Szerkesztői jegyzet

Nyári útravaló


Ha valami csoda folytán a mai eszemmel és tudásommal lehetnék újra gyerek, egészen másképpen élnék. Nem, nem másik szakmát vagy társat választanék, minden úgy volt jó a hibákkal és tévedésekkel együtt is, ahogyan volt, és most is szabad folyást engedek sorsomnak. Egyetlen dolgot bánok: azt, hogy nem vigyáztam jobban lelkem templomára, az egészségemre. Ha a mai eszemmel élhettem volna, soha nem gyújtottam volna rá, viszont sokat kirándultam volna, és soha nem hagyom abba a sportolást. Gyógyszert csak akkor szedtem volna, amikor az elkerülhetetlen, és nem húztam volna föl magam minden apróságon. Megválogattam volna az ételeimet gondosan, és csak azt vettem volna magamhoz, ami építi, s nem rombolja szervezetemet.

 

Talán elmondhatom, hogy ma az átlagosnál egészségtudatosabban élek – mint mindenki, aki e lapot hónapról hónapra forgatja –, a dohányzással másfél évtizede felhagytam, a kávéval tavaly, négy éve rendszeresen tornázom, már csak olívaolajjal főzök, és kutya bajom, leszámítva a túlsúlyt és néhány apró jelet, ami arra figyelmeztet, hogy múlik az idő. De ha kezdetektől fogva fontosnak tartottam volna szervezetem karbantartását, sokkal jobb egészségi állapotban is lehetnék, és nem kellene attól tartanom, hogy fél évszázad után rozsdásodni kezdek, mint megannyi kortársam. S ha körülnézek köztük, még örülhetek, hogy nincs szükségem állandó gyógyszerezésre, nem esik nehezemre reggel a fölkelés, és ha nem is tudok fölmászni a kötélre, azért egyenes térddel leteszem a tenyerem a földre.

 

Az ember igyekszik elhagyni rossz szokásait, s jókat kialakítani helyettük, ahogy a korral megjön az esze. Csakhogy nem pusztán rólam, rólunk van szó. Itt a következő nemzedék, a gyermekeink, akik csipszen és kólán nőnek föl a számítógép előtt, s – tisztelet a kivételnek – fogalmuk sincs, hogy mennyi kátránnyal, koffeinnel, ártó panccsal és műkajával rombolják szervezetüket. Nem tudják, hogy amikor a tornaórán sikeresen lógnak, viszont máshol sem sportolnak, milyen hatalmas bűnt követnek el testük ellen, s hogy az milyen szörnyű bosszúra képes. Itt vannak imádott csemetéink, akik a boltok polcain válogatott legális mérgeket találnak, s azt hiszik, az öregedés valami vicc, ami csak másokkal fordul elő. S mi pusztán kényelemből, azért, mert ellentmondani fárasztó, megvásároljuk nekik mindazt, amivel tönkretehetik a jövőjüket, amitől majd negyven év múlva szétrobbannak az ereik vagy szívinfarktust kapnak. 

 

Mit tehetnék, kérdi sok szülő, széttárva karját, megadva magát gyermeke zsarnokságának. A választ számomra Kövesdi Natália, az Életfa Egészségvédő Központ igazgatója adta meg a saját példájával. Egyik gyermeke már elmúlt tíz, a másik még pici volt, amikor megismerkedett a makrobiotikával, s a családjában mindjárt be is vezette azt. Gyerekei kamaszkorukban hamburgerrel és sült krumplival lázadtak, de átesve ezen az időszakon, visszatértek a jó kis makrobiotikához, hiszen az jelenti gyerekkoruk kedves ízeit. Az én asztalomon több mint tíz éve nincs disznóhús, se zsír, és a gyerekeim nem is szeretik. Hajlandók a természetes gyógymódok alkalmazására, a kamillás inhalálástól a mágnesterápiás öngyógyításig. Nagyobb esélyt kapnak az egészséges életre, mint én, s azt remélem, a gyerekeik még nagyobbat.

 

Iszonyú felelősség nyomja a vállunkat. Egyrészről felelünk a saját egészségünkért, hogy gyermekeinket, unokáinkat minél jobb erőben és minél tovább tudjuk segíteni az életben. De másfelől – s ez a legfontosabb – felelősek vagyunk utódaink egészségi állapotáért. A prédikáció nem sokat ér, a nevelést önmagunkon kell kezdenünk. Nekünk kell minél több ismeretet gyűjtenünk a természetgyógyászatról és a helyes életmódról, s mindazt alkalmaznunk, példát mutatva. Ha néha hasztalannak tűnik is, ha időnként ki is nevet a gyerek – ilyesmit magam is átéltem –, a példa hosszú távon beivódik a mindennapokba, és hat. 

 

Június van, mindjárt kitör a szünidő, a család nyaralni indul, vagy legalábbis többet van együtt. Óriási beszélgetéseket lehet folytatni egy esti szabadtűz mellett – ahol szalonna helyett zöldségeket és halat is lehet nyársalni –, meg lehet kérni a gyereket, hogy készítse el kedvenc ételünket – s az lehet a zöldséges barna rizs –, van idő megcsináltatni az esedékes szűrővizsgálatokat, megtanítani a fogköztisztítást és gyógynövénygyűjtést, kipróbálni természetes módszereket az egészség megőrzésére, és van idő a lélek gondjaira is. Az odafigyelés és törődés ezerszeresen megtérül, ennél jobb befektetés nincs.

 

Kívánok új tapasztalatokban gazdag, egészséges nyarat mindenkinek!

Zimber Szilvia
XVI. évfolyam 6. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.