Szerkesztői jegyzet

Az idő gyönyörűsége


A modern kor elképesztő tempójú változásai közepette sokszor úgy érzi az ember, mintha a Föld is gyorsabban forogna. A megváltozott időérzékelés, a „soha semmire nincs időm” gondolkodás tartja állandó frusztrációban az aktív emberek nagy részét. Az idősebb  korosztály tagjai sem igazi barátai az időnek. „Én már azt úgy sem élem meg”, „az a  kevés idő, ami nekem még hátravan”, „ennyi nyavalyával nem érdemes húzni az időt” és hasonló negatív gondolatok segítik szerveik funkcióromlását, ízületeik beszűkülését,  siettetik sejtjeik idő előtti öregedését.

 

Az idő érzékelésének másik oldala legalább ilyen veszélyes lehet az egészségre. A  mindennapi rutinban vagy a munka nélküli tengődés állapotában az idő múlásának  bénítóan lassú relatív érzékelése roncsolja stressz-szú formájában a testet és a lelket. A fejlődő és a fejlett világban egyaránt egyre nagyobb gondot okoz az, hogy még az  oktatás és az egészségügy problémáit is könnyebben tudják a politikusok kezelni, mint azt, hogy az emberek a napjaikat értelmes, kreatív, elégedettséget és megfelelő anyagi életfeltételeket adó munkakörülmények között tölthessék el. A munkátlanság világszerte iszonyatos mennyiségű elnyomott energiát termel, amely nem csak a mások által  megszerzett javak és életmód iránti irigységhez, haraghoz, gyűlölethez vezet, hanem a bűnözéshez és a fegyveres konfliktusok egyre gyakoribb kirobbanásához is.

 

Mindeddig csak az idő mennyiségéről beszéltem, hiszen a mindennapokban ez áll az előtérben: „hány órára kell odaérnem”, „mikorra kell elkészíteni a jelentést”, „hány órát kell várakoznom az ügyintézőnél, a rendelőben”. A jó közérzet és a test-lélek harmonikus működésének azonban sokkal fontosabb kelléke az, amiről kevéssé tudatosan vagy  szinte egyáltalán nem gondolkodunk. Ez az idő minősége.

 

A körülöttünk zajló események, az egész környezet, de az idő érzékelése is egyenes függvénye annak, miként mozgósítjuk pszichés energiánkat, miként teremtünk  magunknak belső élményeket, miként alakítjuk figyelmünk szerkezetét. Ennek érzékletes megvilágítására szolgálhatnak a magánzárkákban vagy egyéb ingerszegény, illetve  életveszélyes helyzetben lévők túlélési stratégiái. Az egyik magánzárkában ülő rab  például elgondolta, milyen módon és kik készítették el a priccsét, hogyan, hány ember szerezte hozzá az anyagot, vagy szappanjával különböző országok mintáját rajzolja a padlóra, és mindennap „máshova utazik gondolatban”.

 

A hagyományos kínai orvoslás tanítása szerint az egészség a csi, vagyis az életenergia harmonikus, az órák és napok, évek szerint a természet által megszabott szabad  áramlását jelenti. Ugyanezen az elven alakította ki a magyar származású világhírű  pszichiáter, Csíkszentmihályi Mihály az emberi élet elégedettségforrásaként szolgáló  „flow”, vagyis áramlat elméletét. Ez az elmélet megmutatja, hogyan tudunk bármely szituációban a tökéletes élmény állapotába jutni, amikor a tudatba áramló információ összeegyeztethető a célokkal, amikor a pszichikus energia erőfeszítés nélkül áramlik bennünk. Ezt az állapotot a kínaiak úgy szemléltetik, hogy hasonló a tengerparton  önfeledten vágtató ló állapotához. A negatív érzelmek, így a fájdalom, irigység, aggódás, harag, félelem, féltékenység arra kényszerítik a figyelmet, hogy nem kívánatos tárgyak felé terelődjön, és ezáltal lehetetlenné teszik számunkra, hogy figyelmünket szabadon és kedvünkre felhasználhassuk. A pszichikai energia szétszóródik és hatástalanná válik. A távol-keleti harcművészetek, de a meditációs gyakorlatok is egyrészt a tudat   fegyelmezettségét kívánják előidézni, másrészt lehetővé teszik az összebarátkozást a körülményekkel, a munkatársakkal, és lehetővé teszik a fölösleges kétségbeesés,  elerőtlenedés, céltévesztés és a negatív gondolatvilág kialakulását.

 

Annak arányában minél több pszichikai energiát fektetünk be pozitív céljaink és emberi kapcsolataink elérésébe, annál inkább teljesebbé, magabiztosabbá válik egyéniségünk.  Életminőségünk javítására két fő stratégia létezik. Az egyik, hogy megpróbáljuk a külső körülményeket megváltoztatni oly módon, hogy azok illeszkedjenek céljainkhoz, a másik, hogy a külső körülmények belső észlelését próbáljuk úgy módosítani, hogy életünk jobbá váljon. A harmónia megteremtéséhez mindkét stratégia jó lehet, de a külső körülmények megváltoztatása sokszor rendkívül nehéz vagy akár lehetetlen. Ha életünket valóban harmonikussá, személyiségünket magabiztossá, szeretővé és szerethetővé, bizalmat árasztóvá akarjuk tenni, akkor élményeinket tudatunk segítségével szükséges jobbá alakítani. Ennek látványos gyakorlatára utalt a hagyományos kínai orvoslást oktató professzorom Srí Lankán, amikor azt tanácsolta nekünk: „Menjetek ki az utcára, és  nézzétek meg a koldusokat. Összes vagyonuk egy ágyékkötő, mégis képesek mindig mosolyogni, és láthatóan uralkodik bennük a belső béke.”

 

A hatha jóga ötödik fázisa, a pratjáhára (a visszahúzódás) a tanulásnak az a szakasza, amikor el tudjuk vonni figyelmünket a külső tárgyaktól és eseményektől, csak azt látjuk, halljuk és érezzük, amit be kívánunk engedni a tudatunkba. Úgy érzem, mindannyiunk életének a nagy feladata kellene, hogy legyen, hogy átvegyük az uralmat a fölött, ami az elménkben történik, és a pozitív visszacsatolásokkal, elgondolásokkal, tudati  élményekkel biztosítsuk a szabad energiaáramlást, testi-lelki egészségünket, vagyis tegyük varázslatossá az időt.

Dr. Simoncsics Péter
XVIII. évfolyam 3. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.