Szépség

Női varázs

Vénuszi nő a családban?

    Nem könnyű a mai világban NŐ-nek lenni. Így „nagybetűsen”. Hát még vénuszinak! És egyáltalán szükség van-e manapság vénuszi nőkre?


    Sok mindennel kell egyszerre megbirkóznunk. Elborítanak munkahelyi feladataink, ránkterhelődnek társadalmi elvárások, napi megmérettetések életünk minden területén.

     

    Emellett látjuk el családunkat, igyekszünk elvégezni az idő hiányában gyakorta elmaradt háztartási feladatokat, neveljük gyermekeinket. Egyre több a gyermekét egyedül nevelő nő is, akire még több teher hárul, hiszen nincs mellette társ, akivel az örömök és a feladatok egyaránt megoszthatóak lennének. Sokszor hallani nyúzott, karikás szemű asszonyoktól, hogy ha egy nap 36 órából állna, az sem lenne mindenre elég.

     

    Persze a szingliket hallgatva a „szabadságnak” is nagy ára van. A siker, pénz, lehetőség ára a belső magány, a sokszor egyedül töltött esték, vagy üres csillogás egy lélektelen partin, estélyen.

     

    Talán furcsának tűnhet a felmerülő igény, hogy mindemellett mikor és hogyan legyünk vénusziak is? Egyáltalán mit jelent a vénusziság? Mit jelent ma a nőiség? Hogyan válhatunk igazi NŐ-vé úgy, hogy az nekünk is öröm és ne újabb teljesítendő feladat, teher legyen? Miben segíthet nekünk, ha sikerül fellelnünk női energiáinkat, és azok megfelelő áramoltatásával valódi erőt meríthetünk belőle saját életünkhöz?

     

    A nyolcvanas évek elején fiatal és öntudatos pályakezdőként csakis azt tudtam elképzelni, hogy sikeres leszek a munkahelyemen. Nőként is megállva a helyem egyáltalán nem nőies szakmámban bebizonyítom, hogy én is érek annyit, mint bármelyik férfikolléga. Nem nőiségemmel voltam elfoglalva, hanem a szakmai sikerek elérésével. Ez sikerült is. Bár nagy árat fizettem érte. Férfias energiáimmal, amazonos lendületemmel csak külsőmben tükröztem a nőt, sikereket értem el a munkámban, de igazi női lágyság, hölgyi tartalom nélkül sok kudarcot éltem meg a magánéletemben.

     

    Sokáig sajnáltam, hogy nem fiúnak születtem, mert a mai világban – elképzelésem szerint – csak férfiként lehet érvényesülni, és el sem tudtam mást képzelni, mint hogy fiam szülessen, mert úgy éreztem, hogy egy lánnyal nem tudnék igazán mit kezdeni, a lányokhoz nem értek.

     

    Néhány éve megváltozott az életem. Találkoztam egy tudással, melynek segítségével felkutathattam a lelkem mélyén szunnyadó NŐT.

     

    Eleinte persze az „elmés”, „sikeres” részem igencsak berzenkedett ettől a tudástól, hiszen a NŐ-vé válásom útján el kellett engednem férfias energiáimat, sokat kellett lágyulnom, szelídülnöm, vissza kellett vennem irányítói energiáimból családomon belül, és megengednem magamnak, hogy ne én oldjak meg egy személyben mindent, mert csak akkor vannak rendben a dolgok, ha én magam intézem őket! Mégis sikerült! Sikerült lágysággal, hölgyi tartalommal feltölteni energiarendszeremet, és megtalálnom önmagamban azokat a női energiákat, melyek segítő módon alakították életemet, és ma már sokkal jobb minőségű életet élhetek.

     

    Megtanultam szeretni női mivoltomat. Megtanultam szeretni önmagamat, és megtapasztaltam, hogy nagy jó Nőnek lenni.

     

    Itt és most, ebben a férfias, néha rideg és kegyetlen világban is. Mert a világ mi magunk vagyunk. Mi, emberek. Tehát a világot, és a világ elvárásait is mi alakítjuk.

     

    Megtanultam, hogy ha a saját életemben, a saját családomban elkezdem az egyensúly megteremtését, alkalmazom az eredendő RENDET, akkor az univerzum törvényei értelmében a REND helyreáll.

     

    Az egyensúlyt csak mi magunk teremthetjük meg önmagunkban. S ha ez sikerül, akkor környezetünkben is létrejön az egyensúly, hiszen a belőlünk kisugárzó energiák hatnak ránk és a körülöttünk lévőkre.

     

    Megtanultam, hogy az elsődleges dolgom az, hogy nőként éljem meg az életem minden területét, és női energiám alkalmazása sokkal nagyobb segítség számomra, mintha mindenáron „férfiként” akarnék helytállni.

     

    Kiderült, hogy életrendem, értékrendem átalakításával, önmagam felvállalásával sokkal jobb eredményeket érek el életemben, mint eddig bármikor.

     

    Rájöttem, hogy amikor ezt a tudást alkalmazni tudom, akkor az „aktuális társadalmi elvárásoktól” függetlenül is lehetek nőies.

     

    Megtanultam, hogy nem csak nadrágban lehet munkába járni, nőies öltözékben, szoknyában sem nehezebb közlekedni.

     

    Észrevettem, hogy a kollégáim is szívesen veszik, ha kedvesebb, lágyabb nőként végzem aktuális feladataimat. Nem kell mindenáron harcos amazonként viselkednem a hivatalokban, boltokban, piacon vagy vezetés közben a forgalomban. Mindenütt észreveszik, ha hölgyként viselkedem, és e szerint viselkednek velem is.

     

    Ráébredtem, hogy csak rajtam múlik, milyen életet élek. Megtapasztaltam, hogy amennyire én becsülöm önmagam, annyira becsülnek mások engem.

     

    Megtanultam, hogy nővé, hölggyé válni csak belülről lehet! Audrey Hepburn ismerte a női szépség és bölcsesség titkát. „A nő szépsége nem a ruhákban, amiket hord, nem az alakjában vagy a frizurájában rejlik.

     

    A nő szépségét a szemében találod, mert a szem bejárat a szívhez, ahol a szeretet lakozik.

     

    A nő szépsége nem az arcápolásból ered, hanem az igazi nő szépsége a lelkéből tükröződik. Az a törődés, amit szerető szívvel ad és a szenvedély, amit mutat.”

     

    Ma már mindennapi életemből tudom, milyen igazak ezek a szavak.

     

    Megtapasztaltam, hogy ma is lehet, sőt ÉRDEMES NŐNEK LENNI, kortól függetlenül megvalósítható a vénusziság.

     

    A REND-et helyreállítva életemben, nőiségemet felvállalva, megkaptam azt a csodálatos lehetőséget, hogy ma már én taníthatok tanfolyamaimon másokat arra, hogyan találhatják meg a lelkük mélyén szunnyadó női energiákat, hogyan alakíthatják ki belső egyensúlyukat.

     

    Hogyan válhatnak vénuszi nővé saját kapcsolatukban, családjukban?

     

    Vénuszi nőként miként találhatnak könnyebben párra az egyedül élők?

     

    Milyen módon tehetik jobbá magánéletüket, családi kapcsolataikat?

     

    Mit jelent a XXI. században a vénusziság? Hogyan boldogulhatnak jobban a mindennapi feladatokkal? Kis odafigyeléssel miként szolgálhatja környezetük, otthonuk életüket? Hogyan taníthatják meg gyermekeiket erre a tudásra, hogyan alakíthatják értékrendjüket önmaguk számára és családjukon belül?

     

    A táplálkozási szokások miként befolyásolják a család egészségét? Mi módon sugározhatják ki környezetükre a női szeretetenergiát, mellyel nem csak önmaguk életét tehetik boldogabbá, de párjukét, családjukét, környezetükét is?

     

    Hiszen ha a nő boldog, mosolygós, türelmes, tele van életkedvvel és energiával, akkor párjának, családjának, környezetének is bőven juttat mindebből. Ha van ideje, energiája önmagára, párkapcsolatára, emberi kapcsolataira, könnyebben boldogul élete minden területén, és az otthoni kötelezettségek sem viselik meg.

     

    Jóleső örömmel tölt el, amikor „tanítványaim” a képzést követően visszajeleznek, beszámolnak arról, milyen sikereket értek el saját életükben, mennyivel jobb lett a párkapcsolatuk, mennyivel letisztultabb az életük, jobban boldogulnak a gyermekeikkel, vagy egyszerűen boldogabb lett az életük, a mindennapjaik.

     

    Szelíd örömmel gondolok az elkövetkező évekre, mert hiszem, hogy egyre többen felismerik a bennük rejlő lehetőségeket, mozgósítják női-vénuszi energiáikat, és hölggyé válva boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá teszik életüket.

     

    Weöres Sándor írta egyik versében: „A mai világot csak a nő hozhatja rendbe.” Hiszem, hogy a mai nő rendbe tudja hozni a világot! Szebb, boldogabb hellyé tudja tenni a Földet!

     

    Nem kell mást tennünk, mint megtalálni önmagunkban azokat az eredendő tudásokat, késztetéseket, készségeket, mely egy nőnek mindig sajátja, csak a mindennapok néha elfeledtetik ezt az ősi tudást.

     

    Tanult mintáink pedig, amik eddig befolyásolták életünket, alakíthatók, felülírhatók. Az új tudás megszerezhető, új szokások kialakíthatóak.

     

    Szellemi útmutatások szerint, amikor az ember az életútjának megfelelő irányba halad, minden szellemi és fizikai segítséget megkap életfeladata beteljesítéséhez.

     

    Az ember legfontosabb életfeladata, hogy képes legyen lelkileg fejlődni, boldoggá válni ott életében.

     

    Kaptam egy gyönyörű üzenetet. „Sohasem késő tenni önmagadért, mert amikor elindulsz a Fénybe, földi kincseket nem, csak lelked kincseit viheted magaddal.”

     

    Azóta mindennap igyekszem e gondolat szerint élni. Tenni önmagamért, s ezáltal a világért, hiszen a világnak én része vagyok, és szeretet képességemmel hozzájárulhatok a Weöres Sándor versében megfogalmazott rendbehozatalhoz.

     

    És ez a lehetőség mindenki számára elérhető.

    Csaba Beatrix
    XI. évfolyam 5. szám

    Címkék: nőiség, vénusz

      Aktuális lapszámunk:
      2019. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.