Szerkesztői jegyzet

Igaz történet tanításról és gyakorlásról


"Kérdezősködtem mindenütt, kutattam az orvoslás biztos és tapasztalt, igaz tudománya iránt. Nemcsak a doktoroknál, de borbélyoknál is, fürdőmestereknél, tudós orvosoknál, asszonyoknál, mágusoknál, alkimistáknál, kolostorokban, nemes és közembernél, eszesnél és együgyűnél."

 

Az idézett mondatok Paracelsustól származnak, akit az orvoslás történetének egyik legnagyobb alakjaként tartunk számon, s akit nehéz lenne azzal megvádolni, hogy ragaszkodott a tanulás és tanítás akkoriban bevett formáihoz. Amint Paragranum című művéből kiderül, gyakorlatilag semmibe vette és a legmaróbb szavakkal gúnyolta kora tudós orvosi tekintélyeit, ezzel szemben bejárta a fél világot Jeruzsálemtől a Lappföldig, Arábiától a tatár sztyeppékig, volt katona, kelmefestő, alkimista, udvari orvos és szegények névtelen, magányos doktora, mindenütt ugyanazt keresve: az igaz tudást.

 

A fenti idézet azért jutott eszembe, mert úgy tűnik, sajátos, gyakran kicsit operettbe illő elképzeléseink vannak a tudás átadásának és befogadásának módjáról: átszellemült, Buddha-tekintetű Mester, aki méltóságteljes tartásban a lábánál üdvözült arccal kuporgó tanítványhoz fordul, s közben ajkáról drágakőként peregnek a szavak. A háttérben a szférák zenéje szól, és közben megáll az idő.

 

A valóságban, azt hiszem, viszonylag kevesen részesülünk a tanítás átadásának ebben a keleti dizájnos, szépen megkomponált formájában, ugyanakkor mindnyájan megkapjuk a magunk hétköznapi leckéit. A kérdés csak az, hogy észrevesszük-e?

 

Az a kis esemény, amit el akarok mesélni, több mint húsz évvel ezelőtt történt, amikor életem nyughatatlan, keresős korszakánál tartottam, és éppen tengerészként gondoltam megtalálni a nagy élményeket. A tél végén jártunk és a Földközi-tengeren hajóztunk, ha jól emlékszem, Szíriából Velence felé tartva, amikor Törökország magas hegyei felől kemény, hideg szelet kaptunk. A hullámok oldalról dübörögtek a hajón, időnként olyan nyomással, hogy a lezárt kabinablakon át bepréselődött a víz. Egyszóval vihar volt. Azt tudni kell, hogy ilyenkor akkora a csatazaj és olyan durván mozog a hajó, hogy normális ember képtelen aludni, mert vagy a feje, vagy a lába irányába csúszik el a testsúlya, és az izmai nem tudnak annyira ellazulni, hogy átessen álom és ébrenlét határán. Az éjféltől hajnali négyig tartó szolgálat után indultam le a kabinba ébreszteni a váltótársamat, akit Németh Lacinak hívtak. Benyitottam, és nem akartam hinni a szememnek. Németh Laci édesen szundikált, mint a csecsemő az anyja ölében, és ráadásul valami nagyon szépet álmodhatott, mert mosolyra húzódott szájából még a nyál is kicsordult. Felráztam, és egyből neki is szegeztem a kérdést: hogy tudsz te ilyen időben aludni? Lassan jutott el a tudatáig, hogy mit akarok tőle. Álomittas, véreres szemével rám meredt a kabin félhomályában, és csak annyit mondott: „Jó időben öreganyám is tud hajózni.” (A mondatot kiegészítő díszítő elemet a jólneveltség kedvéért elhagytam az idézetből.)

 

Ennyi a történet. Válasza akkor is tetszett, elég jópofának tartottam. De csak évek múlva jöttem rá, hogy életem egyik legnagyobb tanítását kaptam. Úgy látszik, a fontos mondatok nagyon sokáig megmaradnak, akkor is, ha igazán fel sem figyel rájuk az ember, amikor elhangzanak.

 

Hogy milyen összefüggésben jött elő ez az egész sztori?

 

Foglalkozásom gyakorlása jelentős részben abból áll, hogy embereket megtanítok olyan technikákra (csi-kung, légzőgyakorlatok, jóga, relaxáció stb.), amelyektől jobb lehet az életük. Jobb alatt azt értem, hogy ha rendszeresen gyakorolnak, nagyobb eséllyel kerülhetik el a betegségeket, erősebbnek, derűsebbnek, kiegyensúlyozottabbnak érezhetik magukat, és több energiájuk lehet az élet megpróbáltatásainak elviseléséhez. A felsorolásból szándékosan kihagytam azokat a néha hihetetlennek tűnő és a hétköznapi tapasztalás számára különleges elemeket, amelyeket például a jógának vagy a csi-kungnak tulajdonítanak. Nem azért, mert tagadom őket, hanem mert azt gondolom, hogy maradjunk ezúttal a teljesen hétköznapi dolgoknál.

 

Szóval, amikor kliensekkel, tanítványokkal beszélgetek arról, mire jutottak a tanultakkal, lépten-nyomon előbukkan egy tipikus probléma. Nagy lendülettel, teli motivációval gyakorolni kezdenek, érezni vélik a pozitív hatásokat, minden nagyon szép és jó. Aztán egyszer csak jön egy esemény, egy helyzet a munkában, az emberi kapcsolatokban, amitől kizökken a lelki egyensúly, borul az egész szép rendszer, a gyakorlás abbamarad, és a dolog bekerül a meg nem valósított lehetőségek egyre növekvő gyűjteményébe. Nem hogy segítene, inkább a frusztráció eszköztárát gyarapítja.

 

Mi lehet a megoldás? Talán érdemes átgondolni, mire is jók ezek a módszerek. Arra, hogy társaságban lehessen róluk beszélgetni, hogy érdekesebbé, vonzóbbá tegyék azt, aki tett néhány lépést ebben a birodalomban? Ez sem utolsó szempont, hiszen érdemes minden apróságot megbecsülni, ami színesebbé teszi az életünket vagy a személyiségünket. A lehetőségek azonban ennél mégiscsak gazdagabbak. Bízzunk a tradícióban és sok száz év felhalmozott tudásában! Próbáljuk ki saját tapasztalatunk által, hogy igaz, amit a hagyomány állít: a gyakorlás nem valamiféle luxus, amit csinálhatunk a fontos dolgok mellett, ha amúgy van hozzá időnk vagy kedvünk, hanem éppenséggel ez lehet a szilárd pillér, ami megtámasztja az életünket, és stabilitást adhat a kritikus helyzetekben. Kicsit kiforgatva Németh Laci - legalábbis számomra – örökbecsű mondatát: "öreganyám is tud gyakorolni, amikor minden rendben van". Akkor kell leginkább észnél lenni, amikor jönnek a gondok. Legyünk a nehéz pillanatokban is éberek, és merjünk viharban is hajózni, hiszen mást úgysem tehetünk. Ha jönnek a nehézségek, akkor a legfontosabb igazán elszántan, következetesen, csak azért is gyakorolni. Aki képes átevickélni a zűrös periódusokon, és nem hagyja abba, amibe belekezdett, meg fog lepődni: már azt fogja büntetésnek érezni, ha nem csinálhatja a gyakorlatokat. S akkor valahol a háttérben majd feldereng a sokat emlegetett nagyanyó elégedett mosolya.

Sárai Gábor
XII. évfolyam 3. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.