Szerkesztői jegyzet

Szülés, megadás, beavatás


AFP, CTG, NST, amniocentézis, chorionbiopszia, genetikai ultrahang, magzatmonitorozás, trimeszteri vérvizsgálat - naphosszat sorolhatnánk, mennyi, egy teljes szótárat kitevő új fogalommal kell egy várandós kismamának megismerkednie, mire úgyszólván "belejön" a dolgokba, és ráeszmél saját áldott állapota jelentőségére. Arra, hogy milyen misztériumban is lesz része hamarosan.

 

Ám addig még mindig csak a következő lépés jár az eszében: Mozgott-e ma már eleget? És számolja kétségbeesetten azt a tíz kis "lepkeszárny-rebbenést", vagy akár erőteljes, férfias rúgást, amit a magzatnak 12 óra alatt produkálnia kell. Mert ha nem, akkor uzsgyi a kórházba, CTG-re, hogy vajon rendben van-e minden... De ugyanígy retteg a genetikai vizsgálatok és az ultrahang alatt, hogy tényleg nem túl vastag-e a tarkóredő, mekkora a fejkörfogat, és vajon korának megfelelő-e a becsült súlya, elég-e a magzatvíz stb. És ez így megy teljes kilenc hónapon keresztül...

 

Szülni, életet adni, ma is és régen is, mindig csodálatos dolog. Egyben nagyon komoly "munkát" igényel; az angolban a vajúdást a "working", vagyis a "dolgozni" igével fejezik ki. Nagyon sok asszony alátámaszthatja, hogy ez az egyik legnehezebb fizikai igénybevételt követelő "munka" - ám emellett az egyik legszebb és legfájdalmasabb testi tapasztalat is.

 

Manapság a kórházak epidurális érzéstelenítéssel, altatásos vagy a nélküli császármetszéssel és még számos, a szülést könnyítő technikával szolgálnak, vagy az alternatív szülés hívei hipnózist, homeopátiás kezelést, "apás szülést", "gyengéd születést" elősegítő technikákat alkalmaznak, míg a régi korok asszonyai egyszerűen csak megidézték a szinte minden kultúrában jelen lévő szülést-születést segítő istennőket fájdalmaik leküzdéséhez, a könnyebb szülés érdekében...

 

De ma is és régen is minden szempontból arra irányult a szülő nők és a nőket, anyákat segítők igyekezete, hogy megkönnyítsék az asszonyok dolgát vajúdás közben.

 

Hogy mi a szüléshez kapcsolódó hiedelmek, kultuszok, tények, információk közös konklúziója? Talán az, amit a szülés aktusán átesett anyukák legtöbbje szintén egyöntetűen megerősít. Akár jó tapasztalatként, spirituális élményként, csodaként, akár szenvedésként vagy szükséges "rosszként" élte meg: a szülés így vagy úgy, de megtörténik. És mindegy, hogy kórházi körülmények között, vagy egy maszály törzsi manyattában (kunyhóban) zajlik. Mindegy, hogy a legmodernebb technika, a nyugati orvostudomány, vagy csak mágikus eszközök, esetleg pusztán az ima és saját teste áll a szülő nő rendelkezésére. Visszafelé nem mehet a folyamat, vagyis a szülés egyfajta "megadás" az univerzum felé, a szó leglényegibb értelmében, de pontosan ezzel egy időben hordozza magában azt az ősi, természetes, ösztönszerű képességét a nőnek, hogy világra segítse magzatát. Mi sem tökéletesebb bizonyíték erre, mint az, hogy a szülés utolsó előtti szakaszában, amikor a tényleges kitolás történik, a nő méhe 80 kilogrammos tolóerővel képes kitolni a magzatot!

 

Lehet könnyíteni a szülésen különböző technikákkal, jógával, mantrával, hipnózissal, epidurális érzéstelenítéssel, homeopátiás szerekkel vagy egyéb fájdalomcsillapítókkal, imával és a hittel, mivel ez a legkreatívabb "mű", amit asszony az életében létrehozhat, mint minden születő műalkotásnak, ennek is fájdalom kíséri létrejöttét. A fájdalom pedig minden esetben megadással jár - egy spirituális hatalomnak vagy az orvostudománynak, de jó esetben leginkább a természet erejének és segítségének adjuk meg magunkat. Talán ez az, amit mi, civilizációnk önfejűnek nevelt emancipált asszonyai a legnehezebben fogadunk el, ugyanis szeretünk mindent, ha lehet, a végsőkig kontroll alatt tartani. Pedig vannak, amiket nem lehet - mert a természet végzi a dolgát!

 

A legnagyobb titok pont ebben a megadásban rejlik, vagyis abban a spirituális beavatásban, hogy elengedjük ezt a kontrollkényszert, és megadjuk magunkat annak, ami történhet. Talán pont a szülés aktusa segíthet a mai kor asszonyainak visszaadni azt a hitet, amit mi ebben a hemiszférában egyre inkább veszni hagytunk: hogy egy magasabb rendű hatalom úgyis tudja, mi a legjobb mind anyának, mind születendő gyermekének, és mi az, ami az emberiség fennmaradását a lehető legjobban szolgálja. Le­gyen az akár egyfajta "kart-karban" együttműködés a modern orvostudomány és a hit ereje, az ősi, jól bevált spirituális út között. Nekünk, szülés előtt álló, és a jövőben szülő asszonyoknak, nincs tehát más dolgunk, mint az, hogy örüljünk, hogy ilyen fantasztikus dolgokat vagyunk képesek létrehozni, mint egy élő kis csoda, és azt világra is segíteni, így vagy úgy - a részleteket meg érdemes a Nagy Anyára bízni!

Szőke Orsolya
XV. évfolyam 5. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.