Szerkesztői jegyzet

Mondd, te kit választanál?


Először csak fáj egy kicsit. Valami nincs rendben. Majd elmúlik. Többet kéne pihennem. Biztos megrántottam, meghúztam, megfáztam. Túl sok ideje tart. Panaszkodom, azt mondják, menjek orvoshoz. Nem megyek. Majd elmúlik. De nem múlik el, és bár csak jogosítványt akarok hosszabbítani, az orvos elküld vizsgálatokra. Kiderül: baj van. Nagy baj. S akkor merül fel a nagy kérdés: Te kit választanál? Melyik gyógymódot, milyen gyógyítót, orvost, szert?

 

Van olyan beteg, aki kiválaszt valakit - többnyire a bajában járatos szakorvost, vagy a háziorvosát, akihez régi bizalmi viszony fűzi, vagy egy természetgyógyászt, akit régóta ismer, egy módszert, amiről meg van győződve, hogy jó -, és rábízza magát. Hűen követi az utasításokat, legyen az bármilyen fájdalmas, kellemetlen, büdös vagy rossz ízű. Ezt választja az, aki gyerekkorában is mindig szót fogadott, akinek tekintélyre van szüksége, mert kell valaki, aki után mehet, akinek a lába nyomába illesztheti a lábát, mert ott biztosan nem süllyed a mocsár. Lehet, hogy van rövidebb út, eredményesebb, gyorsabb, de ő mindig a kiválasztott vezetőre hallgat, mert így azé a felelősség. Őt lehet majd okolni, ha mégsem sikerül meggyógyulni, az ő hibája lesz a kudarc, nem az enyém.

 

Van aztán olyan, aki kapkodni kezd. Hall valakiről, oda elmegy, belevág a módszerbe, de aztán hall valami mást, á, mégis inkább az lesz a jó, elmegy a pszi-sebészhez, kipróbálja a mágnesterápiát, megműtteti magát, aztán a sonoterápiával kísérletezik, ráolvasással és kenőccsel, mindent, mindent meg akar próbálni, nehogy lemaradjon arról, ami talán használna. De mivel senkinek és semminek nem ad időt, így aztán nála a másoknál jól bevált gyógymódok is rendre kudarcot vallanak. Szerencsés esetben valahol megfogja az egyik karizmatikus gyógyító, és akkor legalább egy módszert végigcsinál, aztán az vagy használ, vagy nem, ez a két eset van. Végül aztán az összes módszert lehet szidni, lám, mind sarlatán, hazudós, kuruzsló, hát nincs ezen a földtekén egy megbízható gyógyító és gyógymód? Kísérletezés közben aztán úgy járhat, mint az egyszeri gazda, akinek ötlete még lett volna, csak hát elfogyott a libája.

 

Van aztán a tudálékos. Őt nem fogják átverni holmi kuruzslók, az ő bajából ugyan nem húz hasznot senki! Összevásárolja az orvosi szakkönyveket, a legjobb természetgyógyászati műveket, tanulásba fog, és elemezni kezdi a baját. Ő az, aki mindig jobban tudja az orvosnál, hány szem gyógyszer kell, szabad-e még egy sugárterápiás kezelést csinálni, és itt van-e az ideje a műtétnek. Ő az, aki azt mondja, hogy ne ott tessék nyomni a talpamat, hanem emitt, és az 500 gauss a mágnesben kevés, és a fényterápián több cinóbert követel. Mivel a tudásra gyorsan van szüksége, felszínes ismeretekre tesz szert, és csak az általa megismert szempontokat tudja figyelembe venni. Így aztán korlátozott tudásával korlátozza gyógyítóit, és mivel mindenkinél okosabb akar lenni, nem is bízza rá magát senkire-semmire.

 

Az érzékeny lelkű mélyebb összefüggéseket keres, és önmagát marcangolja. Biztosan akkor rontottam el... a gondolataim által teremtettem ezt a betegséget, tehát a gondolataim által kell meggyógyulnom... Én vagyok a hibás, figyelmeztetni akar a természet, hogy változnom kell... Hiába a pirula, a műtét meg a kezelés, a lelkemben kell megváltoznom, és majd akkor elmúlik a baj. Ez a szemlélet ugyan helytálló, de megfeledkezik az időről: hány év alatt teremtette magának a betegséget? Van-e annyi ideje a gyógyulásra is? Nem azért kínál-e a természet annyi gyógymódot, nem azért adta-e Isten az embernek a gyógyító tudást, hogy ilyen esetekben igénybe vegye? Mármost akkor mi legyen a betegség elleni harccal? Szerencsére személy szerint nem vagyok abban a helyzetben, hogy döntenem kelljen, és az ember nem tudhatja előre, hogyan viselkedik majd, ha tényleg nagy bajba kerül. Csak azt tudom, higgadt fejjel, sok-sok gyógymód és gyógyító ismeretében mit gondolok erről. Egyetértek abban, hogy mindenekfölött az eredmény igazolja egy gyógymód, gyógyító hatékonyságát. Nem kell ahhoz kettős vak kísérlet, hogy lássuk: termékennyé vált egy korábban szülni képtelen anya, elkerült egy műtétet a beteg, elmúltak a fájdalmai, gyorsabban gyógyul a sebe, eltűnt a cisztája, javult a közérzete. Lehet ez a mágnesterápiától, a bükkszentkereszti gyógynövényes Gyuri bácsi teáitól, akupunktúrától, biorezonanciától, a Gerzson-terápiától vagy a makrobiotikus táplálkozástól. Ki-ki jól teszi, ha a saját szervezetére figyel, arra hallgat, és alaposan átgondolja orvosa, természetgyógyásza javaslatait, megbeszélve vele saját tapasztalatait. Mindenkinek magának kell kialakítania saját túlélési és gyógyulási stratégiáját, de ehhez nem kell nélkülöznie mindazt a tudást, amit a keleti és nyugati orvostudomány az évezredek során felhalmozott, hanem éppen hogy azt kell saját szolgálatába állítania, elfogadva a betegség figyelmeztetéseit és lelki eredetét, de gyógyírt keresve a tünetekre és nem elhanyagolva a test jelzéseire adott azonnali válaszadást.

 

Akinek pedig hozzátartozója betegségével kell szembenéznie, az jól teszi, ha segít elétárni a lehetőségeket, kapaszkodókat mutat, de nem akarja elvenni tőle a döntést. Mert a döntés mindig a beteg joga és felelőssége.

Zimber Szilvia
XIV. évfolyam 2. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.