Szerkesztői jegyzet

Az ötödik csakra kora


A fej és a szív, vagyis a magas szintű gondolkodás és az érzelmek között van egy energetikai zsilip, amelyet az érzelmek kapujának is nevezhetünk. Ha szűken nyitjuk, az érzelmek befagynak, ha túl tágan, akkor zabolátlanul áramlanak. A nyaki csakra blokkja esetén mindenesetre az érzelmek és az értelem közötti zavart közlekedés lesz nyilvánvaló.

 

A legkülönbözőbb oldalakról származó információk szerint általános meglepetést okozott, hogy a mostani, vizitdíjról, kórházi napidíjról és tandíjról szóló népszavazáson milyen nagyarányú volt a részvétel egy 300 forintos tétel - látszólagos! - eltörléséről (hiszen ezt más oldalakról ugyanazoknak az embereknek, de a szolgáltatásokat igénybe nem vevőknek is valamilyen módon a közösbe be kell majd fizetni, tekintve, hogy egyébként csak a marslakókra számíthatunk). Másrészről ugyanazon szavazók gondolkodás nélkül adnak ki jóval nagyobb összegeket cigarettára, alkoholra, valamint lottóra, az orvosi hálapénzről nem is beszélve!

 

Talán nem látszik ezzel összefüggésben lévőnek, hogy egy, az elsőéves orvostanhallgatók körében végzett felmérés szerint több mint 70%-uk gondolkodik arról, hogy diplomájuk kézhezvétele után külföldön vállalnak munkát, 28%-uk pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy azért ment az egyetemre, hogy végzés után rögvest nyugaton - vagy északon - vállaljon állást (a pécsi orvostanhallgatók például svédül tanulnak). A lényeg nyilvánvaló: a taníttató haza iránti empátia érzése a torokcsakra bezáródása miatt nem jut el a pénzt követelő agykéregig.

 

A magát "igaz magyarnak" tituláló nagyvállalkozó gondolkodás nélkül Szlovákiába telepíti cégét, mert ott valamivel kedvezőbbek az adózási feltételek.

 

Milyen megvetően nyilatkoztak számosan Marx azon megjegyzéséről, miszerint a lét határozza meg a tudatot!

 

Ezotériával azért (is) érdemes foglalkoznia az embernek, mert a világ folyásának olyan megvilágítását kaphatja, amely nem csak a megértésben segít, hanem ennek folyományaként lelki békénk megőrzéséhez is jelentékenyen hozzájárulhat. A modern, ezoterikusnak mondható pszichológia megállapításai szerint az ember egyedfejlődése során a gyökércsakrától kezdődően mintegy hétévenként magasabb szintű csakrával kerül rezgésbe, vagyis a lélek fejlődése a magasabb szintű csakrákra való átkapcsolásban manifesztálódik. Természetesen sokan vannak, akiknek a spirituális fejlődése nem éri el a magasabb 4., 5., 6. vagy 7. csakra szintjét, de ez más kérdés. Ugyanez a fejlődési tendencia figyelhető meg az emberiség fejlődésében is, vagyis vannak társadalmak, amelyek még "alacsonyabb szinten rezegnek", míg a mi "magas civilizációnak" elkeresztelt társadalmunk úgy tűnik, eljutott az 5. csakra fejlettségi fokáig. Az ember 28–35 éves kora között éri el szabály szerint ezt a szintet, a felelősségvállalás szintjét. Az emberiség is most jutott el ahhoz az állapothoz, amikor feltétlenül, elháríthatatlanul el kell vállalnia a jövő iránti felelősséget.

 

Erről a nyaki energiaközpontról földi vonatkozásban azt tartják, hogy az az összes közül a legjózanabb, leginkább érzelem- és szentimentalitásmentes világ megvalósítója. Itt a szikár értelem és a realitásokat maximálisan figyelembe vevő mindennapi tudat számít. A logika és az ésszerűség mellett az érzelmek alárendelt szerepet kapnak csak, mint egy leértékelt dekoráció. ("Nincs barátság, csak üzleti érdek".) Az ötödik csakrában az érzelmek és a gondolat harmonikus egyesülésének kellene létrejönnie, de ez - mint a kezdeti példákból kiviláglik - a teljes zavarba torkollik. Egyrészről a racionális gondolkodás, a céltudatos hatékonyság, a profit és a hasznosság uralja a terepet, másrészről az eszement rombolni akarás, pusztító szándék. Az emócióknak nincs értelmi megalapozottságuk vagy szélesebb összefüggései. Azokat az érzéseket, amelyek a teremtésben a szélesebb összetartozásban bontakoznának ki, mint vágyálmot lerázzuk magunkról, a kiszámíthatatlanságot, a fantáziát mint veszélyforrást megtagadjuk. Az emberek egzisztenciájukat féltő csigaházakba húzódnak vissza, amely ház a szilárd ésszerűségből és a jövő szükségszerűségeinek vakfoltba kerülésével párosul. Bekövetkezik az általános egoizmus és a "mindenki mindenki ellen harcol" állapota.

 

 Az ötödik csakra jellemzői megfelelnek a modern tudós tudatállapotának is, aki - mint a jelen emberiség is végeredményben - csodálatos lénynek képzeli magát, hiszen az utolsó fűszálat is értelmének uralma alá tudja hajtani, de ha akarja, az egész világot elpusztíthatja. (Nem csak az atombombával.) A leghatalmasabb faj, amely isteni szerepre tör, miközben az istenek csak betűkké zsugorodnak a könyvekben. Minél inkább felfedezi a világűrt ezen "nyakas" fejlődési fokán, annál nehezebben fogja fel az emberi természet igazi valóságát.

 

Az ötödik csakra az emberi kommunikáció segítője, mozgásba lendítője. Korunkban soha nem látott mértékben fejlődik a technika által lehetővé tett kommunikáció: a világ távoli tájaira repülhetünk, autópályákon száguldhatunk, van televíziónk és internetünk. Mindemellett világbetegséggé vált az elidegenedés, amely tudat alatt és fölött mérgez, megbetegít. 

 

Nem tudhatom, mikor lép az emberiség a hatodik csakra rezgéstartományába, vagyis a spiritualitás magasabb szintjére, ahol az elfogadás, a tolerancia, az empátia válhat népjelenséggé. Egy azonban biztos: mindannyiunknak nagyon őszintén és komolyan kell vennünk a lelki fejlődést ahhoz, hogy világunk élhetőbb legyen, mi magunk pedig megismerjük valódi közepünket, a harmóniát.

Dr. Simoncsics Péter
XIV. évfolyam 6. szám

Címkék: csakra, jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.