Szerkesztői jegyzet

i = Gyök alatt mínusz 1


Hihetetlenül lenyűgöz, ha azt hallom, hogy valaki évtizedes kitartó munkálkodás során jön rá arra, amit keres, vagy írja meg, ami munkál benne,mert nem adta fel. Goethe 25 évig írta a Faustot, Jung pedig közel volt a negyvenedik évéhez, amikor megértette, mik a számok. Hogy tudniillik a számok: archetípusok, vagy ideák. De kisiskolás kora óta foglalkoztatta a kérdés. Bennem is sok minden lappang, ami még kikívánkozik, csak hát kicsit nehéz győzni a rohanó életet és időt. De most ebben az üzenetben egy ilyen bennem régóta lappangó gondolatot küldök a kedves Olvasóinknak.

 

Már nincs az élők sorában az a távoli nagynéni, aki fiatalasszony koromban az igenmeglepő kijelentést tette az imaginatív számról, vagyis hát rólam, egy meghitt és mély beszélgetés során. Egy strandon zajlott a beszélgetés, én a lányommal, ő az unokájával volt ott. Az unoka a lánya diákkapcsolatából született, a házasság hamarabb tönkrement,mint létrejöhetett volna. Így a kisfiút a nagyszülők nevelték, amíg rendeződött a lányuk élete. De a történetnek a nagynéni fia is a része, aki a háborúban született és valami heroikus erőfeszítéssel oldotta meg a két bombázás között az óvóhelyre rohangálással egybekötött szoptatást és csecsemőápolást. Férjét mindeközben éppen elhurcolták. Nagy nehezen rendeződtek a dolgok, férje is hazakerült, kimásztak a cifra nyomorból, és nagyon szerette az unokáját. Mindig azt mondta, valójában ő is három gyereket képzelt el magának mindig is, ez a kisfiú az ő harmadik gyereke. A családtörténetük még ennél is bonyolultabb, de itt ezt nemszükséges taglalnunk. Csak a meglepő kijelentést, amely a beszélgetés során hagyta el a száját:

 

- Tudod, Ruth,mi vagy te? - mondta. Szóhoz sem jutottam, amikor így folytatta: az imaginatív szám.

 

Akkoriban még eléggé körvonalazatlan ismereteim voltak a számokról. De a matematika, algebra és geometria mindig is nagyon érdekelt és vonzott. Ma pedig a lélek műveleteit folyton a matematikai műveletekhez hasonlítom. Azt is gyakran mondom, hogy az emberek élete - természetesen beleértve a magamét is - jobbára többismeretlenes egyenlet.

 

Nos, amikor a főszerkesztő asszony nekem szegezte a kérdést telefonon, hogy van-e kedvem szerkesztői üzenetet írni, nem volt kedvem, és meg is mondtam. De amint letettem a telefont, azonnal ágált bennem a matematikatanár nagynéni régi megjegyzése, és tudtam, hogy már lett kedvem megírni. Ámbár nem vagyok a lap szerkesztője, csupán egyik szerzője. Ráadásul személyes üzenet volt a kérés. Azóta is sokszor és most újfent utánanéztem a képzetes számnak,mi fán terem. Remélem, az Olvasóknak is megéri egy kis matematikai kirándulás.

 

Ismeretes, hogy a harmadfokú egyenleteknek nincs megoldóképletük. Illetve egyes esetekben az egyenlet valós gyöke két komplex szám összegeként jelentkezik.

 

Nos egy valós és valamely képzetes szám összege a komplex szám. Ez vagyok én. Mármint az imaginatív rész.

 

Nyilvánvaló, hogy azzal érdemeltem ki az anyaságok történetén tűnődő nagynéni mély értelmű megjegyzését, hogy én is képes voltam eltűnődni a bonyolult családtörténetükön anélkül, hogy az első pillanatban érthetetlennek tűnő eseményeket ítélet alá vontam volna. A pszichológiában minden kétélű és a problémák megoldásai sem teljesen egyértelműek.

 

 

Ami első pillanatban megoldásnak tűnik, arról kiderülhet, hogy mégsem az. Ismerjük, hogy a problémákhoz való ragaszkodás legalább olyan erős, mint a tőlük való megszabadulni akarás.

 

Így van ez a matematikában is. Lássunk egy példát, egy egyenletrendszerben:

 

x + 2y + 3z = 26

2x + 3y + z = 34

3x + 2y + z = 39

 

Az x = 9, y = 4, z = 3 eredmény az egyenletrendszer első sorában érvényes, a másik kettőben viszont nem. (Nekem nagy örömvolt kiszámolni olyan gyököt, amely mindhárom egyenletben valós.)

 

Élettörténetek elemzésénél gyakran ütközünk olyan gordiuszi csomóba, amely kibogozhatatlannak tűnik. Ilyen például a félelem, az önbüntetés, a szériakudarc, a halogatás, a félbehagyott dolgok. Mindenki egy részinformáció felkínálásával kezd neki élettörténetének, sokszor alig áll össze egésszé a sok töredék. Álomban is felbukkanhatnak reinkarnációs sejtések, utalások. Például egy Uránusztól vagy Plutótól megtámadott Holdra igen érdekes anya- és érzelmi történetek rakódhatnak. Az életek tele vannak kerülőutakkal, mellékvágányokkal, sokkal kevesebb a nyílegyenes út. Magunk taposta, járatlan utakon halad az életünk. De meg kell tanulnunk bánni a tört helyzetekkel, meg kell találnunk az irányultságot, a középpontunkat, hogy életünk mandaláját felrajzolhassuk.

 

Most, a Vízöntő kor hajnalán a bonyolult családi tudattalan után a politikai tudattalan őserdején is át kell vergődnünk. Jó, ha látjuk már, hogy a politika és gazdaság nem adja azt az érdeket, amelyért érdemes lenne a lelkünkből árat fizetni.

 

A lélek, az élet az, amely körül mindennek forognia kell, ez a legfőbb érték. Új koordinátákat kell rajzolnunk, ahol az ember maradéktalanul megtalálhatja a helyét, miként a komplex számok a sík pontjain. Ehhez az imaginatív számok is kellenek, amelyekről a nagy Leibniz így nyilatkozott: "A képzetes számok - az isteni szellem e gyönyörű és csodálatos hordozói - már majdnem a lét és nemlét megtestesítői." 

László Ruth
XI. évfolyam 10. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.