Szerkesztői jegyzet

Önismereti játék természetgyógyászoknak


Ez az eszmefuttatás az orvos-természetgyógyász viszonyról szeretne szólni. Nem arról, hogy vajon a hivatalos orvoslás vagy a természetgyógyászat a jobb, és melyik szolgálja inkább a gyógyulni vagy egészségesnek maradni vágyók érdekeit. Nem is azokat a vitákat akarja folytatni, hogy a gyógyítás két, jelenleg egymás mellett élő formája milyen alá-fölérendeltség szerint működhet, vagyis, hogy például a természetgyógyászatot lehet-e az akadémikus orvoslás helyett használni, vagy csak kiegészítésként, esetleg – a szélsőségesek szerint – sehogy.

 

A cél inkább az, hogy pszichológiai nézőpontból vessünk egy pillantást a természetgyógyászoknak önmagukról és az orvosokról alkotott képére, ami persze a viselkedésüket is befolyásolja. Azaz, játszunk ezúttal egy kis önismereti játékot.

 

A szociálpszichológusok szerint, amikor az emberek között kapcsolatok jönnek létre, legalább hatféle kép jelenik meg a színen: a saját énképünk, a másikról alkotott kép és a szaknyelvben „kivetített szociális énképnek” nevezett jelenség, ami arról szól, mit gondolok, hogy a másik milyennek lát, hogyan értékel engem. Ugyanez a három verzió természetesen a másik félnél is megjelenik.

 

Mit mutatnak ezek a képek az orvos-természetgyógyász viszonyban természetgyógyász-oldalról nézve? Milyennek látják a természetgyógyászok az orvosokat?

 

A leggyakoribb közhelyek: az orvosokat csak a betegség érdekli, képtelenek az egész embert látni, csak a tünetek elnyomásával foglalkoznak, ahelyett, hogy a betegség igazi okát kutatnák, nyakló nélkül írják fel a gyógyszereket, alig szánnak időt a betegre – nem érdekli őket az ő lelkivilága, amúgy gőgösek és nem képesek változtatni az egyetemen beléjük sulykolt gondolkodásmódon.

 

Milyennek látják magukat a természetgyógyászok?

 

Mi túllépünk a természettudományos gondolkodás földhözragadt szintjén, az igaz tudás birtokában vagyunk, holisztikusan gondolkodunk, az egész embert nézzük, a betegségek lelki okaival is foglalkozunk, nem tüneti, hanem oksági kezelést végzünk.

 

Hogy néz ki a természetgyógyászok kivetített szociális énképe, vagyis mit gondolnak, hogyan vélekednek róluk az orvosok?

 

Íme: bár van néhány rendes orvos, az orvosok lenéznek minket, nem fogadnak el partnernek, kuruzslásnak, jó esetben haszontalan játéknak tartják, amit csinálunk, amúgy pedig konkurenciának tekintenek bennünket, és féltik az üzletüket.

 

Durván hangzik? A fenti megállapítások talán túlzóak és kissé egyoldalúak, de jellegzetesek.

 

Ha pszichológiai szemszögből akarjuk szemügyre venni a helyzetet, induljunk egy kicsit messzebbről. Több pszichológiai irányzat is osztja azt az elképzelést az emberi tudat működéséről, hogy a világról modelleket, sémákat készítünk a fejünkben, az élményeket nem egyszerűen csak raktározzuk a hozzájuk tartozó érzelmi töltéssel együtt, hanem mindjárt jelentést is adunk nekik. Úgy is lehet fogalmazni, hogy hiedelemrendszert építünk magunkban arról, hogy a világ milyen, és valójában nem is a világra reagálunk, hanem a róla alkotott hiedelmeinkre. Ha ez túlzásnak hangzik, mondjuk úgy, hogy a hiedelmeink szűrőként működnek, és erőteljesen módosítják az úgynevezett valóságot.

 

Azt jelentené mindez, hogy egy irreális valóságban élünk? Csak akkor, ha nem vagyunk tisztában a fenti folyamattal. Ha ismerjük a jelenséget, elemi érdekünk, hogy ne fogadjuk el kapásból és kritika nélkül a tudatunkban működő sémákat, minél gyakrabban vessük össze a külső valósággal, és ne féljünk módosítani, ha a két valóság nem egybevágó.

 

Ha önkritikusak vagyunk, és elismerjük, hogy bizony nem állnak nagyon távol tőlünk a fentebb vázolt hiedelmek önmagunkról és az orvosokról, az valami olyasmit jelent, hogy idealizáljuk önmagunkat és rossznak látjuk a másik felet. A természetgyógyászok egyszerűen csak ilyen buták lennének, vagy van valami magyarázat erre a viselkedésre?

  

A probléma gyökerei alighanem a természetgyógyászat „partizán korszakába” nyúlnak vissza, amikor ezt a tevékenységet valóban tiltották, ha nem éppen üldözték, de minimum semmibe vették és az ostobaság és csalás kategóriájába sorolták. A lenézés és el nem fogadás mindig dacot és sértettséget szül, a megbántott fél, ha meg akarja őrizni pozitív énképét, kénytelen felnagyítani a saját érdemeit és alacsonyabb polcra helyezni az ellenfelet. De vessük össze a hiedelmeinket a valósággal, és vegyük észre, hogy a helyzet megváltozott! Az 1997-es rendelet minden hiányossága ellenére jogilag is elismeri a természetgyógyászat létezését, egészségügyi tevékenységnek tekinti azt, a művelőit pedig egészségügyi szakdolgozóknak. A vizsgázott természetgyógyászok működési engedélyt kaphatnak és dolgozhatnak. Egyre több orvos tanul természetgyógyászatot, és nem derogál nekik, hogy például kevésbé jól mutató középfokú természetgyógyász-képesítést szerezzenek az orvosi diplomájuk mellé. Hogy az orvostársadalom egésze még nem borult le a nagyságunk előtt? Miért kellene, hogy ezt tegyék? A kiválóságunk bizonyítása időigényes folyamat, és ki kell lépni hozzá a dackorszakból. Ne várjuk, hogy más egyengesse előttünk az utat. Kommunikáljunk, publikáljunk, és mindenekelőtt dolgozzunk rendesen! Megbízható egészségszociológiai felmérések bizonyítják, hogy a természetgyógyászhoz fordulók körülbelül kétharmada elégedett a kapott szolgáltatással. A folyamat, úgy tűnik, nem halad rossz irányba.

 

A téves hiedelmekkel van még egy probléma: „önbeteljesítő jóslatként” működnek. Ha én rosszat gondolok másról, az akaratlanul is befolyásolja a viselkedésemet, és a másik fél erre bizony annak megfelelően fog reagálni. Ha nem is olyan volt, egy idő után tényleg olyan lesz, mint amilyennek látni véltem.

 

Úgyhogy legbölcsebb, ha elsősorban magunkkal foglalkozunk, lehetőleg őszintén és illúziók nélkül.

 

Ahogyan Márai írja: „Egyetlen pillanata a magánynak, az önismeretnek, mikor legyőzted a hiúságot, többet adott neked is, az emberi világnak is, mint minden mutatvány, mellyel a világ előtt illegetted magad.”

Sárai Gábor
XIII. évfolyam 4. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2018. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.