Szerkesztői jegyzet

Az érzelmek anatómiája


Ezek azok a mondatok, amelyektől azonnal felmegy bennünk a pumpa, s így vagy úgy, érzelmeinktől és vérmérsékletünktől függően reagálunk. Ezt követően megvárjuk, amíg érzelmeink lecsillapodnak… De vajon mit tudunk erről a személyiségünket nagyon is meghatározó alkotóelemünkről? Az iskolában nem tanították, nem volt érzések tantárgy. Az érzelmi attitűd jobbára szüleinktől vagy kulturális környezetünkből ragadt ránk.

 

A gyermekkori nevelés rendszerint azt célozza, hogy megtanuljuk elfojtani az érzéseinket, mert azok kontrollálatlan kinyilvánítása zavaró, szükségtelen és illetlen. Ki ne hallotta volna, hogy gyáva nyúlnak, bőgő masinának illették, ha eltörött a mécses, vagy a „nagyfiúk nem sírnak!” felszólítással idejekorán azt kódolták beléjük, hogy szégyenletes dolog kifejezni a félelmüket. Szóval mindenki tanulja meg, hogy a környezete nem tolerálja a harag, a bánat vagy akár az öröm megnyilvánulását, ezért aztán szinte soha nem ismerjük meg igazán a saját érzelmeinket. Sőt, később még azt is megtanuljuk, hogy a düh dilettantizmusra vall, a félelem kínos, a gyász vagy a bánat kinyilvánítása gyengeséget mutat, az öröm megélése pedig gyerekes. Ezért aztán érzéseinket igyekszünk elfojtani, holott nem tudunk tőlük megszabadulni, mivel lényünk elválaszthatatlan részét képezik. Uralnak bennünket, ahelyett, hogy a szolgálatunkra lennének.

 

Hagyjál békén,anyu... Kedves kollégák, nem volt megfelelő a teljesítményük, az idei prémium elmarad... Hé maga, nem tud vigyázni? Nekem tolta a bevásárlókosarat... Érzelmeink hatalmas energiát hordoznak, melyek alapos ismerésével és tudatos megélésével azok kamatoztathatók és életörömünk fokozható. Hogyan?

 

Az érzelmek megélése - akár pozitív, akár negatív - gazdagít bennünket: informál és energiával tölt. Ugyanakkor minden elfojtott, a meg nem élt érzelem betokozódik a testünkbe, és visszafojtásuk hihetetlen erőfeszítést igényel. Olykor-olykor heves érzelemkitörések formájában kiengedünk némi gőzt, ám ez nem eredményez valódi változást.

 

Az igazi megoldást az érzelmeinkhez való tudatos hozzáállás jelenti. Ehhez tisztában kell lenni, hogy az érzelmeknek négy alapkategóriája  van: a düh, a félelem, a bánat és az öröm. Az érzelmi térkép megalkotása Eric Berne tanítványának, Valeire Lankfordnak a nevéhez fűződik. Valerie - miközben tudatosan figyelte és elemezte érzéseit - rájött arra, hogy minden emberi érzés e négy alapérzelem kategóriájába sorolható. Ha kellő figyelmet szentelünk az említett négy érzelem tanulmányozásának, megérezhetjük azok elementáris erejű, archetípusos lényegét. Ha már kellően begyakoroltuk az ún. belső navigációt, képessé válunk arra, hogy ezek az archetípusos érzelmek egymással ne keveredjenek és tartósan ránk ragadjanak. Az alapérzelmek keveredése ugyanis - Lankford szerint - betegségekhez vezet. A düh és a bánat depressziót eredményez, a bánat és a félelem elszigetelődéshez, az öröm és a félelem könnyelműséghez, a düh és a félelem hisztériához, az öröm és a bánat nosztalgiához, a düh, a bánat és a félelem bűntudathoz és féltékenységhez, három vagy négy érzelem összekeveredése pedig pszichológiai összeomláshoz vezet.

 

Az érzelmek különválasztásának gyakorlata ma még nem általános és nem természetes. Pedig ezáltal rengeteg magánéleti és munkahelyi konfliktust, pszichiátriai problémát megoldhatnánk - gyógyszerek és intézményi kezelések nélkül.

 

Valamennyi kedves olvasónknak kívánok hát érzelemgazdag, boldog új esztendőt!

 

Szeretettel:

Görgei Katalin főszerkesztő


XVII. évfolyam 1. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. június

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.