Szerkesztői jegyzet

Kedves Olvasó! - 2005. január


    Valamelyik rádióadó hangos csinnadrattájára ébredtem a minap. A szilveszteri műsorból adtak le egy részletet, s az erőltetett vidámságot fokozandó, élesen visított az éterbe a stúdióban kavart műtaps és műkacaj.

     

    Bosszantott, hogy a szilveszteri előzetes megzavarta a reggel szentséges csendjét, de bevallom, egyébként sem vagyok hálás közönsége az ilyesminek. Sőt, egyenesen gyanakvó vagyok mindenféle programszerű vidámsággal szemben. Tudom, ezzel súlyosan sértek gazdasági érdekeket, hiszen a világ minden táján cégek milliói élnek a "jókedvgyártásból". Bizonyos társaságok arra hivatottak, hogy elvegyék az emberek jókedvét, míg mások arra, hogy megfelelő juttatás ellenében visszaadják azt.

     

    Televíziók, rádiók, kabarék, színházak, filmgyárak, zenekarok, szerkesztők hatalmas hálózata foglalkozik éjjel-nappal a jókedv propagálásával. Ezek legalább olyan kitartók és leleményesek, mint a hittérítő társaságok. Kérlelhetetlen komolysággal gyártják és adagolják a derűt. Valami fagyos elszántság van bennük, amikor így fordulnak az áldozatukhoz: "Ha megpukkadsz, akkor is mulatni fogsz."

     

    Senki nem kap felmentést, szombatonként és bizonyos ünnepnapokon, főleg szilveszterkor mindenki köteles jól érezni magát. És az emberek általában engedelmeskednek is, mint majdnem minden terrornak. Szorgalmasan fogyasztják az előírt humort, és elég hiánytalanul leróják heti vagy évi jókedvadagjukat. "Mit csinálsz szilvesztereste?" - kérdeztem az egyik ismerősömtől. "Mulatni fogok!"– hangzott a szigorú válasz. De honnan tudta hetekkel előtte, hogy szilvesztereste biztosan mulatni fog? Bizonyára nem tudta, hogy min, hol, miért, csak azt tudta, hogy a derű, a mulatság elkerülhetetlen. Igaza is volt, már ami a tényeket illeti. A profi gépezetben valaki megnyom egy gombot, és emberek milliói egyszerre csak jókedvűek lesznek. Aztán megnyomnak egy másik gombot, és az emberek ismét elkomolyodnak. Olyan ez az egész, mint egy jól működő számítógép. Sajnos tökéletesen működik, és úgy tűnik, szükséges is. Az emberekből ugyanis egyre inkább hiányzik az őszinte és természetes derű, és ezt akarják intézményesen pótolni. A legjobb forrásokból szerzik be a futószalagon készült, hibátlan és sterilen csomagolt jókedvet.

     

    Ami engem illet, jókedv dolgában én a háziipar híve vagyok. Az ember lehetőleg maga készítse, házi használatra, ha éppen eszébe jut. Lehet, hogy így nem egészen sima és hibátlan, de legalább friss és egyéni. Lehet, hogy kissé primitív és nem felel meg a kor technikai követelményeinek, de én kitartok mellette. Nem áldozom fel a függetlenségemet, akkor és attól vagyok jókedvű, amikor és amitől nekem tetszik.

     

    Egyébként is egyéni képesség dolga, hogy ki mitől tud jókedvű lenni. Van, akit jókedvre hangol egy romantikus hóesés vagy két ugrándozó kutyakölyök látványa. Azon az ominózus reggelen, amikor a szilveszteri kabarét reklámozta a rádió, szinte mozdulatlan volt a természet, a zúzmarás téli tájban csak a szikrázó nap sugarai villantak néha a faágak gyémántos cseppjein. Mit adhat ehhez, a valóság derűjéhez a jókedvgyár?

     

    Tudom, nem mindenki érez így. Ébredés után bizonyára sokan unottan néznek ki az ablakon, és akkor kezdik jól érezni magukat, amikor megisszák az első kávét és bekapcsolják a rádiót. Az emberek többségét egyáltalán nem érdekli a valóság, érdeklődésük mindinkább a mesterséges dolgok felé irányul. Ha nevetni akarnak, kiagyalt bohózatokra van szükségük. Pedig az élet ontja a spontán humoros helyzeteket. Számomra nincs szórakoztatóbb egy jól sikerült sajtóhibánál vagy grafománok olvasói leveleinél. De kell-e magyarázni, hogy milyen szívből jövő az utcagyerekek harsány kacagása, amint látják, hogy a tisztes úriember drága kalapját éppen viszi a szél. 

     

    Sajnos az emberek többsége ma már nem tudja élvezni az élet önkéntelen humorát. A spontán jókedv ma egyaránt hiányzik a derű fogyasztóiból és gyártóiból. Görcsösen nevetnek és görcsösen nevettetnek. Ha egy óvatlan pillanatban egymásra néznének, érzéketlen, üres pillantások kereszteznék egymást.

     

    Kívánok Önöknek boldog, békés új esztendőt igazi, szívből jövő derűvel! 

    Görgei Katalin
    XI. évfolyam 1. szám

    Címkék: Görgei Katalin

      Aktuális lapszámunk:
      2018. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.