Szerkesztői jegyzet

A válság szellemi



    Válságos időket élünk. Bár, mint minden kérdésben, erről is megoszlanak a vélemények. Vannak, akik szerint nincs válság, az pusztán a tudatunk terméke, egyfajta általános félelem. Mások egyenesen világvége-víziókat festenek, s egyszerű túlélési ösztöneiknek engedelmeskedve bespájzolni igyekeznek lisztet, cukrot, mosóport, benzint.

     

    Tény, hogy a történelem ismétli önmagát. Az egyén, a társadalom vagy a gazdaság időről időre válságos periódusokba jut, ez utóbbi esetében elég, ha csak az 1929-33-as nagy világgazdasági válságra gondolunk.

     

    Hamvas Béla író, filozófus, a múlt század talán legnagyobb spirituális gondolkodója e tekintetben is időtálló kérdéseket feszeget. Feltételezi, hogy az ember mindig is krízishelyzetben élt, csupán nem volt tudatában és nem aggódott miatta. Ő mélyebben sejtette a világválság gyökereit, mint azok, akik ma fedezeti, illetve hitelválságról vagy reálgazdasági krízisről beszélnek. Szerinte a válság eredendően szellemi.

     

    Hamvas Béla úgy vélte, hogy nemcsak a bankhitelek mögött nincs fedezet, de a szavaknak, az elveknek sincs hitelük, semmire nincs biztosítékunk. A válságtudat pedig éppen a bizonytalanság talaján alakul ki. Szakadék szélén táncolunk, óriási az igény a megkapaszkodásra, a szellemi aranytartalékokra, vezérfonalakra. S miközben a bizonytalanság érzése fokozódik, a válság lassan az egész emberi egzisztenciára kiterjed és az élet minden területén jelentkezik.

     

    "A filozófiában elvetették a biztosság illúzióját keltő tételeket, a tudomány korábban bizonyosnak látszó megállapításai sorra relativizálódnak. A politikában és a gazdaságban helyre akarják állítani a bizalmat, amelynek megsemmisüléséről panaszkodnak. Egyik fontos ága a gazdasági bizonyosság helyreállításának a fedezetprobléma. A fedezet ugyanis az a titkos erőtartalék, amely a gazdasági életnek a biztosságot megadja. De a fedezet mindenütt megingott, vagy teljesen el is tűnt. A kulturális területen éppúgy, mint a társadalomban a bizonytalanság ezer arcával minden kérdésből előtűnik" - írja Hamvas Béla.

     

    Tetten érhető gondolatok ezek a mai magyar társadalomban is. Igazolódni látszik, hogy a kapitalista társadalom sem a létező világok legjobbika, hogy a nemzeti kultúrák sorra áldozatául esnek a globalizációnak, hogy az olyannyira áhított nyugati demokráciák mintájából sikerült megvalósítanunk a demokrácia karikatúráját.

     

    A világ bankrendszere virtuális (nem létező) pénzek tranzakcióján alapszik, s mi magunk is egyre inkább virtuális világban élünk, amely bármelyik pillanatban összeomolhat, mint egy kártyavár. Mesterségesen gerjesztett igényeink kielégítésére nincs meg a fedezet, kiüresedtek, "elgagyisodtak" az ünnepeink. Üzleti alapokra helyeződött a gyógyítás.

     

    Az oktatás és a kulturális életünk színvonalának mélyrepülése - úgy tűnik - megállíthatatlan. Nem akarjuk észrevenni, hogy miközben a világ a specializálódás irányába megy, egyre inkább fogaskerekévé válunk egy gépezetnek, egyre inkább elveszítjük identitásunkat. A klasszikus műveltség háttérbe szorulásával megszűnik az átfogó földrajzi és történelmi világlátásunk, a fogyasztói társadalom manipulálható, gondolkodni képtelen, kiszolgáló robotembereivé válunk.

     

    A média felelőtlensége égbekiáltó! Az állítólagos piaci igényeknek engedelmeskedve (megjegyzem, igényeket teremteni és nemcsak kiszolgálni lehet) értéktelen, sőt káros ideák és ideálok sulykolásával visszavonhatatlan károkat okoznak generációk tudati-lelki fejlődésében. (Gyakran eltűnődöm: a médiacsinálókat vajon a tömegbutításban érdekelt erők kézivezérlik, korrumpálják őjet, vagy maguktól ilyen hülyék?)

     

    A vallások elveszítették társadalmi befolyásoltságukat, erkölcsi kapaszkodók nélkül maradt a világ. A nők tömeges munkába állásával, a lakótelepi életforma térhódításával átalakult a hagyományos munkamegosztás, válságba került a család. Generációk nőnek fel minta nélkül, érzelmileg kiüresedett, szétesett családi környezetben. Soha nem látott erőszakossággal követeli magáét az ego, nem figyelünk egymásra, nem értjük egymást. Szellemi válságban a társadalom!

     

    Mi hát a megoldás? Hamvas Béla Krízis és katarzis című tanulmányában hetven évvel ezelőtt azt írta: "A modern »válságember«, ha a katarzist átélte, annak az egész emberre kiható megrázkódtatás merőben új irányt szab. Másodszor születik újjá, de vele együtt másodszor születik újjá a világ is, amelyben él. A katarzis, amely a krízisből kivezethet, azonban egyszerre jelent pszichológiai, történeti, társadalmi, morális és vallási megrázkódtatást. A krízis ugyanis világfolyamat, ahol a morál, állam, társadalom, ember, szellem, művészet, szokás krízise csak megnyilvánulása a kritikus világhelyzetnek. Nem kisebb feladatról van tehát szó, mint az emberiség alapvető helyzetének radikális megváltozásáról, a globális rendszerváltásról."

     

    Ám amíg a katarzis csak egyedi és kezdeti, a válság már nem az. A krízis egyetemes és az egész emberi kultúrát érinti. És nem is tegnap kezdődött. Hamvas szerint Krisztus előtt a hatodik századra (Hérakleitosz és Parmenidész görög filozófusok, az indiai vallásalapító, Buddha, a zsidó Ézsaiás és Jeremiás próféták, illetve a kínai bölcsek, Konfuciusz és Lao-ce működésének idejére) tehető fordulat következményeit nyögi ma is az emberiség. Ennek lényege az egész emberi kultúrán végigvonuló, gyökerekig hatoló "első hazugság", amely magas eszmékre, vallási és morális értékekre hivatkozik, de azokat nem veszi komolyan, és megvalósításukat meg sem kísérli.

     

    Most, a Vízöntő kor küszöbén talán meg kellene próbálni. Az új kor hajnalán bekövetkezett események ugyanis képletesen és egyértelműen az elburjánzott anyagi világ csődjére, a pénzközpontú szemlélet hiteltelenségére, a társadalmi és gazdasági jelenségek mögött megbúvó hazugságokra figyelmeztetnek. Tetszik, nem tetszik, a spirituális törvényszerűségek előbb vagy utóbb ki fogják kényszeríteni a szellemi megújulást. Jobb előbb, mint utóbb!

     

    Kívánok boldog, békés újesztendőt - katartikus szellemben!

     

    Szeretettel:

    Görgei Katalin
    XV. évfolyam 1. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. május

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.