Szerkesztői jegyzet

Az érem másik oldala


Több mint egy hónapja, hogy az influenzajárvány kezdetét vette az országban. Már az első két hétben iskolák, munkahelyek ürültek ki, miközben a hivatalos egészségügy még mindig csak szórványos megbetegedésként értékelte a jelenséget, mondván, a körzeti orvosoknál nem regisztráltak kellő létszámú beteget. A nyilvános szereplés lehetőségét kihasználva, nem felejtették el felhívni a figyelmet az influenza elleni védőoltásokra, mely vakcinák - mindenki megnyugtatására - kellő mennyiségben állnak rendelkezésre. Miközben az A-típusú vírus okozta járvány terjedt, óvatosan és erőtlenül ugyan, de fel-felbukkant a nyilvánosság fórumain egy-egy vélemény az influenza elleni védőoltások hatástalanságát és azok mellékhatásait firtatva. A válasz a "hivatal" részéről rendszerint nem késlekedett, a kétkedő véleményeket megalapozatlan és felelőtlen riogatásnak minősítették.

 

Eddig ebben még nincs is semmi szokatlan. A meglepetés akkor ért, amikor a vezető hírcsatornák fő műsoridőben, egy nap többször is bedobták: itt az újabb rém, jön a madárinfluenza! Igaz, időben és földrajzilag is kicsit messze van, de jobb félni, mint megijedni, egyébként van kiút, a kutatólaboratóriumokban már lombikban az újabb vakcina.

 

Nem szeretném bagatellizálni a helyzetet. A Távol-Keletről eredeztethető madárinfluenza esetében a tudósok régóta tudják, hogy egy ismert vírus az állatokba kerülvén, a mutációk során új antigénszerkezetet felvéve elszaporodik az állati sejtekben, és világjárványt okozhat. Az utóbbi időben egyre több adat szól arról, hogy az ember és egyes állatfajok influenza megbetegedései az A-típusú vírus révén kapcsolatban vannak egymással. Ha valaki egyszer már megfertőződött, hosszabb-rövidebb ideig tartó védettséget élvez, ám a vírus-antigén megváltozása 2-3 évente újabb járványokhoz vezet. A humán és állati influenzavírusok 10-14 évenként nagyobb antigén- átalakulásokon mennek át, s ennek következménye rendszerint egy-egy nagyobb világjárvány. (Természetgyógyász Magazin, 2004. március.) Van tehát ok az aggodalomra...

 

Bajom mindössze az időzítéssel van. Azzal, hogy egy jövőbeni, talán nagy áldozatokat követelő influenzajárvány veszélyére éppen egy másik, korántsem olyan súlyos influenzajárvány idején hívják fel a figyelmet, és a megoldást egyedül az oltóanyagokban ígérik. Gyanakodni kezdek: vajon mi a célja - itt is helyénvaló a megfogalmazás! - a pánikkeltő hírnek? Óhatatlanul párhuzamot vonok a politika és bizonyos, jelen esetben az egészségügy terén érdekelt gazdasági érdekcsoportok magatartása között. Mert hogy a politikai pártok hogyan manipulálják a közvéleményt a média maximális felhasználásával, ez utóbbiak hogyan rágódnak nap mint nap a politikai álproblémák gumicsontjain, értelmes szakmai viták helyett hogyan rakosgatnak egymás után leegyszerűsített villámnyilatkozatokat, azt a vak is látja a tévében. Miért ne élne hasonló módon egy bizonyos gyógyszerlobbi a tömegmanipuláció média kínálta hatékony eszközével? A reakció kiszámítható: a híreket összemosó, a tudomány mindenhatóságában vakon bízó, ám felületes átlagpolgár (tisztelet a kivételnek), ha az influenza tünetei miatt nem is kereste fel a körzeti rendelőt, ha eddig nem regisztráltatta magát a járvány számszerű adataként, most bizonyára orvosához fordul: "Doktor úr, szeretném magam beoltatni, félek a madárinfluenzától!"

 

Az egészségügyben pedig oltanak rendületlenül. Figyelmen kívül hagyják, hogy a védőoltásban részesülő betegek egy része évről évre szenvedő alanyává válik a járványnak, mi több, egyre kellemetlenebb tünetekkel vészeli azt át. A kötelességének lelkiismeretesen eleget tevő szakember pedig - miközben a televízióban "felvilágosít" - a kuruzslás vádjával megbélyegzett tudománytalanság szemétgyűjtőjébe söpör minden kétkedő véleményt az influenza elleni védőoltások esetleges hatástalanságával és mellékhatásaival kapcsolatban. Jóllehet a kételyek nem csupán néhány "hóbortos" természetgyógyász agyszüleményei, hanem jócskán lehet olvasni róluk a külföldi szakmai szervezetek kutatásai kapcsán is. Így - egyebek között - az Archives of International Medicine című szaklap 2005. februári számában jelentetett meg egy tanulmányt, amelyből kiderül, hogy az Egyesült Államokban most nyilvánosságra hozott kutatás szerint az elmúlt három évtizedben az időskorúaknak rutinszerűen adott influenza elleni védőoltások senkinek az életét nem mentették meg. A kutatást vezető Lone Simonsen epidemiológus, az allergia és a fertőző betegségek bethesdai kutatóintézetének munkatársa úgy véli, ezzel sikerült megingatni az influenza elleni védőoltásokkal kapcsolatban kialakult közhiedelmet. Az igazsághoz tartozik, hogy ugyanakkor a hivatalos amerikai álláspont nem változott. Az illetékes atlantai Centers for Disease Control and Prevention kormányhivatal munkatársai továbbra is úgy gondolják, nincs szükség változtatásokra az oltásokat népszerűsítő politikájukban. A jelenlegi ajánlások úgy szólnak, hogy érdemes beoltatni az 50 évesnél idősebbeket, az egészségügyben dolgozókat, a 6-23 hónapos gyermekeket, a terhes anyákat, valamint a krónikus betegséggel küszködőket. Elgondolkodtató azonban, hogy néhány hónapja, amikor nem volt elég oltóanyag az Egyesült Államokban, csupán a 65 évesnél idősebb emberek figyelmét hívták fel az oltás szükségességére.

 

Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk: az influenza elleni oltások és általában a védőoltások óriási üzletet jelentenek a gyógyszergyáraknak! Annak az iparágnak, amely ma - úgy tűnik - krízishelyzetben van. Világszerte emberek milliói ébredtek rá arra, hogy a gyógyszeriparnak érdekében áll a betegségek létezése. Dr. Matthias Rath orvos, aki jelentős eredményeket ért el a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegségek gyógyításában, a The New York Times 2003. február 28-ai számában nyílt levelet intézett George Bush-hoz, az Egyesült Államok elnökéhez és a világ népeihez. Levelében odáig ment, hogy az Irak elleni háborút nem csak az olaj-, hanem a gyógyszeripari befektetői érdekcsoport világméretű monopóliumát biztosító, hosszú távú stratégia részeként minősítette. Ám ez a háború nem az erő, hanem a kétségbeesés jele - írja Rath doktor.

 

A gyógyszeripari befektetők ugyanis megoldatlan üzleti, jogi, etikai és tudományos konfliktusokkal állnak szemben. A szintetikus gyógyszerek zömmel csak a szimptómákat veszik célba, de nem szüntetik meg a betegség gyökereit. A betegség terjedése és pusztítása alapfeltétele az iparág növekedésének. A gyógyszergyárak ellen indított kártérítési pereknek nem látni a végét, tekintettel arra, hogy a fejlett ipari országokban az elhalálozási okok között jelenleg a negyedik helyen tartják számon a gyógyszerek mellékhatásait. (Amerikai Orvosi Szövetség Lapja, 1998. április 5.) Emiatt évente több amerikai állampolgár hal meg, mint a második világháborúban és a vietnami háborúban összesen - olvasható a The New York Timesban.

 

Mindez felelőtlen riogatás lenne? Aligha. Lássuk inkább végre az érem másik oldalát is!

Görgei Katalin
XI. évfolyam 4. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2020. január

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.