Szerkesztői jegyzet

Magunkra vagyunk utalva


Nagybeteg az egészségügy, és a gyógyulás egyre késik. Közel háromezer orvos tette letétbe a felmondását arra az esetre, ha fizetésüket nem rendezik, és bár januárban három hónapra elhalasztották a felmondások aktiválását, amikor e sorokat írom, még nem tudni, mi lesz a vége, lesz-e márciusban orvos a kórházakban és szakrendelőkben. Az új Munka törvénykönyve szerint az orvos nem kötelezhető 12 óra után további túlmunkára, és ez persze így van jól, hiszen holtfáradt gyógyítóktól nehezen várhatók jó döntések, a rendelkezés azonban az ügyeleti rendszer összeomlásával fenyeget.

 

Hogy mennyire nagybeteg az egészségügy, azt az érzékeli igazán, aki rászorul. Barátom a kislányával már reggel háromnegyed hétkor sorszámot tépett egy gyerekkórház szakrendelőjében, hogy délre sorra kerüljenek. Egy emlőrákszűrésre hónapokat kell várni, egy csípőműtétre három évet. Egyre hosszabbak a várólisták és a sorok a rendelőkben. Gyógyszerre lassan többet költünk, mint élelmiszerre, annyira drága, és annyira sokat írnak fel belőle. Aki kórházba kerül, az talán el tudja intézni drága pénzen a magánszobát, de a vécépapírt és a kötszert neki is magának kell bevinnie. A barátnőm fél év alatt több mint hárommillió forintot hagyott ott különböző kórházakban, mégis félrekezelték imádott férjét.

 

Ráadásul nálunk nem is egészségügy van, hanem betegségügy, hiszen csak azzal foglalkoznak, ki már megbetegedett. S mi van azokkal, akik szeretnék megőrizni az egészségüket? Azok ki se ismerik magukat a lobbik gerjesztette kampányok között: most inkább margarint, nem, mégis inkább vajat, bifiduszos joghurtot és omega-3 zsírsavat – mi a fene az egyik és a másik? –, egyik nap egészséges a baromfi, a másik nap antibiotikummal kezelt, így káros. Se szeri, se száma a reklámoknak és a kereskedők fizette szakemberek bölcs nyilatkozatainak! A reklámok pedig mit mondanak? Ha fáj a fejed, kapj be egy bogyót! Ha túlzabáltad magad, sebaj, van rá pirula! Ha fáj a lábad, kenegesd. Azt nem mondják, hogy menj többet levegőre, táplálkozz másként, sétálj rendszeresen.

 

Az egészségre vágyó ember egyre inkább úgy érzi, mindenki csak a pénzét akarja, senki se a javát. Ráadásul nagyon kecsegtető, hogy minden erőfeszítés nélkül, külső segítséggel egy pillanat alatt úrrá lehetünk a bajunkon. Szívesen megfeledkezünk róla, hogy ez csak látszat! Hogy a bogyók és pirulák alkalmilag talán hatnak, de elterelik a figyelmünket a valódi problémákról, amelyeken elsősorban mi magunk segíthetünk.

 

Egyre fontosabbakká válnak azok a források – mint ez az újság is –, amelyek függetlenek, hitelesek, s nem egyik vagy másik érdekcsoportot szolgálják ki, hanem tudományos igényességgel, ám közérthetően nyújtanak információkat arra vonatkozóan, hogyan érdemes élnünk. Minden egyes forint, amelyet az egészségünkkel kapcsolatos elfogulatlan információk megszerzésére, az egészséggel kapcsolatos tanulásra fordítunk, sokszorosan megtérül. S persze nem elegendő tudnunk, mit kell tennünk annak érdekében, hogy elkerüljük a betegségügyet, hanem minden eddiginél nagyobb felelősséggel tartozunk önmagunkért és szeretteinkért.

 

Ha ma születnének a gyermekeim, ez az egy dolog, amit másként csinálnék: sokkal egészségtudatosabban nevelném őket, sokkal inkább törekednék arra, hogy megismerjék az egészségmegőrzés és gyógyulás természetes módszereit, kemikáliák nélküli eszközeit. Szerencsénk, hogy munkám a természetgyógyászat közelébe sodort, mert így számos jó szokást sikerült időben kialakítanunk a családunkban, de gyakran találkozom olyanokkal, akik még mindig azt gondolják, hogy szervezetük pusztán egy szerkezet, amit megjavít a doktor, ha elromlik. Úgy élnek és gondolkodnak, mintha nekik semmi közük nem lenne ennek a szerkezetnek a működéséhez!

 

Segíts magadon, az Isten is megsegít – tartja a mondás. Tégy meg magadért, az egészségedért mindent, ami rajtad múlik, a többi a Teremtő, a Sors vagy a Szerencse dolga. Különösen fontos ez most, amikor az egészségügy súlyosan gyengélkedik. Csak remélni lehet mindnyájunk érdekében, hogy felépül. Mert azért orvosokra is szükségünk van.

Zimber Szilvia
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2017. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.