Szerkesztői jegyzet

Levelekre válaszolva

Meghökkentő "mesék", avagy azok vagyunk, amit megetetnek velünk


Le­ve­let ho­zott a pos­ta. Ön­ma­gá­ban ez a tény nem len­ne em­lí­tés­re mél­tó, de a le­vél tartalma felett so­ká­ig nem tud­tam át­lép­ni. Író­já­nak cél­ját első ol­va­sás­ra nem is si­ke­rült megértenem. Több­szö­ri ne­ki­fu­tás­ra kör­vo­na­la­zó­dott az a szán­dék, mely lény­egé­ben a sorozat lé­tét di­csé­ri a ma­ga sa­ját­os mód­ján. A hi­á­nyos is­me­re­te­ken ala­pu­ló té­ves következtetések tömegét ol­vas­va gon­dol­koz­tam el és döb­ben­tem rá: va­jon mi­ért ta­lál­ko­zunk nap mint nap a Nagy Meghökkentő Mesekönyv va­la­me­lyik fe­je­ze­té­vel. Ön­nel, Tisz­telt Ol­va­só azért szán­dé­ko­zom meg­osz­ta­ni ezt a fe­lis­me­rést, mert szem­be­sül­ve a ro­vá­sun­kra elkövetett, de tet­ten nehezen érhető cselekményekkel, nem sza­bad fi­gyel­men kí­vül hagy­nunk azt a tényt, hogy en­nek okai kö­zött mi is ott va­gyunk!

 

 

Köz­tünk is él­nek „meg­hök­ken­tők”

A meghökkentő me­sék for­rá­sa két nagy cso­port­ba oszt­ha­tó. Ed­dig va­ló­já­ban az egyik­kel foglalkoztam csak, mely­nek lény­ege a pénz­csi­ná­lás elsődlegessége min­de­nek­fe­lett. Min­den más – így töb­bek kö­zött egész­sé­günk kér­dé­se is – csak má­sod­la­gos vagy en­nél hát­rább rang­so­rolt szem­pont. A má­sik cso­por­tra az em­lí­tett le­vél hív­ta fel fi­gyel­me­met. Ide sorolandók a mé­dia és a „szom­szé­dok” nem el­ha­nya­gol­ha­tó in­for­má­ci­ót hor­do­zó tö­me­ge. A mé­dia felelősségéről a következő rész­ben lesz szó. Most a „szom­széd” vé­le­mény­for­má­ló képességének következményeire tér­nék ki a bevezetőben em­lí­tett le­vél ak­tua­li­tá­sán keresztül.

 

 

Azt mond­ta a szom­szé­dom…

Ki ne ta­lál­ko­zott vol­na már ut­cán, bu­szon, piacon a fen­ti kezdetű mon­dat­tal. A foly­ta­tás hatása gya­kran jó­val na­gyobb, mint egy sok millió fo­rint­ba kerülő, gon­do­san meg­ter­ve­zett reklámkampányé a tv-ben. Köz­vet­len szomszédunk ta­pasz­ta­la­tai va­ló­ban ér­té­ke­sek. A probléma, a meg­hök­ken­tés for­rá­sa nem a tapasztalat ma­ga, ha­nem az a kény­szer, ami szomszédunkat „szakértővé” te­szi. Mi­ért vagyunk ennyi „szakértővel” kö­rül­vé­ve? Ah­hoz, hogy vá­laszt kap­junk er­re a kér­dés­re, gon­dol­juk át ala­po­san a következőket. Óriási, folyamatosan vál­to­zó in­for­­má­­ció­hal­maz ve­szi kö­rül az em­be­re­ket. Egész­sé­ges hajtóerő a megértés igé­nye, de kö­vet­kez­mé­nyei szer­te­ága­zó­ak le­het­nek. Ezek egyi­ke a kép­zet­len szakértők meg­je­le­né­se. Legtöbb gon­dot az okoz­za, hogy ne­héz meg­ál­la­pí­ta­ni, mi­kor mondhatjuk el egy jelenségről, hogy értjük. Na­gyon fon­tos sze­rep jut az ön­kri­ti­ká­nak. Saj­nos van, aki­nek ebből ke­vés ju­tott, hiányos is­me­re­te­it min­de­ná­ron meg akar­ja osz­ta­ni embertársaival. Ta­ní­tá­si kény­szer fe­szí­ti belülről. Ők azok, akik sze­ret­nek ma­gya­ráz­ni, jól értesültnek tűnni, ugya­n­ak­kor eh­hez nem rendelkeznek megfelelő is­me­re­ta­nyag­gal. A do­log hát­te­ré­hez tar­to­zik, hogy nem is tud­ják, mennyi­re hi­á­nyos a tu­dá­suk.

 

A min­dent eldöntő in­for­má­ció­hal­maz egyet­len ren­de­ző ere­je a tu­do­mány, mely­nek megismertetése az ok­ta­tá­si rend­szer fe­la­da­ta len­ne, amely azon­ban ez­zel nem ké­pes megbirkózni. Ma az alapműveltség nem ele­gen­dő a meg­fe­le­lő tá­jé­ko­zó­dás­hoz. Nem vár­hat­juk el sem ma­gunk­tól, sem em­ber­tár­sa­ink­tól, hogy az élet min­den te­rü­le­tén ren­del­kez­ze­nek olyan alap­is­me­re­tek­kel, me­lyek meg­aka­dá­lyoz­hat­ják a ko­mo­lyabb té­ve­dé­sek el­kö­ve­té­sét. De nem csak ez a pro­blé­ma. Ke­vés az olyan sza­kem­ber, aki ké­pes át­hi­dal­ni a különböző szakterületek közötti sza­ka­dé­kot, azaz a má­sik szak­te­rü­let számá­ra alap­fo­kon érthetővé ten­ni saját területének fontosabb össze­füg­gé­se­it. Úgy is mond­hat­juk, hogy a „szom­szé­dot” ma­gá­ra hagy­ják a kö­vet­kez­te­té­sek le­vo­ná­sá­nak kény­sze­ré­ben. „Szom­szé­dunk” gya­kran észre sem ve­szi ezt a csap­dát. Te­vé­keny­sé­gé­nek fon­tos ele­me, hogy nem csak le­von­ja, de terjeszti is következtetéseit. Van, aki ezt egész egy­sze­rı­en plety­ká­nak hív­ja. Ha­tá­suk azonban ko­moly következményekkel jár­hat. Klasszi­kus pél­da a C-vi­ta­min szük­sé­ges mennyiségének kér­dé­se. Évek óta fe­sze­ge­tett prob­lé­ma: a ha­tó­ság ál­tal ja­va­solt na­pi vitaminszükséglet messze nem azonos a köz­tu­dat­ban ke­rin­gő in­for­má­ci­ók alap­ján ter­je­dő mennyi­sé­gek­kel. A ha­tó­ság álláspontját számos vizs­gá­lat iga­zol­ja, a köz­tu­da­té pe­dig félremagyarázott kijelentéseken, szövegkörnyezetükből ki­ra­ga­dott és ezál­tal más ér­tel­met ka­pott megállapításokon ala­pul. Érdekes mó­don a köz­tu­dat­ba ke­rült té­ves in­for­má­ci­ók nem akar­nak hát­tér­be szo­rul­ni. En­nek ma­gya­rá­za­ta már az em­be­ri lé­lek sa­ját­os­sá­gá­ban keresendő, amely azon­ban na­gyon messze ve­zet, és nem is té­má­ja en­nek a sor­ozat­nak.

 

Mi­előtt rá­tér­nék az em­lí­tett le­vél­ben ol­vas­ha­tó meg­hök­ken­tő té­ve­dé­sek sa­ját­os gyűjteményének be­mu­ta­tá­sá­ra, még egy jel­leg­ze­tes­sé­gét em­lí­te­ném a le­vél­nek: bár író­ja alá­ír­ta, de nem írt rá fe­l­a­dót. Nem ha­gyott le­he­tő­sé­get ar­ra, hogy né­hány do­log­ra fel­hív­jam a fi­gyel­mét, amely­re nyilvánvalóan nem gon­dolt. Töb­bek kö­zött ezért is vá­lasz­tot­tam a nyilvánosságot a vá­lasz­ra, mert úgy ér­zem, hogy na­pon­ta több ilyen le­vél is szü­le­tik, még ha csak a fe­jek­ben is. A Meghökkentő me­sék sor­ozat cél­ja nem rossz kö­zér­ze­tünk fenn­tar­tá­sa, ha­nem tisz­tán­lá­tá­sunk elősegítése. A most be­mu­ta­tás­ra ke­rü­lő rész­le­te­ket tar­tal­ma­zó hasonló levelek és ez­zel együtt a „szom­széd” té­ves kö­vet­kez­te­té­sei csak ak­kor szo­rít­ha­tók visz­sza, ha meg­pró­bá­lunk eli­ga­zod­ni az in­for­má­ció­ö­zön­ben.

 

Né­hány vá­lasz a tisz­telt le­vé­lí­ró fel­ve­té­se­i­re

A le­vél a kö­vet­ke­zőőképp kez­dődik a meg­szó­lí­tás után:

 

Mul­ti­vi­ta­mi­nok c. cik­ke na­gyon tet­szett. Én nyersebben fo­gal­maz­ha­tok, nem kell fél­nem a gyógyszerérdekeltségektől. Mul­ti­vi­ta­min-készítmények szükségesek. Jó­zan, ké­miá­hoz ér­tő emberek nem gondollhatják ko­mo­lyan, hogy ezek­re a szintetikus vegyületekre van szük­sé­gük az embereknek.”

 

Az idé­zett mon­da­tok a fen­ti sor­rend­ben ta­lál­ha­tók a le­vél­ben. Ezt azért hang­sú­lyo­zom, mert a köz­tük lévő meg­le­he­tő­sen la­za kap­cso­lat már ez ele­jén meg­akasz­tott egy ki­csit. De kezdjük a vé­gén. A le­vél író­ja, úgy tűnik, a szin­te­ti­kus ve­gyü­le­tek­re ki­csit gya­nak­vó­an tekint. Ko­ráb­ban e sor­ozat keretein be­lül er­ről már rész­le­te­seb­ben is ír­tam, most rö­vi­den a következőkre hív­nám fel a figyelmét:

 

1. A ké­mia egyik alap­tör­vé­nye, hogy egy anyag tu­laj­don­sá­gait a szer­ke­ze­te ha­tá­roz­za meg. Ennek vi­szont sem­mi kö­ze az anyag elő­ál­lí­tá­sá­hoz, ere­de­té­hez. Már­pe­dig a vi­ta­mi­no­kat – illetve bár­mely táp­lá­lék­ki­egé­szítőt – a tu­laj­don­sá­gai­ért fo­gyaszt­juk!

 

2. A fen­ti mon­dat­ból ér­ző­dő ké­te­lyek a szin­te­ti­kus ve­gyü­le­tek­kel szem­ben azon in­for­má­ci­ók téves fel­hasz­ná­lá­sán ala­pul­nak, hogy lé­tez­nek olyan anya­gok, me­lyek a má­sik anyag hatékonyságát nö­ve­lik együtt­sze­dés ese­tén. Szá­mos gyógy­nö­vény­ké­szít­mény ha­tá­sa a ben­ne ta­lál­ha­tó ve­gyü­le­tek ke­ve­ré­ké­nek ered­mé­nye. Is­mert az a je­len­ség, hogy a gyógyteakeverék úgy­ne­ve­zett fő kom­po­nen­se ön­ma­gá­ban al­kal­maz­va ke­vés­bé ha­té­kony. A vitaminok ese­té­ben cél­szerű tu­do­má­sul ven­ni, hogy nincs olyan ve­gyü­let, amely a vitaminok biológiai sze­re­pét fokozná. Ter­mé­sze­te­sen nem ke­ve­ren­dő ide az a tény, hogy szá­mos vitamin – pl. a B-vitaminokat – csak együtt cél­sze­rű na­pi szin­ten pó­tol­ni, va­la­mint egyes vitaminok ese­té­ben a fel­szí­vó­dá­sát se­gí­tő kom­po­nen­sek hoz­zá­adá­sa ja­vít­hat­ja egy készítmény hatékonyságát.

 

3. A szin­te­ti­kus–ter­mé­sze­tes fo­ga­lom­pár köz­ti ha­tár­ról is ír­tam már az előbb em­lí­tett ko­ráb­bi rész­ben. Vé­le­mé­nyem sze­rint egy anyag csak ad­dig ne­vez­he­tő ter­mé­sze­tes­nek, amíg ab­ban a kör­nye­zet­ben ta­lál­ha­tó, ahol kép­ző­dött, azaz a vi­ta­mi­nok ese­té­ben az élel­mi­sze­rek­ben. Ab­ban a pil­la­nat­ban, hogy ki­von­juk be­lő­lük, ak­kor már csak ter­mé­sze­tes ere­de­tı­nek tekinthető. Ugyanakkor az úgy­ne­ve­zett szin­te­ti­kus, azaz a gyá­rak­ban elő­ál­lí­tott vi­ta­mi­nok alapanyaga is ter­mé­sze­tes, hi­szen mi más le­het. A tisz­telt le­vé­lí­ró, ha mé­lyeb­ben belegondol, ak­kor egy filozófiai pro­b­lé­má­ba üt­kö­zik, amely a fo­gal­mak ér­tel­me­zé­sé­ből ered. En­nek viszont semmi kö­ze a bio­ló­giai va­ló­ság­hoz!

 

A le­vél a kö­vet­ke­ző­képp foly­ta­tó­dik:

 

C-vi­ta­min, asz­kor­bin­sav pél­dá­ul nem sav, ha­nem lak­ton.”

 

A le­vé­lí­ró nyil­ván­va­ló­an meg van győ­ződ­ve ró­la, hogy jár­tas a ké­miá­ban. Ez a mon­dat azonban az el­len­ke­ző­jét bi­zo­nyít­ja. A C-vi­ta­min egy olyan sav, amely­nek lé­te­zik egy gyűrűs változata is. Ezt a for­mát lak­ton­nak ne­ve­zik. A sav és a lak­ton for­ma bio­ló­giai ha­tá­sa azonos. A kör­nye­zet ha­tá­roz­za meg, me­lyik for­má­ban ta­lál­ha­tó a vi­ta­min. A ké­mi­á­ról en­nél töb­bet nem kí­vá­nok ír­ni, mert bár­me­lyik szer­ves­ké­mia-könyv­ben utá­na le­het néz­ni a részleteknek. De ez az egy mon­dat azért elég­gé elgondolkodtató. A C-vi­ta­min ké­miai ne­ve aszkorbinsav. Amió­ta szerkezetét meghatározták, azó­ta is­mert ez a tény. Va­jon mi­ből gondolhatja a levélíró, hogy a ku­ta­tók ez­rei a vi­lág­ban év­ti­ze­de­ken keresztül tévedésben éltek, és most Ön vég­re ráébreszti őket a valóságra. Ar­ról nem is beszélve, hogy a C-vitamint egyik legnagyobb tudósunk, Szent-Györ­gyi Ablert fe­dez­te fel és vizs­gál­ta alaposan. Az ő em­lé­két is súlyosan sér­ti az ilyen „szen­zá­ci­ós” felismerés ter­jesz­té­se. Azon min­dig ér­de­mes elgondolkodni, hogy ha álláspontunk a több­ség álláspontjávall szem­ben áll, ak­kor va­jon ki­nek van iga­za! Sok kellemetlenségtől kí­mél­het­jük meg ma­gun­kat!

 

„…a gyár pe­dig min­den­fé­le ada­lék­anya­gok­­kal ve­gyí­ti.”

 

Még min­dig a C-vi­ta­min­ról van szó. A le­vé­l­író a C-vi­ta­min-ta­b­let­tá­kat em­le­ge­ti, nem túl jó színben. Saj­nos azt tu­do­má­sul kell ven­ni, ha va­la­ki C-vi­ta­min-szük­ség­le­tét nem élel­mi­sze­rek fogyasztásával kí­ván­ja biz­to­sí­ta­ni, ak­kor ma­rad a ta­blet­ta. A ta­blet­ta­ké­szí­tés tech­no­ló­giá­ja megköveteli az ada­lé­kok al­kal­ma­zá­sát. De ezek az ada­lé­kok na­gyon ré­gen is­mert, ártalmatlan anya­gok, ál­ta­lá­ban fel sem szí­vód­nak.

 

„…el le­het kép­zel­ni, mi tör­té­nik, ha eze­ket tab­let­tá­ba pré­se­lik.”

 

Fel­té­te­le­zem, hogy ez a mon­dat is egy újabb tév­hit­ből ered. A pré­se­lés kö­rül­mé­nyei kö­zött egy ta­blet­ta össze­te­vő­i­nek ké­miai tu­laj­don­sá­gai nem vál­toz­nak, pon­to­sab­ban nem is változhatnak. Ha nem így len­ne, ak­kor nem le­het­ne a ta­b­let­tát for­ga­lom­ba hoz­ni. Nem szabad elfeledkezni arról, hogy egy ta­blet­ta en­ge­délyét csak meg­ha­tá­ro­zott elem­zé­sek elvégzése után ad­ják meg!

 

A gén­ter­ápiá­tól min­den­ki ír­tó­zik, de a szin­te­ti­kus ve­gyü­le­tek, ami tény­leg nem ter­mé­sze­tes, gyógy­sze­rek­nek szá­mí­ta­nak.”

 

Megint egy túl­zott egy­sze­rű­sí­tés, amely így leír­va lát­szó­lag jól hang­zik. A va­ló­ság­ban a gyógyszerek nem mind szin­te­ti­kus ve­gyü­le­tek, és for­dít­va! A gén­ter­ápia még kí­sér­le­ti stádiumban van, ezért nem na­gyon le­het még ir­tóz­ni tő­le, fő­leg tö­me­ge­sen nem!

 

A fi­no­mí­tott cu­kor is a gyár­tás fo­lya­mán olyan ve­gyü­let­té ala­kul, amit a has­nyál­mi­rigy nem ismer fel,...”

 

Ez a mon­dat is­mét egy bul­vár­lap szer­kesz­tő­jé­nek szí­vét meg­do­bog­ta­tó ki­je­len­tés, va­ló­já­ban értelmetlen! A cu­kor­fi­no­mí­tás nem szer­ke­zet­vál­to­zás­sal já­ró át­ala­kulás, ha­nem tisz­tí­tás. A hasnyálmirig egyes ré­szei hor­mon­ter­me­lő szer­vek. Itt ke­let­ke­zik az in­zu­lin. A „cu­kor­fe­lis­me­rő ké­pes­ség” kis­sé la­za iro­dal­mi ki­fe­je­zés, a va­ló­ság nem ilyen egy­sze­rű. Hely hi­á­nyá­ban nem áll mó­dom­ban a bio­ló­giai fo­lya­mat rész­le­te­i­re ki­tér­ni, ezért itt csak annyit je­gyez­nék meg, hogy a fi­no­mí­tott cu­kor más miatt vál­hat pro­blé­más­sá szer­ve­ze­tünk számá­ra!

 

Egy újabb gyöngyszem:

 

Ja­va­sol­tam az OGYI-nak, hogy nyil­vá­nít­sák vi­ta­min­ná a ku­ma­rint és az an­to­ci­án vegyületeket.”

 

Sza­kér­tőnk” azt el­fe­lej­tet­te meg­ír­ni, mit vá­la­szolt ne­ki az OGYI, ugya­nis ja­vas­la­tát rossz hely­re küld­te. Az OGYI, azaz az Or­szá­gos Gyógy­sze­ré­sze­ti In­té­zet fe­la­da­ta a gyó­gyí­tás­ra szánt készítmények en­ge­délye­zé­se. Nem ku­ta­tó­in­té­zet, ahol új is­me­re­te­k gyűj­té­sé­vel gazdagítják a tu­do­mányt. Nem feladatuk, nem ők dön­tik el, hogy egy anyag mi­kor tekinthető vitaminnak. Ráadásul a le­vé­lí­ró az­zal sincs tisztában, hogy mit ne­ve­zünk vi­ta­min­nak. Érdemes len­ne megtanulnia, hogy azok az anya­gok a vi­ta­mi­nok, me­lyek az élő szer­ve­zet működésének fenntartásához nélkülözhetetlenek, ugyanakkor a szer­ve­zet nem ké­pes a szükséges mennyiségben előállítani. A ku­ma­rin va­ló­ban biológiailag hatékony anyag, de szervezetünknek egy­ál­ta­lán nincs szük­sé­ge rá. Nem szabad össze­té­vesz­te­ni a biológiailag ak­tív vegyületeket a biológiailag nélkülözhetetlenekkel. Szá­mos olyan anya­got ismerünk, amely szervezetünk számára meghatározott kö­rül­mé­nyek kö­zött na­gyon hasz­nos le­het, de et­től még nem nélkülözhetetlen. Ilyen ve­gyü­le­te­ket a ter­mé­szet vagy az em­ber ál­lít elő a ma­ga laboratóriumában. Ér­de­mes azon is el­gon­dol­kod­ni, hogy a természet alko­tó­ké­pes­sé­gét mi­ért fogadjuk el könnyeb­ben, mint az em­be­rét. Pe­dig egy gyógyszeralapanyagról forgalomba kerülésekor sok­kal töb­bet tu­dunk, mint egy gyógynövény összetevőiről! Az is igaz, hogy a gyógy­sze­rek ká­ros ha­tá­sai­ról is többet tu­dunk, mint a gyógy­nö­vé­nyek okoz­ta ha­son­ló problémákról. Pe­dig az utób­bi­ak is lé­tez­nek bő­ven!

 

A vé­gé­re hagy­tam a sok „gyöngyszem” kö­zül a leg­fé­nye­seb­bet:

 

Az élet szé­na­la­pú, azt mond­ják, de a DNS mely be­tıi kó­dol­ják a sze­net, O2-t, vi­zet (70% víz van a sejt­ben). Vas, Ca, Na, K gé­ne­kről sem hal­lot­tam. A négy be­tű ni­tro­gén­tar­tal­mú bázispár, még­is nuk­lein­sav.”

 

Ez az a pil­la­nat, ami­kor el­né­zést kell kér­nem a le­vé­lí­róm­tól – amennyi­ben ma­gá­ra is­mert –, ha egyes mon­da­taim ki­csit iro­ni­kus­ra si­ke­rült­ek, de le­ve­lé­ben olyan döb­be­ne­tes magabiztossággal ír­ja le té­ve­dé­se­i­nek hal­ma­zát, hogy az már akár igaz is le­het­ne. Szé­les körű ismeretanyaga valójában fél­re­ér­té­sek, hi­á­nyos in­for­má­ci­ók tö­me­gé­re épül. A DNS-sel kapcsolatos tévedése több mint meg­hök­ken­tő. A DNS nem a szer­ve­zet épí­tő­ele­me­it kó­dol­ja, hanem a felépülés, a kifejlődés mód­ját. Ez ma kö­zé­pis­ko­lai ta­na­nyag. Ha egy pi­cit átgondolná következtetéseit, ta­lán ke­ve­sebb té­ve­dést si­ke­rül­ne összegyűjteni és terjeszteni. A DNS-sel kapcsolatban gon­dol­ja át, mi­nek azt kó­dol­ni, ami egyéb­ként ké­szen rendelkezésünkre áll. Az említett ele­mek a Föld ásványkészletében, va­la­mint a le­ve­gő­ben meg­ta­lál­ha­tók és a táplálékláncon ke­resz­tül jut­nak szer­ve­ze­tünk­be. A nuk­lein­sav-bá­zis­pár „el­lent­mon­dás” az Ön számá­ra azért lép­he­tett föl, mert ké­miai is­me­re­tei – ahogy azt már az asz­kor­bin­sav-lakton pro­blé­ma ese­té­ben is bi­zo­nyí­tot­ta – meglehetősen hi­á­nyo­sak. A sav-bázis fo­gal­mat a szerves ké­mia ár­nyal­tab­ban hasz­nál­ja, mint a szer­vet­len. A nuk­lein­sav egy össze­tett vegyület. Tar­tal­maz fosz­for­sa­vegy­sé­ge­ket, emiatt ke­rült a ne­vé­be a sav. Ugyanakkor a vá­zá­ban az egyik gyűrűben ni­tro­gé­na­to­mok ta­lál­ha­tók, me­lyek bá­zi­kus karakternek. Az információkódolás so­rán azért be­szé­lünk bá­zis­ról, bá­zis­pá­ro­król, mert két nukleinsavegység eze­ken a nitrogénatomokon keresztül kap­cso­ló­dik egy­más­hoz.

 

A le­vél ez­zel ter­mé­sze­te­sen nem ért vé­get, de azt hi­szem, ennyi elég an­nak il­lusz­trá­lá­sá­ra, hova ve­zet az in­for­má­ció­hi­ány. Amennyi­ben a tisz­telt Ol­va­só úgy vé­li, ez a le­vél csak kitaláció, meg kell „nyug­tat­nom”, hogy saj­nos na­gyon is va­ló­di. Vé­le­mé­nyem sze­rint ilyet kitalálni nem is le­het. Első pil­la­nat­ban mo­soly­gunk az ilyen öt­le­te­ken, de az­tán gon­dol­kod­junk el azon, mek­ko­ra kárt okoz­hat­nak ezek a té­ve­dé­sek ak­kor, ami­kor „szom­szé­dunk­nak” hiszünk, hi­szen ő tapasztalatból beszél.

 

Dr. Vinczer Péter
XI. évfolyam 4. szám

Címkék: természetgyógyászat

Aktuális lapszámunk:
2019. május

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.