Szerkesztői jegyzet

Fejre állt világ


Az egyre gyorsuló életritmus mind gyakrabban okoz szerkezeti, működési zavarokat a földi lét szinte valamennyi tartományában. Az ökoszisztémában, közvetlen környezetünkben, saját szervezetünkben, sejtjeinkben, tudatunkban, lelkünkben.

 

Mert ósdivá, túlhaladottá, korszerűtlenné vált a történelmi korok lassú gonddal kicsiszolt értékrendje, az ethosz, a bármivel való foglalatoskodás elemi erejű parancsa. Talmivá süllyedt a legfőbb isteni parancs, a szeretet. A teremtő, az önmagunk és mások szeretete. Amelyből minden további érték születik. Illetve születne, ha soha nem látott erejű energiák nem éppen az ellenkezőjére ösztökélnének: a könnyű sikerekre, a gyors meggazdagodásra, a kiváltságos uralomra. A birtokunkba jutott tudás monopolizálására, sok esetben manipulálására. Hogyan jutottunk idáig? Mindenkinek magában kell megkeresnie az éppen rá illő felelősséghányadot. Nagy valószínűséggel, éppen a könnyebb megoldások csábítására, rosszul építkeztünk.

 

Kezdetben korhadt vályogból, aztán rosszul kiégetett téglából vagy éppen radioaktív gázbetonból. A lényeg mindig az volt, hogy gyorsan túl legyünk az adott feladaton. Lehetőleg következmények nélkül. Pedig a következmények sokáig csendben lapulnak, koncentrálódnak, majd elemi erővel törnek ránk, és mi gyakran a meglepetés és a kétségbeesés hangján kérdezzük: miért?

 

Mindenki felelőssége hatványozott, ám az íróemberé még fokozottabb. Soha annyi kipróbálatlan receptkönyv, soha annyi ezoterikus sugallat nem látott napvilágot, mint manapság. Hódít az egzotikus, a feltűnő, a meghökkentő. Amíg egy szuperétek ínycsiklandásáról van szó, a kockázat nem túl nagy. Legfeljebb a kukában végzi az oly csábosan leírt, ám megalkothatatlan csodarecept, és helyette jön a jól bevált krumplifőzelék. A gyógyászkodás területén már sikamlósabb, sőt sok esetben életbevágó a kipróbálatlanság felelőssége, kockázata. Kiadványok, termékek tűnnek fel, élik kérészéletüket. Tapasztalom szűkebb működési területemen, hogy a biotermékek előnyeinek felsorolásakor, a szermaradvány- mentesség említésekor a leggyakoribb reakció csupán egy rövid szó: csak? Csak szermaradványmentes? Semmi több? Nem gyógyítja a rákot? Nem ígér örök fiatalságot? Vagy legalább problémamentes öregséget?

 

Pedig állítólag léteznek csodaszerek, amelyek nemhogy mindezeket tudnák, de túl is teljesítik. Sok esetben ugyanazt a panáceát minimum tizenöt- húszféle nyavalyára is hatásosnak hirdetik. Minél nagyobb a sületlenség, amivel körítik a csodaszereket, annál nagyobb a kereslet. Mert fejre állt világban élünk. Elhisszük, hogy háromszáz forintért virslit vehetünk, nyolcszáz forintért sajtot. Mármint kilóját. Holott csak egy "utángyártott" szemetet sikerült vásárolnunk. Ráadásul ha rendszeresen ezekkel tömjük a bendőnket, előbb-utóbb kénytelenek leszünk az ökopiacok ellenőrzött, ám méregdrága zöldségféléihez folyamodni, hogy megbillent egészségünket helyreállítsuk. Mert a valódi bio zöldséget-gyümölcsöt nagyjából ma is ugyanúgy állítják elő, mint akár két-háromszáz évvel ezelőtt. A módszerben pedig nem a szakmai maradiság nyilvánul meg, hanem a tisztelet és a felelősség.

 

A természet iránti tiszteletből és a vevő iránt érzett felelősségből egy biokertész, egy biotermék- forgalmazó a termékéről soha nem állít többet, mint azt, ami valójában. Mert az sem kevés! Persze egy fejre állt világban ez nem elég hathatós érv. A többség továbbra is a reklámok egymással versengő lózungjaira fogékony. A "valósítsd meg önmagad, kényeztesd magad, neked ez jár" típusú üzenetek hömpölygésének egyetlen célja van: ránk sózni valamit, amire nemhogy szükségünk nincs, de lehetőleg váljunk függővé is tőle. Nehogy ebben a fejre állt világban véletlenül talpra állhassunk…

Frühwald Ferenc
XV. évfolyam 9. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.