Szerkesztői jegyzet

Állati elmék

B.U.É.K. 2007


A szomszédunkba új „lakó” költözött, az árnyas kertben egyszer csak megjelent egy skót terrier. A kutya első pillantásra kivívta őszinte csodálatomat, lenyűgözött állandó jókedve, fiatalos könnyedsége. Amikor először találkoztam vele, udvarias, ám mérsékelt érdeklődéssel megszagolt, és ezzel egyszer s mindenkorra befejezte társadalmi életét. Azóta, ha meglát, különösebben nem törődik velem, felszabadultan vágtat ide-oda a fűben, ok nélküli vakkantgatásai saját gyönyörűségére szolgálnak. Az az érzésem, hogy semmi nem zavarja, köz- és magánélete egyaránt kiegyensúlyozott, s egész lényét áthatja valamiféle ősi optimizmus, keresetlen modorában fellelhető némi gátlásmentes fölény. Annyira egészségesnek látszik, hogy gyanítom, még soha nem járt pszichoanalitikusnál. Néha, amint elmélázva figyelem, azon kapom magam, hogy irigylem őt…

 

Hasonlóan érzek a családi kedvenccel, az évek óta velünk élő Nyunyi nevű macskával. Az ő felsőbbrendűségét első perctől fogva elismerem és tisztelem. Tökéletes szépségű mozdulatai eszembe juttatják az emberek esetlenségét, kínai bölcsekre emlékeztető mély, rejtélyes hallgatása mellett szánalmas fecsegésnek tűnik a foglalkozásommal járó írásbeli közlékenységem. Ha játékosan kergeti a saját farkát, ebben több a természetes humor, mint a legelmésebb mondásokban, s ha időnként titokzatos arccal ismeretlen utakra megy és ugyanolyan titokzatos arccal tér vissza, úgy érzem, hogy kifürkészhetetlen útjainak még mindig több az értelme, mint azoknak az utaknak, melyeket az emberek naponta tesznek meg határozott céllal. Gyanítom, hogy az állatok tökéletesebb lények, mint az emberek, vagy legalábbis jobban érzik magukat, mert természetüknek megfelelően élnek. Még egy lakásban élő kutya vagy macska is jobban elmondhatja ezt magáról, mint például egy esztergályos vagy egy újságíró. Gyakran tűnődöm, hogy a homo sapiens fejlődése során mi volt az a tényező, ami az életét egészségtelenné, oktalanná és kellemetlenné tette. Álszent bölcsek és megrögzött társadalomjavítók több ízben leszögezték már, hogy a pénz teszi boldogtalanná az embert. Igaz, de melyik pénz? Erre gyakran az a komolytalan és ironikus válasz, hogy az a pénz, amelyik nem a mi zsebünkben van.

 

A liberális szellemben gondolkodók szerint, akik – legyünk őszinték – idealisták, az emberi boldogság alapfeltétele a szabadság. Igazuk is van, csak afféle idealisták módjára nem gondolták végig saját véleményüket. Már régen megadták az embereknek a szavazás, az írás és a gondolkodás szabadságát, de azok mégsem lettek boldogok. Egyebek között azért nem, mert minden szabadság csak illúzió szabad idő nélkül. Az igazi szabadság a szabad idő, amikor az ember azt teheti, amit akar, és kedve szerint élhet. Márpedig éppen a szabad idő az, ami az emberek életéből hiányzik, és ezért sokan rosszul érzik magukat. Napi nyolc-tíz órai munka után, ernyedt testtel, zúgó fejjel, minimálbérrel vagy annál jóval több pénzzel is a zsebükben az emberek többsége bizony meglehetősen gyatrán élvezi szabadságjogait. Nem sokat kezdhetnek ilyenkor a gondolatszabadsággal sem, elernyedt idegeikkel legfeljebb arra gondolhatnak, hogy jó volna szabadnak lenni. A kutyák és macskák lényegesen nagyobb gondolatszabadságot élveznek, mint az emberek általában, mert napi munkaidejük minimálisnak mondható, és marad idejük és idegük annyi gondolkodásra, amennyire szükségük van.

 

Sok szabad idő és kevés nélkülözés – ez a kutyák és a macskák nagy előnye az emberekkel szemben. Mindebből persze nem az következik, hogy szakállas, szandálas, „hibbant” természetimádó apostolok módjára kiszakadjunk a társadalomból, és nyers sárgarépán rágódva térjünk vissza a természet ölébe. Véleményem szerint azok romantikus kapkodása ez, akik szeretnék visszafordítani a történelem kerekét. Pedig nem lehet visszamenni a természetben és a történelemben, az idillikus zöldségrágcsálásnak és nudizmusnak örökre vége. A dolgot másképpen kellene megoldani. Az ellentétek örök egységénél fogva talán az a legvalószínűbb, hogy most éppen a legracionálisabban megszervezett társadalom hozza majd meg az egyén szabadságát. E pillanatban még meglehetősen távol vagyunk ettől a társadalomtól, emiatt rosszul érezzük magunkat. A kutyák és a macskák valószínűleg tudják ezt, és ezért olyan fölényesek velünk szemben.

Azért fel a fejjel az új esztendőben!

 

Barátsággal és szeretettel:

 

Görgei Katalin főszerkesztő
XIII. évfolyam 1. szám

Címkék: állati elmék, állatok, jegyzet, kutyák és macskák, liberalizmus

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.