Szerkesztői jegyzet

Paradigma - Kelet és Nyugat


 A paradigma egy tudományterület általánosan elfogadott nézeteit, fogalommeghatározásait jelenti, egy adott korszakban, egy adott időpontban. Nyilvánvaló, hogy egy tudományterület csak akkor tud fejlődni, ha időről időre felülvizsgálja addigi paradigmáit, a túlhaladottakat törli, és lerakja az új gondolkodásmód, elmélet alapjait.

 

A paradigma kifejezés társadalmi méretekben is használatos. A gondolkodásnak, a gondolatoknak, a hitnek, az értékeknek és a módszereknek egy adott társadalom – vagy szűkebben, egy közösség minden tagja által – elfogadott, közmegegyezésen alapuló összegzését jelenti.

 


A paradigma jelentősége abban áll, hogy az ember néha krízisbe, konfliktusba kerül meglévő véleménye, beállítottsága, hite, hiedelmei, gondolatai, ismeretei ellentmondásossága miatt, és ezeket csak átfogó véleményváltoztatással tudja feloldani, vagyis paradigmaváltással. A társadalmi méretű paradigmaváltásra akkor szokott sor kerülni, ha a lakosság nagy részében áll fenn hasonló konfliktus, és csupán a gondolkodás, hozzáállás megváltoztatásával tud alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz.

 

A nyugati típusú, modern és a posztmodern kornak nevezett korszakok alapproblémája, hogy a mai világban nincs a tudás megalapozásának egységes elfogadható módja. Nincsenek meg a tradíciók előnyei, nincsenek múltba vezető gyökerek, nincs hit, és a vallásos könyvekre való támaszkodás is bizonytalan. Nincs már igazi hitünk sem a tudományos materializmusban, sem a hegeli idealizmusban. Az abszolút tudás fogalma és elérésének lehetősége elmúlt. De akkor hogyan tudjuk megalapozni önmagunk megértését?

 

Egyes nyugati gondolkodók, filozófusok, fizikusok, gyógyítók már nagyon korán felismerték, hogy a keleti gondolkodásmódtól sokat lehet tanulni. Elsősorban a világ és benne az ember szemléletét, a lineáris gondolkodásmód helyett a hálózatos rendszerek értelmezését, az analizáló szemléletmód és módszertan helyett a szintetizálót, a részek helyett az egész vizsgálatát és a törvényszerűségek feltárását. Manapság nagyon sokan vannak, akik úgy gondolják, hogy a keleti tanításokat, az ősi tudást újra kell gondolni, azért, hogy a keleti tanításokat és a Nyugat szellemi eredményeit ötvözzük. Hogy a Föld lakossága egységes egészet képez, és nem különíthető el keletire és nyugatira. Hogy nem beszélhetünk keleti és nyugati típusokról, hogy nem beszélhetünk ázsiai gondolkodásról és nyugati fölényről.

 

Azt is látnunk kell, hogy nemcsak a Nyugatnak van szüksége a keleti módszerekre, hanem ez fordítva is igaz. A fejlett keleti országok ráléptek egy igen gyors, nyugati típusú fejlődési folyamatra. Egy napi hír: Szöulban a háztartások internet-hozzáférése megközelítette a 100%-ot. De gondolhatunk Kína gazdasági mutatóira is. Ezzel együtt ezeknek a területeknek a lakossága még nem vesztette el kapcsolatát a közvetlen múltat jelentő tradíciókkal, gondolkodásmóddal. A mitikus szint még élő napi gyakorlat. Bár például a kultúra éppen most vált ott is a nyugati típusú racionális-mentális síkra. Ez a globalizáció velejárója.

 

A keleti filozófiai és pszichológiai irányzatokban van egy közös, jellegzetes különbség a nyugatiakhoz képest. Ezek a filozófiai tartalmak mindig másodlagos kísérői a meditációs gyakorlatoknak. A tudást nem lehet könyvekből megtanulni, csak gyakorlatokból és a közösségi életen keresztül. Ez az egységes magja, tartalma az összes keleti rendszernek. Keleten is az a cél a gyakorlatok elsajátítása során, hogy a gyakorló exoterikus – azaz kifelé forduló állapotból ezoterikus – azaz befelé irányulttá váljon. Más út nincs, csak különböző technikák vannak. Szinte mindegy, hogy valaki a tradicionális keleti módszerek, gyakorlatok, iskolák közül melyiket sajátítja el, melyiket gyakorolja. Lehet jóga, csi-kung, taj-csi, meditációs gyakorlatok, különböző harcművészetek stb. A gyakorlatok elsajátítása és az ahhoz kapcsolódó filozófiai mélység az, mely teljesebb életet eredményez neki és a környezetében élőknek egyaránt. A mindennapi külső problémákban őrlődő lélek harmonikus egyensúlyi állapotba kerül.

 


A keleti módszerek segítségével mi, nyugati emberek is stresszmentesebbé, bölcsebbé, elmélyültebbé, sikeresebbé tehetjük az életünket. Ezzel lehetőségünk lesz elkerülni a gondolati és a külső-belső környezetszennyezéssel előbb-utóbb együtt járó testi-lelki problémákat, a megjelenő betegségeket.

 

Tehát a keleti gondolkodásmód paradigmájával, nevezhetjük a folyamatot paradigmaváltásnak vagy integrációnak, a társadalom és benne az ember csak nyerhet. De megújulásra vár a filozófia, a pszichológia, az egészségügy, a pszichoterápia, a politika, a gazdasági élet, a művészetek, az ökológia, a spiritualitás is, és még sorolhatnánk.

 

A keleti gondolkodásmód paradigmája nem egy jövőbeli folyamat és szükségessége nem megegyezés kérdése, hanem kényszer. Mert ahhoz, hogy túléljük a külső vagy belső viharokat, és meghaladjuk belső korlátainkat, nincs másra szükségünk.
És reméljük, hogy lesznek olyan helyek, melyek kapcsolódást teremtenek belső céljainkhoz, ahol kapcsolatot teremthetünk a másképp és hasonlóan gondolkodókkal. Ahol előadásokon és gyakorlati foglalkozásokon szellemünk és testünk táplálékhoz jut. Helyek, ahol talán egyszer, félszavakból is megértjük egymást.

Dr. Csiszár Róbert
XIII. évfolyam 10. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.