Szerkesztői jegyzet

A gyógyulás rajtunk múlik


Életünk állandó változás, egyedi, egyszeri és megismételhetetlen, melynek mi vagyunk a karmesterei, irányítói. Ha valamit nem jól teszünk, ha valamiről nem helyesen gondolkodunk, ha az állandó változás - mely életünk része, fejlődésünk lehetősége - mellett tetteinkben, gondolatainkban "rögzültté" válunk, megbetegszünk. A megbetegedés formájának, helyének több lehetősége is van életünkben. Ezt genetikus örökségünk jelentős mértékben befolyásolja. A technikai fejlődés során van egy terület, amely nemhogy fejlődne, de jelentős pusztító mechanizmusát vélhetjük felfedezni. Minden a "környezettől", mint éltető tiszta elemtől való elfordulást, környezetszennyezést és önmagunk mérgezését jelenti.

 

Lelkiségünket is folyamatosan mérgezzük, ezek: irigység, törtetés, hamis élvezeti szerek, stressz, frusztráltság vagy éppen önimádat, beképzeltség, gőg... Mindez komoly akadálya lelki érésünknek, fejlődésünknek, sajátos egyéni küldetésünk beteljesítésének.

 

Szellemiségünk, öntudatra ébredésünk ilyen "táptalajon" nem csoda, ha gyerekcipőben jár.

 

Az ősi kínai jin-jang elv mellett - mely az energia minőségét jelöli - egy dologról nem szabad elfelejtkeznünk. Ezen energiák áramlását gondolkodásunk és lelkiségünk minősége határozza meg. Éppen ezért a fizikai test betegsége egy, már meglévő, folyamatában "helytelenül áramoltatott" energia megnyilvánulása testünkben. Szervezetünk több millió sejtje végzi folyton feladatát, bennünket szolgálva, észrevétlenül. Érzékeink tudomást sem vesznek róla mindaddig, amíg a homeosztázis (belső környezet dinamikus állandósága) egyensúlya biztosítja szerveink normális működését.

 

"A test önmagában nem betegedhet meg, hiszen nem rendelkezik döntési szabadsággal, csak tükrözi »tulajdonosa« mindenkori tudati állapotát."

 

A tüneti kezelést, mely az okok figyelmen kívül hagyása mellett a megbetegedést tüneteiben, illetve azok megszüntetésében fejti ki, ezért tartom helytelennek. A gyógyulni vágyót segíteni kell, ha kéri, felismerni az okokat, de igazán és tartósan, eredményesen csak a beteg gyógyíthatja meg önmagát. Ez a gyógyítás-gyógyulás biokémiája. A tudat hat a testre, a test jelzései visszahatnak a tudatra. A betegség maga kényszerítő erőt is hordoz önmagában. A gyógyulás kényszerét, mint lehetőséget a fejlődésre. A választás viszont rajtunk áll. Szabad akaratunk szerint.

 

Sokszor nincs fülünk meghallani a betegség üzenetét. Ilyenkor az élet keserű piruláit kóstoltatja meg velünk. Ha vevők vagyunk üzenetére, minőségi változásokon mehetünk át.

 

Amikor nem vagyunk képesek tartani az ezáltal nyert energiaszintet, újabb betegség lesz, illetve lehet osztályrészünk. Vagyis a betegség üzenetének megértése továbblépésünk záloga sajátos fejlődésünk útján. Ennek következtében, ha a betegség csak pirulák szedésével múlik el, a tudati szintre való eljutás, megértés, integrálás helyett újra és újra betegek leszünk. Valakire egész életen át tartó meghűlés, másra emésztőszervi, megint másra ivarszervi megbetegedés a jellemző...

 

A "csak" gyógyszerszedés hárítás is egyben. A felelősség hárításáé. Sokan nem is akarnak változtatni helyzetükön. Érzelmi szinten a legnagyobb ellenség a félelem, annak összes következményével. Az energiák áramlásának óriási akadálya ez. Aki fél, aki nem hisz, nem bízik, az fejlődésre képtelenné teszi önmagát. Ha az ember tudomásul veszi végre, hogy az egészsége megőrzéséhez, illetve betegsége meggyógyításához mind fizikai, mind lelki, mind szellemi szinten elvégzendő feladata, fejlődési lehetősége van egy minőségében is jobb élet megélésére, talán a "vakon botorkálásnak" lassan a végére érünk.

 

E három szint "gyógyulásának" egyik segítői lehetnek a gyógynövényalapú készítmények. Fontos, hogy az egészség nem állapot, hanem folyamat, mely megfelelő életmóddal javítható.

Szentesiné Bartha Anikó
XV. évfolyam 4. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.