hihetetlen megkötőképességekkel bír más anyagokkal, kórokozókkal szemben. A gyógyföld megköti az epét, a táplálékból származó zsírokat és a koleszterint, valamint számos további, toxikus anyagot, amelyek a széklettel eltávoznak a szervezetből. Természetesen ez nem mentesít senkit az egészséges táplálkozás alól. Aki túl sok cukrot és zsiradékot és túl kevés vitamint, ballasztanyagot és másodlagos növényi hatóanyagot vesz magához, az a gyógyföldtől is hiába várja a gyógyulást.

 

Külsőleg a gyógyföldet hidegen, melegen, szárazon vagy nedvesen lehet alkalmazni. A különféle betegségekben az eltérő gyógyföldekkel és alkalmazási móddal eltérő hatás érhető el. Kelésekre és allergiás bőrkiütésekre hideg, míg ekcémára meleg pakolást alkalmazzunk. A nedves, hideg borogatás különösen reumás panaszokra és ízületi fájdalmakra ajánlott. A sebeket, fekélyeket, furunkulusokat ajánlatos durvább szemcséjű földekkel kezelni, mivel ezek nedvszívó képessége jóval erősebb, mint az agyagé. Egyes gyógyítók a durva tengeri homokkal is jó eredményeket értek el. A külsődleges kezelésekre inkább nedves földet használunk, amelynek szívóereje sokkal erősebb, mint a szárazé. A nedves gyógyföldes pakolás kívülről befelé haladva szárad. Ezáltal természetes szívóhatás keletkezik, amely a folyadékokat belülről kifelé szívja. A száraz alkalmazásokat nedvező sebek, fekélyek és vérzések, valamint égések kezelésére alkalmazzák. A kereskedelmi forgalomban kapható gyógyföld gyakorlatilag steril, ennek ellenére ajánlatos a sebre vagy nedvező ekcémára először steril gézlapot helyezni és a földet erre felvinni. A mély, nagy sebeket ne kezeljük házilag, ilyenkor orvosi segítség szükséges.

 

Néhány orvos, pl. dr. Heinrich Gabele, a svájci Brunnen városában működő Aeskulap Klinika vezető főorvosa, gyógyföldport nyitott sebre nem szór. Ugyanakkor az Aion A-t, a Luvos gyógyföldet vagy agyagot pakolás formájában, megfelelő diagnózis alapján alkalmazzák a klinikán. A főorvos azonban hangsúlyozza, hogy súlyos gyulladások esetén nem szabad csak a gyógyföldre hivatkozni. A természet gyógyító erejét nem szabad alábecsülni, de a komoly esetek kezelése mindig szakember feladata.

 

 

Tanácsok a gyógyföld alkalmazására


Belsőleg

Belső használatra 1/2-2 teáskanálnyi gyógyföldet szórunk egy pohárba, majd felöntjük teával, vízzel. Alaposan felkeverjük, és azonnal megisszuk, apró kortyonként. Este is bekeverhetjük, éjjel állni hagyjuk, és reggel isszuk meg. A harmadik lehetőség: 1 teáskanálnyi földet beveszünk szárazon és azonnal folyadékot iszunk rá.

 

Aki idegenkedik az ízétől, az kapszulázott formában is beszerezheti (pl. Luvos).

 

A gyógyföld akkor a leghatásosabb, ha reggeli előtt 30-60 perccel vesszük be, esetleg este, fogmosás után is megismételhetjük az adagot.

 

A javasolt maximális dózis akut hasmenés vagy mérgezés esetén 5 teáskanál naponta.

 

A gyógyföldet étkezés előtt vagy után legalább egy órával kell bevenni. Ezzel  elkerülhetjük, hogy a készítmény a mérgeken kívül a vitaminokat is megkösse és  kiöblítse a szervezetből. Ha gyógyszert szedünk, a gyógyszer és a gyógyföld beszedése között legalább kétórányi szünetet kell tartani.

 

A gyógyföldet mindig fából vagy kerámiából készült keverővel vagy kanállal kell felkeverni, soha ne használjunk fémkanalat erre a célra. Fémmel érintkezve oxidációs folyamatokat indíthatunk meg, amelyek semlegesítik a föld hatását.

 

A 12 évesnél kisebb gyermekek a felnőttadag felét fogyasszák.

 

Enyhébb betegségek esetén az öngyógyítás engedélyezett. Tisztázatlan eredetű panaszok, krónikus betegségek és hevesebb tünetek (láz, fájdalmak) esetén, ha az önkezelés két-három nap után eredménytelennek bizonyult, feltétlenül forduljunk orvoshoz!

 

A gyógyföld belsőleg és külsőleg egyaránt használható

 

Külsőleg

A nedves alkalmazáshoz a földet kevés vízzel (ecetes vízzel vagy gyógyteával) sűrű péppé keverjük és azt közvetlenül a kezelendő felületre kenjük. Nedves kendővel átkötjük. A meleg pakoláshoz a pépet előzőleg vízfürdőben kb. 40 Celsius-fokra melegítjük. Vigyázat: meleg pakolást tilos érgyulladás vagy visszértágulat kezelésére alkalmazni!

 

A pép sűrűségét illetően: minél nagyobb a kezelendő felület, annál vékonyabb rétegben  kell felvinni (kisebb sebeken ujjnyi vastagon, nagyobb felületen ceruzavastagságban, egész végtagot beborítva legfeljebb 1 mm vastagságban).

 

A nedves kendőre egy száraz textíliát csavarunk, amelyet biztosítótűvel összetűzünk, majd melegen betakarózunk. A földes pakolást általában 1-2 óráig hagyjuk fent, míg a föld elkezd leperegni.

 

Akut panaszokat naponta 2-3-szor, krónikus bántalmakat hetente 2-szer kezelünk.

 

A gyógyföldből készített arcpakolásokat tisztátalan bőr, fej- és idegfájdalmak kezelésére használjuk. A pépet hideg vízzel vagy kamillateával készítjük, és ecsettel visszük fel a bőrre. Ha a maszk megszáradt, a földet langyos vízzel lemossuk.

 

Ezután a bőrt bekrémezzük.

 

Gyógyföldes fürdő: 1-1,5 kg gyógyföldet töltsünk egy kádba, és öntsük fel kellemes, meleg vízzel. Körülbelül 15 percet töltsünk el benne. Az Immanuel Felke-féle hideg fürdőhöz 750 g földhöz hideg, legfeljebb langyos vizet töltsünk. A gyógyhatás fokozható, ha utána hagyjuk az agyagot rászáradni a bőrre, majd ledörzsöljük. Hogy a lefolyó el ne duguljon, finom szövésű textílián keresztül engedjük le a vizet.

 

Gargarizálás szájüregi és torokbántalmak esetén: 2 teáskanálnyi gyógyföldet zsályateában vagy langyos vízben elkeverünk, és ezzel a vízzel gargarizálunk.

 

A gyógyföldet minden alkalmazás után dobjuk ki, semmi esetre sem szabad újra felhasználni!

- vörös -
XII. évfolyam 9. szám

Címkék: gyógyföld, népi gyógyászat

Aktuális lapszámunk:
2020. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.