Szerkesztői jegyzet

Futószalagon?


A Forma–1-es futamot az évek óta megszokott időpont, augusztus közepe helyett az idén előbb, július 31-én rendezték meg. Természetesen csakis véletlen egybeesés lehetett, hogy másnap, augusztus 1-jén lépett életbe az európai uniós dohányreklám- és dohányipari szponzorálási tilalom. A világesemény egyébként nálunk Philip Morris név alatt futott...

 

Eközben Európa-szerte szigorítják a dohányzásellenes jogszabályokat. Magyarországon viszont a tervek szerint "a nemzetgazdasági szempontból jelentős" események miniszteri felmentést kaphatnak a dohánytermékek reklámozásának tilalma alól.

 

De lássunk néhány további példát arra, hogyan férnek meg békésen egymás mellett a politika, az orvostudomány, illetve az egészségipar - vagy pontosabb kifejezéssel élve: betegségipar - profit szempontjai.

 

Az elmúlt egy-két évben a legújabb koleszterincsökkentő gyógyszerek körül kialakult botrányok, egyes készítmények visszavonása még mindig kevés volt ahhoz, hogy az orvosi szakma és a nagyközönség rádöbbenjen: itt kolosszális csalásról van szó. Tudományosan megalapozott, átfogó kutatásokból ugyanis többszörösen kiderült, hogy az étrenddel bevitt koleszterin mennyiségének gyakorlatilag semmi köze nincs a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának növekedéséhez. Egyértelművé vált, hogy az egyes országok szívhalálozási adataiban mutatkozó jelentős különbség mögött inkább életmódbeli és egyéb különbségek rejlenek, semmint az étrend eltérése. És ami legalább ennyire érdekes: bebizonyosodott, hogy az emelkedett koleszterinszint időskorban kimondottan véd a szív- és érrendszeri betegségek ellen. Ennek ellenére a gyártó cégeknek - amelyek egyre több esetben a kutatásokat is finanszírozzák - dollármilliárdokat hozó koleszterinbiznisz pörög tovább.

 

Vagy itt vannak másik kedvenceim, a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek. Napjainkban soha nem látott méreteket ölt ezeknek a gyógyszereknek a forgalma, ma már bizonyos életkor fölött a legtöbb embernek szinte kötelező szednie őket. Van belőlük többtucatnyi, mindenkinek másra – vagy akár egyszerre többfélére - lehet szüksége. De azt vajon észreveszi-e valaki, hogy a gyógyszerrel beállítandó és orvosi szempontból megfelelőnek minősülő vérnyomásérték néhány évtized alatt egyre alacsonyabb küszöböt elérve, folyamatosan csökkent? Az orvosi kezelések irányelveinek (az úgynevezett protokolloknak) a megfogalmazói szinte évről évre faragnak le belőle, arra hivatkozva, hogy a tudományos kutatások szerint minél lejjebb visszük a vérnyomást, annál kisebb az esélyünk a szív- és érrendszeri betegségekre. Alacsonyabb vérnyomásértékek eléréséhez azonban több és „jobb”, és lehetőleg új gyógyszerekre van szükség.

 

Vajon felfigyeltek-e a gyógyításra felesküdött szakmabeliek arra a kutatásra, amely 2004-ben az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklapban jelent meg? A British Medical Journal megírta, hogy 18 820 kórházi felvétel közül 1225-öt bizonyíthatóan kapcsolatba lehetett hozni valamilyen gyógyszermellékhatással, vagyis a kórházba került betegek 6,5%-a (!) gyógyszermellékhatás miatt került oda. A gyógyszermellékhatás miatt kórházban meghalt emberek felénél a halál okaként az aszpirin okozta gyomor-bélrendszeri vérzést állapították meg.

 

Egyik háziorvos ismerősöm mesélte, hogy alig akart hinni a szemének, amikor egy "leiratban" azt olvasta: ismét rendelhető és forgalomba hozható több olyan nyugtató és altató hatású gyógyszer, amelyet évekkel ezelőtt máj- és vesekárosító hatása miatt korszerűtlennek minősítettek és kivontak a piacról. Tény, hogy ezek sokkal olcsóbbak, mint a kevésbé ártalmas, hasonló hatású készítmények, vagyis az emberek még hálásak is lesznek, ha ilyet rendel nekik az orvos. Nem mellesleg: a tb-kasszának kevesebb támogatást kell hozzáadnia az alacsonyabb gyógyszerárhoz. Vagyis ilyenkor "jól jár" a beteg és az állam egyaránt. Azért a gyógyszergyárakat sem féltem, hiszen jut is, marad is - főként, ha gyakran rukkolnak elő valamilyen "rendkívül hatékony, a korábbi gyógyszereknél korszerűbb" újdonsággal.

 

E cikk befejezését másnapra hagytam. Álmomban Chaplin híres filmjére emlékeztető képek villantak fel előttem, látni véltem a mai Modern idők futószalagját. E hatalmas futószalagon a betegek voltak a "megmunkálandó" tárgyak, az egészségügyi dolgozók és a kormánytisztviselők a betanított munkások, miközben tulajdonosként a gyógyszergyártók a háttérből szabályozták a szalag sebességét. Az üzemcsarnok egy félreeső helyén egy fehér köpenyes és egy aktatáskás úr elégedetten kezet rázott egymással, miután az aktatáskából komoly összeg került elő és vándorolt át a köpeny zsebébe.

 

Jó volt felébredni. Hittem, hogy csak rossz álom volt az egész, semmi köze a valósághoz.

Kürti Gábor
XI. évfolyam 9. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.