Szerkesztői jegyzet

Nincs magyar fátum


Egy skót szerző regényében a főhős azon töpreng, hogy miért nekik vannak a legrosszabb fogaik egész Európában. A dánok gyakran emlegetik, hogy a depressziósok száma a lakosság számához képest kiemelkedően náluk a legmagasabb. A skandinávok közül aránytalanul sokan szenvednek allergiás, asztmás tünetektől. A franciák úgy gondolják, náluk fogy a legtöbb cigaretta. Egy nemzetközi felmérés eredménye szerint a középkorú görög nők körében kiugróan magas az elhízottak és magas koleszterinszinttel küzdők aránya.

 

Csupa olyan tünet és betegség, amivel kapcsolatban mi is "büszkélkedni" szoktunk. Talán nem is kellene az idézőjel, hiszen vannak pillanatok, amikor a hallgató úgy érzi, mi a gondok-bajok felsorolásával, egymásra licitálásával múlatjuk legjobban az időnket. Hisz sírva vigad a magyar. Ez a sok sebből vérző, fátum sújtotta nép. Nos, véleményem szerint nincs tipikusan magyar fátum. Ezt az állításomat még akkor is fenntartom, ha a statisztikai adatok sok tekintetben igazolják a pesszimistákat. Még ha nem is nálunk él a legtöbb rossz fogú felnőtt és gyermek, a szájhigiénés állapotokra nem lehetünk büszkék. Természetesen táplálkozási szokásaink is hagynak kívánnivalót maguk után, ahogy az alkoholfogyasztás és a dohányzás mértéke is magas, függetlenül attól, hogy ezzel dobogósak vagyunk-e Európában vagy sem.

 

Az igazi probléma az, hogy a nem tudják, de teszik alaphelyzetnek épp a fordítottja működik mifelénk, tudjuk, de nem tesszük. A fővárosi általános iskolákban és gimnáziumokban végzett vizsgálatok azt bizonyították, a gyerekek pontosan fel tudták sorolni az egészséges táplálkozás ismérveit és összetevőit, csak éppen az elmélet és a gyakorlat nem találkozott náluk, mert nem gyümölcsöt vittek magukkal tízóraira, és a zsebpénzüket szénsavas üdítőkre meg gyorséttermi menükre költötték.

 

Történetesen ez a vizsgálat azt a gyakori és kézenfekvő érvet is megdönti, hogy kizárólag a rossz gazdasági helyzet és a pénzszűke az oka a jelenlegi állapotnak. Inkább értékproblémák vannak. Hiszen a diszkóbelépő, a drog, a cigaretta, a már említett gyorsétterem, a multiplexmozik jegyeinek ára - kiegészítve az obligát szénsavas üdítővel és irgalmatlanul sós pattogatott kukoricával - fedezné az egészséges életmód költségeit is. De az idősebbek, illetve a tényleg rossz anyagi helyzetben lévők sem választják az esti tévézés helyett a sétát, a mozogást, holott ez nem kerül pénzbe. Gyakran elmeséltem már baráti körben, hogy a "miért eszünk annyi édességet" kérdésre dr. Zajkás Gábor, az Országos Táplálkozási és Élelmezéstudományi Intézet főorvosa egy példázattal válaszolt: mikor gyerekei megszülettek, feleségével közösen elhatározták, hogy soha játék pisztolyt,műanyag puskát nem vesznek a gyereknek, és csodával határos módon ezt a döntést még a rokonok, barátok is tiszteletben tartották. A fiúk azonban mégis lőttek - játék fegyver híján a táskával, a vonalzóval, a kiflivel.

 

 

Gondolom, mindenki ismeri azt a mondást is, hogy minden, ami jó az életben, az vagy tilos, vagy egészségtelen, vagy hizlal. Szóval zsigereinkben van az engedetlenség. Pedig sok mindennel próbálkozunk. Bizonyítják ezt a legkülönfélébb csodaszerek sikerei is. Apropó, csodaszerek, ha mindenáron magyarázatot akarunk találni az eddigiekben vázolt jelenségre, akkor egy apró pontot itt megemlíthetünk. Az átlagosan tájékozott ember sem igazodhat el a világ minden dolgában. Honnan tudhatná a reklámok özönével bombázott fogyasztó, hogy melyik nemzetközi vizsgálat eredményei mérvadóak? Ebben azok sem segítenek nekik, akik harsány dühvel ostorozzák a multik erőszakos nyomulását, miközben maguk is ugyanilyen erőszakosan képviselik álláspontjukat, miszerint kizárólag az a jó, amiben ők hisznek. Azt végképp csak nagyon csendben merem megjegyezni, hogy miközben a természetgyógyászat egyik alapelve, hogy az egész embert holisztikusan kell nézni, és nem csupán tüneti szinten kezelni a bajt, sajnos akad olyan gyógyító, akinél a holisztikus szemlélet eredménye valahogy mindig az lesz, hogy az általa preferált terápiás eljárás az üdvözítő megoldás, legyen szó bármilyen problémáról.

 

A legnagyobb gond azonban mégiscsak az, hogy a legtöbb ember bármire hajlandó, csak az életmódja megváltoztatására nem. Inkább kérnek még egy kezelést, kifizetik a még újabb terápiákat, teákat, pirulákat, kivonatokat, de nem teszik le a cigarettát, nem adnak le több energiát, mint amennyit felvesznek. Ez az igazi fátum. De ez nem csak a magyarokat sújtja.

Szabó Z. Levente
XI. évfolyam 7. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2018. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.