Szépség

Pró és kontra szója

Az egészséges táplálkozás legfőbb megtestesítője vagy a leggyakoribb élelmiszer-allergén?

A szója világszerte a legjelentősebb növényi fehérjeforrás, ezért egyes helyeken a „szántóföld húsának” is  nevezik. Az ázsiai eredetű hüvelyes egészségügyi hatásairól nem csak a kutatók, de a fogyasztók is sokat vitatkoznak, igaz, általában hibás érvelések és félreértelmezett kutatási eredmények alapján.


A szója hivatalosan is az egyik leggyakoribb élelmiszer-allergén. Frissen palántázott szójamező. Egy napon szójababokat terem majd, amiből értékes szójalecitin készül

 

A burgonyát tipikusan európai növénynek véljük, pedig mindössze pár száz éve termesztik az óvilágban, hiszen amerikai eredetű. A kávé és a fekete tea szintén nem őshonos európai termékek. És még a mára hétköznapinak érzett banán sem a honi gyümölcsfákról pottyan le. Mindeme és még sok egyéb megszokott élelmiszer esetében senkit sem zavar, hogy valójában „egzotikumok”, importált termékek. A szójával azonban más a helyzet, ettől a növénytől még mindig sokan idegenkednek, igaz, egyre többen vannak, akik valóságos kultuszt keltenek körülötte, és az egészséges táplálkozás legfőbb megtestesítőjét látják benne.

 

A szkeptikusok abban is megerősítve látják ellenérzésüket, hogy a szója hivatalosan is az egyik leggyakoribb élelmiszer-allergén. A „gyakori” jelző azonban megtévesztő. Ami az allergiát illeti, nincsenek pontos számadatok, a kutatók becslései szerint a felnőttlakosság 1-2, a gyermekeknek pedig 2-7 a szenved valamilyen élelmiszer-allergiában. Az érintettek e kis csoportjának pedig kb. 10 százaléka allergiás a szójára vagy a tehéntejre. Mindkét esetben valószínűsíthető, hogy az allergia kialakulásában fontos szerepet játszott, hogy a páciens csecsemőkorban, tehát túl korán került kapcsolatba a kérdéses élelmiszerrel. A felnőtteket illetően tehát a lakosság 0,1-0,2 százaléka lehet szójára allergiás. A szója és a nyírfa pollenjének keresztreakciója viszonylag „gyakori”. Keresztallergia vagy keresztreakció pollenekkel azonban létezik alma, sárgarépa, dió, mogyoró, zeller stb. esetében is – emiatt azonban senki sem minősíti ezeket az élelmiszereket veszélyesnek vagy egészségtelennek.

 

Mi a helyzet a többséggel, akik jól tolerálják a szóját? Azok számára, akik nem ihatnak tehéntejet (fehérjeallergia vagy laktóz-intolerancia okán), a szója kiváló alternatívát jelent. Hasonló a helyzet a szigorúan vegán táplálkozásúakkal, illetve sok más fogyasztóval, akik például magas vérzsírértékek miatt kénytelenek tartózkodni az állati eredetű termékektől.

 

Óvatosan kell értékelni a kutatási eredményeket, de összességében a legtöbb érv a szója mellett szól. Pusztán az állati eredetű termékektől való tartózkodás, vagy ezek mennyiségének csökkentése, kiváltása szójával már önmagában is sok egészségügyi előnnyel jár (pl. a vérzsírértékek javulása), ugyanis a szója szegény telített zsírsavakban, ugyanakkor gazdag ballasztanyagokban. Gabonával (hagyományos módon rizzsel) kombinálva a szója növényi fehérjéje legalább olyan értékű, mint a hús – vagyis a szervezet ugyanolyan jól képes a növényi proteinből testazonos fehérjéket előállítani.

 

Arról, hogy a szójának önmagában, tehát az állati eredetű ételek csökkentésén túlmenően is vannak-e egészségügyi előnyei, egyelőre sokan és sokat vitáznak. Csupán 2011 első félévében világszerte ismét több száz kutatási eredmény jelent meg a témában. Igaz, ezeket a kutatásokat nagyon kis létszámú kísérleti csoportokon vagy állatokon végezték. Ha azonban csak a nagy kutatásokat vesszük górcső alá, a sok év alatt egyértelmű kép rajzolódik ki. Sok közvetett bizonyíték a szója pozitív élettani hatását támasztja alá – e hatásokat a szójában található izoflavonoknak, valamint a genisztein és a daidzein nevű anyagoknak tulajdonítják. Növényi fitoösztrogénekről (hormonszerű anyagokról) van szó, amelyek

 

Gabonával (hagyományos módon rizzsel) kombinálva a szója növényi fehérjéje  egalább olyan értékű, mint a hús – vagyis a szervezet ugyanolyan  jól képes a növényi proteinből testazonos fehérjéket előállítani

 

• segítenek megelőzni a csontritkulást (ugyanis serkentik a csontok felépülését),

• csökkentik a koleszterinszintet és

• a vérnyomást, igaz, átlagban csupán 2 mm Hg-érték erejéig,

• megakadályozzák, illetve enyhítik a jellegzetes változókori tüneteket (hőhullámok, erős verejtékezés, alvászavarok stb.),

• védenek az emlőrák kialakulásával szemben.

 

A szója főképp a nők számára jelent sok előnyt: azok a japán nők, akik gyermekkoruk óta sok szóját esznek, a fentiekben említett női problémákat szinte egyáltalán nem is ismerik. Ők általában később kezdenek el serdülni – ma már tudjuk, hogy ez csökkenti többek között a rák, a cukorbetegség és az elhízás kockázatát. Azt is megfigyelték, hogy ha a japán nők életük folyamán áttelepülnek az USA-ba, és ott áttérnek a jellegzetesen amerikai étkezési szokásokra, akkor később őket is ugyanolyan intenzíven érintik a változókori tünetek, panaszok és betegségek, mint a nem japán származású amerikai nőket.

 

A japánhoz hasonló hatásokat azért ne várjunk...

Természetesen jogos a kérdés, vajon mennyivel vagyunk mi előbbre a japán kutatások pozitív eredményeivel, ha a 30. vagy 40. életévünkig többé-kevésbé szójamentesen táplálkoztunk. Ha ilyen későn kezdünk el szóját enni, várhatunk-e az új étkezési szokásoktól valamilyen egészségügyi előnyt? Minden bizonnyal túlzó lenne olyan eredményeket várni, mint amilyenekről a japán kutatások beszámolnak, azonban a szerényebb eredmények is jobbak a semminél.

 

Fontos leszögezni, hogy a szója nem káros, sokkal inkább védő hatású élelmiszernek minősül. Méghozzá az emlőrákkal szemben is. Mivel a szója pozitív hatásai a benne lévő fitoösztrogéneken alapulnak, a kutatók eleinte joggal gyanakodtak arra, hogy ezek nagy mennyiség elfogyasztása esetén kedvezhetnek az emlőrák kialakulásának. Ez azonban a táplálkozással felvett mennyiségekre nem igaz, sőt éppen ennek az ellenkezője figyelhető meg: a fitoösztrogének, bár ösztrogénszerű hatásúak, de annál jóval gyengébb, szelídebb módon hatnak. A szója pozitív hatásai életkortól függően eltérő módon nyilvánulnak meg.

 

A változás kora előtt a magas ösztrogénszint kockázati tényező az emlőrák szempontjából. A fitoösztrogének azonban elfoglalják a sejtek ösztrogénreceptorait, ezzel csökkentik a szervezetben termelődő ösztrogén hatását. Tehát ösztrogéntúlsúly elleni hatást fejtenek ki, így csökkentve az emlőrák kockázatát. Egészen más a helyzet a változás kora után, amikorra a petefészkekben megszűnt az ösztrogéntermelés. Fennáll az ösztrogén-hiányos panaszok és tünetek kialakulásának veszélye, annak minden káros szövődményével együtt (pl. csontritkulás). A fitoösztrogének ugyan nem olyan erőteljes hatásúak, mint a szervezet által termelt hormon, de nem is jelentenek akkora veszélyt, mint a gyógyszeres hormonpótló kezelések. Azok számára tehát, akik valamilyen okból nem részesülhetnek hormonpótló kezelésben, a szója szelíd alternatívát jelenthet.

 

A változókor ideje alatt igen „változó” lehet a szervezetben a hormonszintek alakulása. A fitoösztrogének ilyenkor is „moduláló” hatásúak: csökkentik az átmeneti ösztrogénszint- kiugrások hatását, ugyanakkor nem semlegesítik teljesen a szükséges ösztrogénhatást.

Azok számára, akik nem ihatnak tehéntejet (fehérjeallergia vagy laktóz- intolerancia okán), a szója kiváló alternatívát jelent

 

Arról hosszas vita zajlott, vajon szabad-e sok szóját enniük azoknak a nőknek, akinél egyszer már diagnosztizálták az emlőrákot. E témában 2009-ben publikálták egy nagyszabású kutatás eredményeit (Shanghai Breast Cancer Survival Study, 5000 emlőrákon átesett nő bevonásával): „Az emlőrák után a páciens egyen minél több szóját” (így foglalta össze az eredményeket a Medical Tribune). Azoknál a nőknél, akik sok szóját ettek, sokkal ritkább volt a rák kiújulása, mint akik kevés szóját fogyasztottak. Körükben a halandóság is jóval alacsonyabb volt, mint a kevés szóját evőknél. Ráadásul az eredmény attól független volt, hogy az illető ösztrogénreceptor- pozitív vagy -negatív típusú rákban szenvedett-e.

 

Lehet, hogy a szójának közvetlen rákgátló hatása van?

A szójaösztrogének hatásmechanizmusai alapján ez nem kizárható. Azonban ezen túlmenő hatásokat is feltételeznek.

 

A genisztein nevű anyag toxikus hatású a ráksejtekre. Egy az idén áprilisban megjelent indiai kutatás szerint feltételezhető, hogy a genisztein semlegesíti a réz hatásait – a legtöbb ráktípusnál megemelkedett rézszinteket mérnek (igaz, gyulladások esetében is).

 

Egy, szinte az előzővel azonos időben publikált amerikai kutatás szerint a szójában található genisztein, daidzein és glyctein blokkolja a ráksejtek DNS-javító mechanizmusait, ezért jelentősen képes fokozni a sugárkezelés hatásait például tüdőrák esetén.

 

Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a szója jelentős mennyiségű B-vitamint (B1, B2, nikotinamid, pantoténsav és B6), valamint igen sok szelént tartalmaz: 100 g szója kb. 19 mikrogramm szelént – ez kevésnek tűnik, de jelentősen meghaladja a napi szükségletet. Mára a szelén a rákterápia szempontjából a legfontosabb nyomelemmé lépett elő.

 

Vajon a fent vázolt pozitív hatások érdekében mekkora napi „dózis” szükséges? Az amerikai élelmiszer- felügyeleti hivatal, az FDA naponta 25 g szójaprotein elfogyasztását javasolja. A kutatók abból indulnak ki, hogy ennél kevesebb is elég: napi 40-50 mg izoflavon (ez 11-13 g szójaproteinnek felel meg) már valószínűleg elegendő. A fentiekben említett 2009-es kutatás szerint ez utóbbi mennyiség valóban elegendő. Azok a nők, akik napi 40 mg-nál több izoflavont fogyasztottak, nem élveztek nagyobb védelmet a rák kiújulásával szemben. 40-50 mg izoflavon, azaz 11-13 g szójaprotein kb. 35-40 g szárított szójababnak vagy szójalisztnek felel meg. A hétköznapi étkezésben tehát a szükséges mennyiség kb. fél liter szójatejjel vagy 150 g tofuval, illetve negyed liter szójatejjel plusz 2-3 evőkanál szójaliszttel is fedezhető.

 

 

A génproblematika és ökológia kérdések

A szójanövény volt az egyik első haszonnövény, amelyet genetikailag módosítottak. Híres vagy hírhedt konszernek, világcégek igyekeznek kb. 15 éve anyagi hasznot kicsikarni a GMO-szójából. Sajnos a nem módosított génállományú termékek közé is midig keveredik némi GMO. A GMO-szóját azonban nem az embernek szánt élelmiszerekhez, hanem takarmánynövényként termesztik, ugyanis az állattartásban fontos szempont az olcsó takarmány. E jelenség mögött valóban jelentős környezetvédelmi probléma húzódik meg. Világszerte óriási mértékben növekszik a szójatermesztés, hogy a robbanásszerűen növekvő takarmány iránti igényeket ki tudják elégíteni. 1 kg hús előállításához kereken 8 kg szóját kell megetetni az állattal. A brazíliai őserdőket és más déli országok erdeit nem pusztán a szójatermesztés érdekében, hanem valójában a vágóállatok takarmányozása miatt irtják. Tehát állati eredetű fehérjék helyett inkább több szójaterméket (vagy általában véve több növényi eredetű proteint hüvelyesek formájában) együnk.

 

Védő hatású élelmiszernek minősül az emlőrákkal szemben is

 

A szója ezen kívül (gyakran nem ellenőrizhető forrásból származó termékekről van szó) sok iparilag nagymértékben feldolgozott élelmiszer alapanyagául szolgál. Ezeknek a készételeknek amúgy sem sok közük van az egészséges táplálkozáshoz. A szójára allergiásoknak ezek a termékek, márpedig igen sok termékről van szó – kb. minden harmadik élelmiszer idesorolható –, amúgy is tabunak számítanak.

 

Azonban mindenki másra is vonatkoznak a következők: csak kevéssé feldolgozott formában ajánljuk, például főtt szójabab (nyersen tilos fogyasztani!), szójatej, szójaliszt, tofu, tempeh stb.

 

Mellékhatások – csecsemők számára nem első választás

Joggal vitatják, hogy a szója alkalmas csecsemőtápszer volna, egyfelől allergizáló hatásai, másfelől a fitoösztrogéneknek a csecsemő szaporítószervei fejlődésére gyakorolt hatásai miatt. Izraelben és az USA-ban sok csecsemőt szójával táplálnak, de az európai egészségügyi hatóságok óva intenek ettől a gyakorlattól. A csecsemők számára legalkalmasabb táplálék az anyatej. Ha az anyatejes táplálás valamilyen okból nem volna lehetséges, speciális, hipoallergén csecsemőtápszerre kell átállni.

 

A szója valószínűleg elősegíti a golyva kialakulását. Ez logikusnak hangzik, hiszen a szója viszonylag sok fluort tartalmaz, amelyről tudjuk, hogy akadályozza a pajzsmirigy számára oly fontos jód felszívódását. A japán nemzeti ételek igen gazdagok tengeri halban és tengeri algákban, amelyek rengeteg jódot tartalmaznak, így ott a fenti hatás kiegyenlítődik. Nyugaton az általános jódhiány miatt azonban némiképp másképp fest a helyzet.

 

A szója és a férfiak – maradt néhány rejtély

Semmi pontosat nem tudunk – legalábbis a szójának a férfiak szervezetére gyakorolt hatásairól. Ez azonban a negatív hatásokra is igaz. Azt kell feltételeznünk, hogy a szójaevés a férfiak számára is előnyös, hiszen a vérzsírokra és a vérnyomásra gyakorolt pozitív hatásai nem nemhez kötöttek. Azonban a japán kormány megbízásából végzett, nagy populációra kiterjedő kutatás eredménye szerint (13 éven át több mint 40 ezer férfit és nőt figyeltek meg) nőknél volt megfigyelhető a magas szójafogyasztás és a csökkent szívinfarktuskockázat közötti közvetlen összefüggés.

 

Sokan azt állítják, hogy a sok szója evése negatív hatással van a férfiak nemzőképességére, illetve a spermiumok számára. Az ezt alátámasztani szándékozó adatok azonban meglehetősen szegényesek.

 

Meglehetősen hevesen vitatott téma a szója és a prosztatarák kapcsolata is. Minitanulmányok (mindössze 20 résztvevővel) igen eltérő, ellentmondásos eredményekkel zárultak. Az ezekre utaló újságcikkek címeiből: „A szója hatására csökken a PSA-szint”, másutt: „A szója kedvez a prosztatarák kialakulásának”. Egy nagy, 44 ezer japán férfira kiterjesztett kutatás a következő eredménnyel zárult: a szójában gazdag táplálkozás mellett a prosztatarák kockázata felével alacsonyabb, ugyanakkor a szójaevőknél kialakult rák rendkívül agresszív.

-vági-
XVIII. évfolyam 7. szám

Címkék: élelmiszer-allergia, szója, táplálkozás

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.