Szerkesztői jegyzet

Becsapnak a reklámok


Nincs idő a fájdalomra, harsogja a tévé, és arra biztat, hogy ne törődjünk semmivel, csak kapjunk be egy kapszulát, a belsejében lévő anyag elmos minden gondot, élhetünk boldogan! Olyan ez, mintha arra buzdítanának, hogy az atomerőműben kapcsolják ki a riasztót, mert ha semmi nem jelzi, hogy magas a sugárzás, akkor tehát nincs is. És mi szépen bedőlünk ennek a hazugságnak, elhisszük, hogy ilyen egyszerű, aztán csodálkozunk, hogy „sugárfertőzést” kapunk.

 

Fiam hirtelen hagyta abba a sportolást a tanulás miatt. Fájni kezdett a térde, s mert két-három nap után sem múlt el, felkereste az orvost. Kapott fájdalomcsillapítót, gyulladáscsökkentőt, szépen beszedte, a térdfájás elmúlt – majd három hét múlva újra jelentkezett. Ekkor egy sportorvost kerestünk fel, az egyik legjobbat. A doktornő nem elégedett meg egy térdtapogatással és gyulladáscsökkentővel, az egész fiatalemberre kíváncsi volt tetőtől talpig, legfőképp a járására, gerincére, mindenütt egymáshoz kapcsolódó csontozatára és porcaira. Meglelvén a baj forrását, egyedileg tervezett talpbetétet, úszást javasolt, speciálisan összeállított gerinctorna leírását adta át, s a tetejébe arra is képes volt, hogy egyezséget kössön az ifjúval: valóban betartja az előírásokat. Fárasztóbb ez, több figyelmet igényel, mint bevenni a bogyókat, de az eredmény egy életre szól.

 

Nemrég beszélgettem egy anyukával, akinek a kislánya a bölcsődéből átkerülve az óvodába dadogni kezdett. Az óvónők logopédust ajánlottak, aki azt mondta: rendszeres foglalkozással egy év alatt rendbe jöhet a kislány. Csakhogy anyuka végiggondolta az okokat: lánya nem beszédhiba miatt dadog, hanem idegi alapon, az új környezet miatt, vagyis a stressz oldása segíteni fog. Egy speciális mágnesterápiával ő maga kezelte a gyerekét, és csodák csodája, a dadogás egy hónap alatt elmúlt.

 

Ez a két példa is azt mutatja, hogy érdemes figyelni a szervezet jelzéseire, komolyan venni azokat, és megkeresni a baj forrását. Számtalan példát tudnék mondani – s mindenki tudna a saját környezetéből – arra, amikor a szervezet riasztórendszerének kikapcsolása, a bogyók bekapkodása végül hosszan tartó, akár halálos betegséghez vezetett. Utólag beszámol róla a beteg, milyen apró jelzéseket adott a teste, amit ő elnyomott, nem akart tudomásul venni, mert nem ért rá.

 

Nem szakított időt arra, hogy saját szervezetét megértse. Arra, hogy ne csak átmenetileg hozza helyre a beállt működési zavart, hanem véglegesen. Aki már beteg, az tudja: ha korábban szánt volna egy kis időt saját testére-lelkére, akkor az most nem követelne tőle sokkal, de sokkal többet. A tüneti kezelés csak elnyomja, de nem szünteti meg az okokat.

 

Ahogyan a természettől, úgy a saját testétől is elidegenedett az ember. A fáradtságot kávéval, kólával nyomja el, a stresszt alkohollal, a fájdalmakat pirulákkal, ha túlzabálta magát, beszed egy gyógyszert, ha megy a hasa, egy másikat, ha székrekedése van, a kíméletesen hatót. Pedig ki is aludhatná magát, segíthetne a gyomrán mondjuk barnarizs-kúrával, hecsedlilekvárral vagy egy tempós sétával. De a reklámok és a környezete a fejébe verték: ha bajod van, kapj csak be egy pirulát! Gyakran előfordul, hogy azt kérdi tőlem valamelyik kollégám, nincs-e egy fejfájás-csillapítóm. Nincs, de egy fejmasszázzsal bármikor szívesen állok rendelkezésükre. Csodák csodája, mindig hat.

 

A gyógyszer a világon a legnagyobb üzlet, s ahol a pénz, ott a hatalom. Nem is olyan régen lehettünk tanúi, amint a gyógyszerlobbi, influenzahisztériát keltve a világban, óriási haszonra tett szert sok millió fiola oltóanyag révén. A gyógyszer olyan árucikké vált, mint a többi: minél többet kell eladni belőle, minél többet megetetni az emberekkel, akik fizetnek azért, hogy tönkretehessék magukat. A gyógyszerek áldást jelentenének az emberiség számára, ha akkor és annyit használnánk belőle, amikor és amennyire valóban szükség van. A gyógyszer életet menthet, megszabadít a szenvedéstől és pótolja a szervezetben azt, ami valami oknál fogva hiányzik. De így, marokszám beszedve a reklámok buzdítására, átokká válik. Megdöbbentem, amikor azt olvastam, hogy a korombeliek hatvan százaléka rendszeres gyógyszerszedő, a szüleim korosztálya pedig szinte kivétel nélkül tablettákon él, de már a fiatalok, a huszonévesek is rongálják vele szervezetüket, ami azért is nagy baj, mert amikor majd valóban szükségük lesz rá, akkor már nem hat. A természetes gyógymódok sok esetben kiválthatják a kemikáliákat, ezért is nagyon fontos, hogy ismerjük azokat. Ne attól sajnáljuk az időt és a pénzt, ami valóban segít, mellékhatások nélkül. Mielőtt a gyógyszertár kasszájához járul, gondolja végig, valóban szüksége van-e arra, amit megvásárol. Mielőtt bekap egy bogyót, tegye fel magának a kérdést: valóban nincs más megoldás?

Zimber Szilvia
XVI. évfolyam 11. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.