Szerkesztői jegyzet

Az elveszett harmónia


Az ifjú hölgy igazán bájos volt nagy műgonddal elrendezett fűzöld szárijában, karcsú lábujjait szabadon hagyó szandáljában. Hamarosan az is kiderült, nem véletlenül érzi otthonosan magát ebben az öltözékben, hiszen hosszabb ideig Indiában dolgozott, ott sajátította el az ájurvédikus gyógymódokat.

 

Hozzá hasonlóan a környezet is teljesen autentikusnak tűnt: tarka selymek, meghitten lobogó gyertyák, kellemes füstölőillat, megnyugtató keleti dallamok. Az már kissé zavart, hogy levetkőzni a masszázshelyiség egyik sarkában kellett, ahol még fogas sem akadt, a ruháimat egy kisszéken próbáltam meg több-kevesebb sikerrel egymásra halmozni. Na de sebaj, majd az aromaolajos testkezelés, attól majd úgy ellazulok, hogy eszembe se jut ilyen apróságokon fennakadni!

 

Hát nem lazultam el, sőt. Életem legbosszantóbb masszázsában volt részem, ami elég érdekes, ha meggondoljuk, hogy ilyen helyekre kimondottan a relaxálás igényével megy el az ember. A masszázságy fölött ugyanis, nagyjából pont a derekam táján, ahol a legfázósabb vagyok, teljes erővel fújta befelé a hideg levegőt a szálloda légkondicionáló berendezése. Nem is tudom, mikor fáztam utoljára ennyire, végigdideregtem a másfél órás kezelést, csak úgy reszketett alattam az asztal. Szegény kislány mindent megpróbált, a végén már három takarót halmozott rám, de mindez semmit nem ért az erőszakos légkondival szemben. Amelyet, mint kiderült, csak központilag lehet szabályozni, így ha valakinek teljesen meztelenül nem felel meg a húsz fok, az magára vessen. Ha nem vagyok olyan dühös, biztosan mulatságosnak találtam volna a helyzetet: az indiai masszázsra érkezett kedves vendéget, aki meleg takarói alól nagy óvatosan mindig csak azt a testrészét dugja ki, amelyiket éppen kezelnek. De sajnos egyáltalán nem volt kedvem nevetni, alig vártam, hogy véget érjen az eredetileg stresszhormonjaim csökkentésére szolgáló beavatkozás. Majd gyorsan beugrottam a forró vizes tus alá, magamba döntöttem egy bögre forró gyömbérteát, és miközben a véremben az átlagosnál is magasabbra szökött a stresszhormonok szintje, azzal a szent esküvéssel távoztam, hogy ide soha többet be nem teszem a lábam.

 

Nem ez volt az első eset, hogy valahonnan, ahol megbillent testi-lelki egyensúlyom helyreállítását kerestem, épp az ellenkező tapasztalatokkal távoztam. Ez történt például a thai masszázst kínáló szalonban is, ahová nagy ügyesen sikerült késő délutáni időpontra bejelentkeznem. Így aztán én lehettem a felteszem, hamis útlevéllel idehurcolt és éhbérért dolgoztatott asszonyka aznapi tizenötödik vendége. A thai masszázs kemény munka, nyolc óra után nem csoda, hogy neki se volt kedve mosolyogni. Számára nem voltam más, csak egy újabb munkadarab a futószalagon, akit le kell tudni, mielőtt végre hazamehet és holtfáradtan bedőlhet az ágyba. Ezt én meg is értem, csak ilyen körülmények között pont az nem találom meg, amiért odamentem: a harmóniát.

 

 

Az ilyen esetek éppen a holisztikus szemlélet alapját kérdőjelezik meg. Lehet persze megvetően legyinteni, hogy a külsőségek nem számítanak, csak ez nem igaz. Ahogyan egy holisztikus beavatkozás abból indul ki, hogy minden probléma oka a test-szellem-lélek harmóniájának megbomlása, úgy annak, aki ilyen segítséget kínál, ugyanezt a harmóniát kell sugároznia. Különben az egész kezelés hiteltelenné válik és ezzel együtt értelmét veszti. Ha valaki vibrál az idegességtől, ha úgy néz ki, mint egy megrágott madzag, ha nyilvánvalóan nem sikerült rendet teremtenie önmagában és maga körül, akkor hogyan tudna segíteni nekem a saját rendem megtalálásában?

 

Végezhetnek bármilyen magas színvonalú szakmai munkát egy kínai rendelőben, ha a tulajdonos egy lepukkant gyárépületben bérel irodát, ahol a lépcsőház csavargószagot áraszt és utoljára az 50-es évek közepén festették ki a falakat, akkor nem tudom elhinni, hogy engem ott meggyógyítanak. Hiába áll a főorvos köztiszteletben, ha szakadt kabátjában, ócska piaci bevásárlókocsiját maga után vonszolva hajléktalannak néz ki és az irodaház portása nem engedi be a rendelőbe, mondván: bácsi, itt nem szabad guberálni! – akkor én úgy érzem, itt hiába keresem a harmóniát, nem fogom megtalálni. És ha így érzem, akkor valóban nem is fogom. 

Mörk Leonóra
XVI. évfolyam 3. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.