Szerkesztői jegyzet

10 éves a Magazin!


10 éves a Ter­mé­szet­gyó­gyász Ma­ga­zin! Nem kis idő ez egy em­ber éle­té­ben sem, hát még egy új­sá­gé­ban, s min­den­kép­pen ele­gen­dő ar­ra, hogy vissza­te­kint­sünk.

 

Ami en­gem il­let, 1990-ben is­mer­ked­tem meg a na­túr­gyó­gyá­szat­tal és a new-age (új-ko­ri) vi­lág­szem­lé­let­tel egy mél­tán nép­sze­rı lap fő­szer­kesz­tő­je­ként. Ak­kor­tájt a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat úgy rob­bant be az egész­ség­ügy meg­cson­to­so­dott, me­rev rend­sze­ré­be, vált a mé­dia ked­venc té­má­já­vá, ami­re a meg­elő­ző né­hány év­ti­zed­ben nem volt pél­da. Az al­ter­na­tív gyógy­mó­dok gaz­dag kí­ná­la­ta, ez­zel pár­hu­za­mo­san az úgy­ne­ve­zett ho­lisz­ti­kus szem­lé­let el­ter­je­dé­se, az ezo­te­ri­kus vi­lág­lá­tás­mód sok­szí­nı­sé­ge olyan „til­tott lis­tás” szel­le­met sza­ba­dí­tott fel, olyan vál­to­zá­so­kat in­dí­tott el az em­be­rek éle­té­ben, a sa­ját egész­sé­gük­höz va­ló vi­szo­nyu­lá­suk­ban, ami – vé­le­mé­nyem sze­rint – fe­lért egy kul­tu­rá­lis for­ra­da­lom­mal, s ez a vál­to­zás ma is tart. Az or­vos­tár­sa­da­lom egy ré­sze hiá­ba pró­bál­ja visszat­usz­kol­ni azt a bi­zo­nyos szel­le­met a pa­lackba, a szel­lem idő­köz­ben nagygyá vált, és hó­dít nem­csak Ma­gyar­or­szá­gon, ha­nem a vi­lág szin­te min­den szög­le­té­ben, a ha­gyo­má­nyőr­ző ke­let­től a ci­vi­li­zált nyu­ga­tig. A ha­gyo­má­nyos kí­nai or­vos­lás, ma­nu­ál­te­rá­pia, neu­rál­te­rá­pia, fi­to­ter­ápia a hi­va­ta­los me­di­ci­na ré­szé­vé vált ná­lunk is. Ter­mé­szet­gyó­gyá­szo­kat ok­tat­nak és vizs­gáz­tat­nak, le­gá­lis mı­kö­dé­si en­ge­déllyel lát­nak el, jócs­kán meg­szır­ve a new-age ára­dat sok eset­ben ké­tes ér­té­kı hor­da­lé­kát. A köny­ves­bol­tok­ban egy­re na­gyobb he­lyet fog­lal el a ter­mé­szet­gyó­gyá­sza­ti és ezo­te­ri­kus iro­da­lom, gom­ba mód­ra sza­po­rod­nak a bio­bol­tok, rö­vi­den: di­vat az egész­ség…

 

Hi­szem, hogy eb­ben a fo­lya­mat­ban óriá­si sze­re­pet ját­szott a Ter­mé­szet­gyó­gyász Ma­ga­zin a hoz­zá ha­son­ló társ­la­pok­kal együtt. Per­sze, amíg idá­ig el­ju­tot­tunk – stí­lu­so­san mond­va – vég­ig­szen­ved­tünk né­hány ál­do­za­ti „böjt­kú­rát”, min­d­an­nyi­an meg­vív­tuk a ma­gunk har­cát. Volt, hogy a tisz­te­let­re­mél­tó szak­mai pro­mi­nen­ciá­hoz csat­la­koz­va, hi­va­ta­los ber­kek­ben kel­lett küz­de­nünk az al­ter­na­tív or­vos­lás elis­mer­te­té­sé­ért, volt, hogy a sa­ját vál­lal­ko­zá­sunk­ban adó­dó vi­ha­ro­kat kel­lett el­há­rí­ta­nunk a tú­lé­lés ér­de­ké­ben. Min­dig, min­den küz­de­lem­ben a cé­lok kö­zül a leg­fon­to­sab­bik ott le­be­gett a sze­münk előtt: se­gít­sé­get nyúj­ta­ni az ar­ra rá­szo­ru­lók­nak, a kró­ni­kus be­teg­sé­ge­ik­kel re­mény­te­le­nül küz­dő em­be­rek­nek. És min­dezt meg­fe­le­lő mi­nő­sé­gi szín­vo­na­lon, fel­vo­nul­tat­va a szak­ma leg­jobb­jait.

 

Si­ke­rült? Igen! 1995 ok­tó­be­ré­ben a Ter­mé­szet­gyó­gyász Ma­ga­zin el­ső száma 32 ol­da­lon, fe­ke­te-fe­hér, ol­csó pa­pí­ron je­lent meg, majd⌦fo­ko­za­to­san bő­vült, szé­pült, jócs­kán nö­vel­ve az ela­dott pél­dá­nyok számát. Má­ra el­ju­tot­tunk oda, hogy a 100 ol­da­las, szí­nes, mi­nő­sé­gi ki­vi­tel­ben ké­szü­lő ma­ga­zi­nun­kat vi­lág­sztá­rok tart­ják a ke­zük­ben.

 

Ám a tet­sze­tős kül­csín nem ön­ma­gá­ért va­ló, ha­nem mél­tó meg­je­le­ní­té­se a tar­ta­lom­nak. An­nak a szak­mai ní­vó­nak, amit a kez­de­tek­től meg­lé­vő ho­me­o­pá­tia- és⌦fi­to­ter­ápia-sor­oza­tunk­ban dr. Rácz Gá­bor pro­fesszor úr és fe­le­sé­ge, dr. Rácz Ko­til­la Er­zsé­bet, a ho­lisz­ti­ká­ban Lász­ló Ruth, a rend­sze­re­sen meg­je­le­nő, ma­gas szin­tı szak­mai írá­sok­ban dr. Si­mon­csics Pé­ter, dr. Csi­szár Ró­bert, dr. Pőc­ze Ti­bor, Ja­kab Ist­ván, Frühwald Fe­renc, Ma­kai An­na, az asz­tro­ló­giá­ban Szend­rey Jut­ka, és nem utol­só­sor­ban az ezo­té­riá­ban a mél­tán nép­sze­rı író, Mül­ler Pé­ter ne­ve fém­je­lez. S hogy jó úton já­runk, mi sem bi­zo­nyít­ja job­ban, mint hogy az utób­bi hó­na­pok­ban Sze­pes Má­ria író­nő, az ezo­té­ria na­gyasszo­nya fo­lya­ma­to­san meg­tisz­tel ben­nün­ket és ol­va­só­in­kat bi­zarr han­gu­la­tú no­vel­lái­val, Ná­vai Ani­kó, Los An­ge­les­ben élő új­sá­g­író­nő pe­dig ma­ga­zi­nun­kra ko­reo­gra­fál­tan pró­bál­ja tu­da­kol­ni vi­lág­sztá­rok lel­ki egyen­sú­lyá­nak tit­kait. De foly­tat­hat­nám a sort dr. Ke­le­men And­rás­sal, szer­kesz­tő­bi­zott­sá­gunk ve­ze­tő­jé­vel, a nép­jó­lé­ti tár­ca egy­ko­ri po­li­ti­kai ál­lam­tit­ká­rá­val – aki el­kö­te­le­zett­sé­gé­vel és szak­mai be­fo­lyá­sá­val so­kat tett a ter­mé­szet­gyó­gyá­szat hi­va­ta­los ran­gra eme­lé­sé­ért –, és ki­vé­tel nél­kül va­la­mennyi mun­ka­tár­sunk­kal, akik 10 éve rend­sze­re­sen, vagy csak ese­ten­ként vesz­nek részt a ba­rá­ti han­gu­la­tú szer­kesz­tő­ség fe­le­lős­ség­tel­jes mun­ká­já­ban.

 

Mert hogy ilyen la­pot hó­na­pról hó­na­pra lét­re­hoz­ni nem­csak öröm, ha­nem óriá­si fe­le­lős­ség.

 

A ránk zú­du­ló in­for­má­ció­hal­maz­ból ki­vá­lasz­ta­ni a töb­bé-ke­vés­bé hi­te­le­set, idő­tál­lót, egy­szer­re ele­get ten­ni a mér­ték­le­tes­ség­nek, és ki­elé­gíte­ni a mé­dia iránt meg­nyil­vá­nu­ló kí­ván­csi­sá­got, pár­hu­za­mo­san meg­őriz­ni, sőt fo­koz­ni a sza­kem­be­rek és a mind szé­le­sebb kö­rı ol­va­só­kö­zön­ség ér­dek­lő­dé­sét, higgyék el, nem könnyı. Bi­zo­nyá­ra hi­bá­zunk is oly­kor, de ab­szo­lút mér­ce hí­ján cé­lunk csak az le­het, hogy be­tart­va az új­ság­ké­szí­tés ige­nis jól be­ha­tá­rolt szak­mai sza­bá­lyait, ér­zé­kel­tes­sük a va­ló­ság eze­rar­cú ke­reszt­met­sze­tét, a transz­cen­den­ciá­tól a ta­pasz­ta­la­ton át a tu­do­má­nyos bi­zo­nyí­té­ko­kig. A kül­föl­di és a ha­zai sza­k­iro­da­lom rend­sze­res nyo­mon kö­ve­té­sé­vel hasz­nál­ha­tó tá­vol­ság­ba kí­ván­juk he­lyez­ni a tu­do­má­nyo­san rész­ben vagy egész­ben bi­zo­nyí­tott gyó­gyí­tó mód­sze­re­ket és esz­kö­zö­ket. De nem té­veszt­jük szem elől, hogy van a va­ló­ság­nak tu­do­má­nyo­san nem, vagy alig iga­zol­ha­tó meg­kö­ze­lí­té­se, amely min­den­kép­pen ér­de­­mes ar­ra, hogy el­gon­dol­koz­tas­son ok-oko­za­ti össze­füg­gé­se­kről, a test-lé­lek-szel­lem mı­kö­dé­sé­ről. Így sze­ret­nénk se­gí­te­ni a tu­da­ti kor­lá­tok és az elő­í­té­le­tek szi­kla­szi­lárd bás­tyái­nak a le­bon­tá­sá­ban.

 

Tes­szük min­d­ezt sze­re­tet­tel, hit­tel, nyi­tott­ság­gal, és – re­mé­nye­ink sze­rint – a fel­sőbb in­tel­li­gen­cia, va­la­mint a ked­ves ol­va­sók tá­mo­ga­tá­sá­val.

 

Kö­szö­net ér­te min­den­ki­nek!

Görgei Katalin
XI. évfolyam 11. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.