Szerkesztői jegyzet

Gondolatok Lajos atyára emlékezve


Lassan közelebb vagyok a 70-hez, mint a 60-hoz, egyre többet gondolkozom a világ rendjén. Gondolkozom azon, hogy egyáltalán mi a gondolat, mi az emlékezés, s egyáltalán mi az élet értelme, mi a feladatunk ebben a rohanó világban, és mi az én személyes feladatom – egyáltalán mi az, amihez jogom van - na persze nem jogilag, nem is erkölcsileg, hanem annál jóval magasabb szinten. Olyan szinten, amivel megállhatok Isten előtt, és ott kell vállalnom cselekedeteimet s annak következményeit. Gondolkozom azon, hogy mi a gyógyulás és mi a gyógyítás.

 

Ugyan ki mondja meg felelősséggel, hogy kinek mi a teendője a krónikus degeneratív betegségek ok-okozati összefüggéseinek elemzése és a kialakítandó terápia terén! Áldott emlékű Lajos atyával az adonyi erdő és a Duna-part magányában sokat beszélgettünk ilyesféle dolgokról, s arról, hogy hol van az a határ, amikor tevőlegesen kell valamit csinálnunk, s hol van az, ahol a jó szó is elég.

 

Ebben az időben a bioenergetika számos módszerét alkalmaztam, főleg nyilvános szereplések alkalmával, előadásokon, tv-ben élő egyenes adásban. Parafenomén produkciók voltak, amikor is szellemi koncentrációval százakat "döntögettem" jobbra-balra, s egyéb szamárságokat is csináltam, s még büszke is voltam magamra, hogy lám, ugyanazt csinálom, mint a külföldi parafenomének. A gyógyításban is pillanatok alatt látható eredmények voltak. Büszke is voltam rá, mindaddig, amíg Lajos atya kellő szigorral meg nem dorgált, hogy ilyen bohóckodásnak a gyógyításban nincs helye.

 

Akkor kérdeztem meg tőle, hogy mi ezek után a teendő! JELEN LENNI - volt a válasz. Hosszú évek teltek el, mire rájöttem, hogy ez mit jelent. Aki beteg, az elvesztette a jobbik énjét, az nem képes magához térni. Mit jelentenek ezek? Nem mást, mint azt, hogy fizikai test és a nem fizikai test közt a kapcsolat valamilyen szinten sérül - azaz az öngyógyító, önszabályzó rendszer elvesztette kapcsolatát a mátrixszal.

 

Ilyenkor nekünk kell megkeresnünk a téridő-egyidejűségben a hozzánk forduló eredeti energetikai hologramját, majd átmenetileg mi leszünk a kliens kapcsolati formái (csakrarendszere, finom szerkezetű testei). De ez az egész úgy van becsomagolva a terápiás beszélgetésbe, hogy a páciens szinte észre sem veszi, pusztán azt tapasztalja, hogy a vizit végére visszajön lelki ereje, jobban érzi magát és van jövőképe.

 

Eltekintve az elsősegély mozgás- és masszázsmódokról - ebből is van bőven - , a rendelőben "csak" a jó szó erejében bízom. Évek óta tanítom a természetgyógyászat különféle ágait, de az elmélet és filozófiák mellett igen nagy hangsúlyt fektetek a praktikum átadására. Lehetőség nyílott az utóbbi tanfolyamokon arra, hogy a vizuális diagnosztikai bemutató után, az orvosi leletek ismeretével egyidejűleg, számítógépes bajmegállapításra is sor kerüljön. A vizuális diagnosztika és ez utóbbi tökéletesen fedte egymást. A terápiás protokoll után újra elvégeztük a számítógépes analízist, s igen jelentős állapotjavulásokat detektált a gép, sejtszintű alapreguláció, sav-lúg egyensúly, hormonegyensúly s egy sor egyéb téren is.

 

Most értettem meg Lajos atya szavait! JELEN LENNI - a lélek szintjén, s a lélek azonnal visszahat a testre. Ekkor döbbentem rá, hogy a különféle természetgyógyászati tanfolyamokon a hittel teli jelenlét lényegéről egy árva szó sem esik.

 

Eddig is rendelői gyakorlatban azt vallottam, hogy mindenkinek azon a szinten kell a segítséget adni, ahol azt kéri. A lumbális becsípődésnél nem a léleké az elsőbbség, hanem megszüntetni a fájdalmat, s visszaszerezni a mozgás örömét, s ezután lehet a lélekről is beszélni, de egy krónikus degeneratív betegnél, ha nincs újra elérendő életcél, akkor a fizikai szintű terápia, legyen az bármily kitűnő, egy fokkal sem ér többet a fájdalomcsillapító tablettáknál. Új, elérhető életcél és hozzávezető út. Betegséggel nem foglalkozunk, mert még felfigyel. Csak egészséggel és hittel teli jövőképpel.

 

A hit és hitegetés határa nagyon összemosódik, de erről majd máskor beszélgetünk.

Béky László
XII. évfolyam 8. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.