Szerkesztői jegyzet

A cunami ébresztője


Az ezotériában a víz az érzelmek, illetve az ember érzelmi kapcsolatait irányító asztrális finomtestének képviselője. Mivel az emberi szervezetben is minden információ a bennünk lévő víz mennyiségétől, eloszlásától, speciális szerkezetétől függ, így van ez egy olyan különleges élőlény esetében is, mint a földgolyó.

 

Ez a mi éltető Földünk, amelyet naponta alázunk meg, kiirtva erdeit, kizsákmányolva kincseit, minden lehetséges módon mérgezve. Miként az emberek egyre kevéssé törődnek egymás lelki egészségével, aminek egyenes következménye a betegségek folyamatosan növekvő száma, változatossága és intenzitása, úgy a Föld egészségét is semmibe veszik, s ez ellen Gaia lelke egyre félelmetesebben lázad fel. Az emberiséggel való harmóniájának megbomlását pedig a víz közvetítésével hozta-hozza tudomásunkra. Az utóbbi évtizedekben rendszeressé váltak a hírek, amelyek az évszázad legnagyobb árvizeiről, havazásairól, hidegeiről, szökőárjairól szóltak.

 

Az embereknek már régen alapjaiban kellett volna megváltoztatniuk a természettel, a Földdel való együttélésüket. Nemtették. Nemtették egymással szemben sem, hiszen világszerte egyre több vagyon egyre gátlástalanabbul gyűlik össze egyre kevesebb ember kezében, nem törődve a folyamatosan növekvő kisemmizett tömegekkel. A probléma abban rejlik igazán, hogy sem a harácsolók, sem a kisemmizettek nem találják meg lelki egyensúlyukat, így a frusztráltság, a valódi boldogtalanság kórokozómételye gyors ütemben terjed.

 

Földünk egészsége esetében is alapvető változásra lenne szükség, ugyanúgy, mint az egész gyógyászati gondolkodásban. Ha mi nem teszünk ezért, Földünk gondoskodik az alapvető változásokról. Az "alap" itt a tengerfenék, amelynek lemezei folyamatosan csúsznak szét, ezzel figyelmeztetve minket időről időre a változások elengedhetetlen voltára. Valamikor sok százmillió évvel ezelőtt egy őskontinens létezett, s ez tördelődött szét, majd távolodott el egymástól több részletben. Ezt a szétválást az emberi társadalomban végbemenő folyamatok leképezésének is felfoghatjuk: ugyanis országokon belül, kontinenseken belül és kontinensek között is egyre növekszik a fejlettségi szint, de legfőképp a birtokolt javak mennyisége közötti szinte mérhetetlen különbség.

 

Az emberiséget nyomasztó valódi problémák megértésében, azt hiszem, rengeteget segítenek a cunami pusztította vidékeken segítséget nyújtó európai gyógyítók beszámolói.

 

Akik tíz-húsz évvel ezelőtt jártak például Thaiföldön, azoknak feltűnt a luxuskategóriák elszaporodása - s feltehetően a mögöttük álló emberek nagyfokú vagyongyarapodása -, valamint ezzel párhuzamosan az emberek viselkedésében beállt változások. Míg például egy-két évtizeddel ezelőtt megcsodálhatták a szívből jövő kedvességet, addig mostanában szinte mindig a mögöttes számítása, a haszonszerzés kívánsága volt érezhető. Egy német homeopata például azt tapasztalta, hogy azok szenvedték el a legnagyobb lelki törést, akiknek "csak" a vagyonuk veszett oda. Ez általános jelenség Ázsia fejlődő országaiban - nemcsak Thaiföldön, hanem Vietnamban, Burmában, Kínában és másutt is -,miszerint az anyagi gyarapodás vágya háttérbe szaporította a korábban csodálatraméltónak tartott spiritualitást. Különösen érdekes ez a tudati vonulat annak láttán, hogy Európában az anyagi jólét elérésével robbanásszerűen hódít az a felismerés, hogy a lelki békét a Távol-Kelet által inspirált spirituális fejlődés hivatott meghozni. Ez a szétválás szintén párhuzamba hozható a tengerfenék rétegeinek szétválási folyamatával. Ezzel kapcsolatban nem lehet eléggé hangsúlyoznunk az alapvető gondolkodás megváltoztatásának szükségességét, amit Osho, a csodálatraméltó indiai gondolkodó, a mai kor Buddhája a következőképpen fogalmaz meg: "Amit elveszíthetünk, azt nem is érdemes megtartanunk."

 

Amikor Sri Lankán tanultam a hagyományos kínai orvoslást, professzorunk a következőképpen ösztönözte spirituális fejlődésünket: menjetek ki az utcákra és nézzétek meg a koldusokat! (Colombóban elég sok volt belőlük.) Egy darab ágyékkötő volt a vagyonuk, de mindegyik mosolygott és a lelke harmonikus volt! Igenis, amikor megérted azt, hogy amit elveszíthetünk, azt nem is érdemes megtartanunk, akkor érted meg, mi a lét értelme, mi az, amiért érdemes végtelenül nyitottnak maradnunk! Ne ökölbe szorított életet élj, mert akkor embertársad is ilyen reakcióval válaszol. Ha a nyitott tenyér életét éled, az Ég és a Föld is veled lesz céljaid megvalósításában! Végtelenül fontos, hogy próbálj meg mindent eldobálni az életedben, ami szeretetlenség, vagy amivel ártani tudsz másoknak. A szeretetlenség, az önzésből, egoizmusból fakadó ártani akarás olyan, mint egy szikla, amely a virágozni kívánó növényre gördült. Mindenkinek el kell tudni távolítania a saját szikláját, s akkor nem csak saját egészsége, hanem környezetének testi-lelki harmóniája is virágzásnak indulhat.

 

Néhány szót érdemes még szentelni az orvoslás új alapjainak. Sri Lanka az egyedüli ország, ahol már az 1970-es évek óta a népi gyógyászatnak orvosi fakultása működik. Már az 1984-es tanulmányutam alatt rendkívüli benyomást tett rám, hogy ebben a rendkívül szegény, polgárháború sújtotta országban milyen széleskörűen ésmilyen hatékonyan használják a hagyományos kínai gyógymódokat és a homeopátiát. A szökőár iszonyatos lelki sérültjeinek gyógyításában részt vevő kül- és belföldi orvosok beszámolói szerint a lelki harmónia helyreállításában az olcsó, mindenütt rendelkezésre álló és nagyon hatékony homeopátiás szerekre támaszkodhattak. A cunami áldozatainak megsegítésére indított akciók az igazi emberségről szóltak. Erről Buddha úgy beszélt, mint az emberi lény igaz szépségéről. Ez az, ami nemcsak valóban megvilágítja saját lelkünket, hanem az egyik legszebb ajándék, amit a világnak adhatunk. Azzal, hogy nem okozunk rosszat, nem ártunk szándékosan, a lelki egészséghez feltétlenül szükséges bizalommal és biztonsággal ajándékozzuk meg mindazokat, akik körülvesznek minket.

 

 

A bizalom a legfontosabb társadalmi tőke, amely egy közösség testi-lelki egészségéhez vezet. Ez vezet a megszokott környezet szeretetéhez és az egyén, a közösség biztonságához. Emellett azonban van valami, ami ennél is fontosabb. A thaiföldi újságok beszámoltak róla, hogy az egyik sziget lakói, akiket a cunami beborított, valami hatodik érzékkel a katasztrófa előtt biztonságos helyre menekültek ugyanúgy, mint az állatok, akikből feltűnően kevés áldozatot szedett a nagy hullám. Ez az a hatodik érzék, amelyet a Vízöntő korban már egyre többen birtokolnak, és amelyre egyre nagyobb szükségünk lesz ahhoz, hogy felismerjük azokat a végzetes tévedéseket, amelyeket elkövettünk a Földanyával való kapcsolatunkban, embertársainkkal szembeni viselkedésünkben, az orvoslás útjának kijelölésében. Ezt a felismerést rendkívül nehéz elfogadni, már csak azért is, mert ma még ez többnyire az árral szembeni úszást jelenti, mind a gondolkodás, mind pedig a gyógyítás területén. Mindent meg kell azonban tennünk, hogy belássuk: ez a felismerés a mi a legjobb barátunk, még akkor is, ha úgy érezzük, hogy szétzúzza énünket.

 

A mértékletesség, az ártani nem akarás, a szeretetteljes felelősség magunkévá tétele nélkül úgy az egyes ember, mind a földi környezete gyógyításában reménytelen helyzetbe fogunk kerülni.

 

Milliók aktív cselekedetére van szükség ahhoz, hogy az egészségügy területén a költségek és a mellékhatások, a természet vonatkozásában pedig a Földanya haragjának nagy hulláma ne okozzon végzetes károkat a jobb sorsra érdemes emberi közösségeinkben.

Dr. Simoncsics Péter
XI. évfolyam 5. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2020. április

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.