Szerkesztői jegyzet

Itt fut a gyalogkakukk


Először arra gondoltam, annak iszom a levét, hogy annak idején, gyerekkorunkban az öcsémmel kicsúfoltuk az anyukánkat. Pedig szegény csak le szeretett volna adni egy-két kilót, és úgy gondolta, ennek a legjobb módszere a házi torna. A gimnasztikát azonban szörnyen unta, ezért egy idő után fel-alá kezdett kocogni az előszobában, mi pedig az öcsémmel ott álltunk kétoldalt a szobánk ajtajában, és kórusban fújtuk a kor népszerű rajzfilmjének főcímdalát: Itt fut és ott fut a kengyelfutó kakukk! Mitől is az anyukám nevetőgörcsöt kapott, és kénytelen volt felhagyni az otthoni edzéssel.

 

Szóval az jutott eszembe, azért nem támogat engem a környezetem életmódváltási erőfeszítéseimben, mert ez a büntetésem kislánykori vétkeimért. Azután ráébredtem, erről szó sincs, hiszen olyanok is magasba emelt szemöldökkel vagy éppenséggel harsány hahotával reagáltak a próbálkozásaimra, akik soha nem is hallottak még a kengyelfutó kakukkhoz fűződő felemás viszonyomról. A legenyhébb megjegyzés még az volt, hogy „és akkor most te itt főttzöldség-lakomákat fogsz rendezni?“ A kevésbé toleránsak már a szellemi épségemet vonták kétségbe, míg a legdurvább, bár viccesnek szánt kijelentés egy Rejtő Jenő-idézet volt A három testőr Afrikában című regényből. Ebben, mint ezzel az író rajongói nyilván tisztában vannak, a nagy Levin a Szahara közepén egy büntetőtáborban azt kérdezi: Előfordulhat itt, hogy én marinírozott halszeletet kapjak Turbigo módra kétfelé vágott tojással, egész kevés vörösborral párolva? Mire a válasz: Megpróbálhatom, bár itt hülyék számára nincs diéta.

 

Mindezek az atrocitások azért értek, mert lehetőségem nyílt rá, hogy részt vegyek egy igen széles körű diagnosztikai felméréssel összekapcsolt életmódprogramban. A genetikai kockázatok felmérése során kiderült, hogy bár számos pozitív adottsággal dicsekedhetem (mint szinte valamennyien), egy bizonyos betegség kialakulására jóval kórusnagyobb a kockázatom (mint eltérő bajokra, de szintén valamennyiünknek). Az életmódprogramnak viszont éppen az a célja, hogy a kockázatok felismerésével egyénre szabott diétát, stresszkezelő és mozgásprogramot állítson össze, és ennek következetes betartásával segítsen megelőzni a betegség jelentkezését. A komplett program megalkotójának, dr. Dean Ornish amerikai kardiológusnak ugyanis szilárd meggyőződése, hogy a gének, ahogyan egyébként a csillagokról szokták állítani a horoszkópok elején, nem determinálnak, csak hajlamosítanak. Így megfelelő életmóddal a negatív programjainkat ki-, pozitív, egészségmegőrző adottságaikat pedig bekapcsolhatjuk.

 

Miután magam is tisztában voltam vele, hogy civilizációs életmódom sok kívánnivalót hagy maga után, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a programba. A stresszkezelési módszereket kimondottan élveztem és azóta is rendszeresen gyakorolom, főleg hogy sem túl sok időt, sem túl sok energiát nem igényelnek. Az első gondok a rendszeres mozgásnál jelentkeztek, mert vagy alaptermészetemnél fogva, vagy különösen brutális tornatanáraimnak köszönhetően soha nem váltam vérbeli sportrajongóvá. Mivel azonban itt kizárólag a saját lustaságomat kellett legyőznöm, részsikereket már elértem. És ekkor jött az, amit a legkönnyebbnek véltem, és ami a maga mások számára is látható volt a miatt végül a legnehezebbnek bizonyult, az étkezés megreformálása. Ezen a téren tudniillik már nemcsak a saját, pattogatottkukorica- vagy csokievésre ösztökélő vágyaimmal kellett felvennem a harcot, hanem a környezetem finoman szólva is nem szupportív hozzáállásával. Az emberek ugyanis valamiért szemmel láthatólag nem bírják ki, ha valaki másként él, mást élvez, más eszik, mint ők, és az illetőt mindenáron le akarják téríteni az útjáról. Ezt a célt szolgálják a fullánkos meg jegyzések nyúltápról és zöldséglakomákról, az erőszakos kínálgatások, a noszogatások.

 

Mikor a gondjaimat szóvá tettem a program tanácsadójaként dolgozó orvosnőnek, kiderült, az enyémnél sokkal durvább esetek is léteznek. Mesélt a rákos beteg családanyáról, akinek szigorú Gerson-diétát kell tartania, a családja azonban ezt nem hajlandó figyelembe venni, és továbbra is vele főzeti és az orra előtt eszi a zsíros pörköltet meg a disznótorost. Egy másik asszonyról, akinek a férje nem hagy nyugtot, és megállás nélkül vissza akarja téríteni ahhoz az életmódhoz, ami egyértelműen a feleség gyors halálához vezetne. Ennél én még mindig jobban jártam, engem legalább a családom nem nyaggat. Viszont továbbra sem sikerült megfejtenem, mi viszi rá az embereket arra, hogy másokat megpróbáljanak eltéríteni a meggyőződésüktől. Tudatlanság? Irigység? Rosszindulat? Az a hit, hogy nekik van igazuk? Vagy a mélyen bennük munkáló lelkiismeret-furdalás, amiért ők nem voltak képesek hasonló erőfeszítésre? Fogalmam sincs. De jó lenne, ha ellenakcióik nem terjednének tovább a gyalogkakukk éneklésénél.

Mörk Leonóra
XVII. évfolyam 4. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.