Szerkesztői jegyzet

Tavaszvárás


Semmihez nem hasonlítható élmény a tavaszi erdőjárás, a természet éledő erejének megérzése, a szemet gyönyörködtető tarkaság látványa. Ilyenkor ütik fel fejüket a piros, kék, zöld sörösdobozok, sárgállanak a csipszeszacskók, domborítják szépségüket a pillepalackok – amiket nagy nehézségek árán felcipeltek az erdő közepéig, de a kimerültségtől már üresen nem voltak képesek továbbvinni a kirándulók. A legváltozatosabb színekben pompáznak a csokoládéspapírok és az energiaitalos dobozok.

 

Egy ismerősöm mesélte, hogy egy dániai erdő szélén ketrecben kitömött vaddisznót látott, a fentebb leírt hulladékokkal körülvéve, a következő felirattal: Te ne viselkedj úgy, mint a vadállatok! A feliratot azóta sem értem, hiszen a vadállatok soha nem teszik tönkre olyan gátlástalanul a meghitt erdei környezetet, mint a magát felsőbbrendűnek tartó ember!

 

A fentiekben idézett erdei panoráma több gondolatra is ihleti az embert. Nemrég hallottam a statisztikai hivatal jelentését, amely szerint a 2009-es „igazi” válságévben 3-4 százalékkal csökkent az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma, viszont elképesztő mértékben – 26 százalékkal! – emelkedett az energiaitalok fogyasztása Magyarországon. Ezek az italok magas koffeintartalmuk – és egyéb összetevőik – okán természetellenesen felpörgetik a szervezetet, és ezért többször megpróbálkoztak már – egész rövid ideig tartó sikerrel – betiltani forgalmazásukat. A pénz azonban beszélt, és a forgalom soha nem látott méreteket öltött.

 

A sokoldalú pszichés és környezeti szennyezés miatt a természetgyógyászatban alkalmazott objektív és szubjektív mérőeszközök alkalmazásával egyértelműen kimutatható, hogy az energetikailag optimális állapotban lévő emberek (nagyon kevesen vannak) energiaszintje is 5-6 hónap alatt oly mértékben lesüllyed, hogy valamilyen tonizáló beavatkozásra szükségük lesz annak érdekében, hogy a fáradtságból, levertségből, alvászavarból vagy egyéb enyhébb működészavarból ne váltson át a szervezet „nyugati értelemben vett” betegségre! A teljesítménykényszertől és az egymásnak okozott pszichés ártalmaktól lemerült ember pedig arra is fáradt, hogy megkeresse az igazi okokat és a testi-lelki szemetektől megszabaduljon. Ehelyett a legegyszerűbbnek vélt tüneti kezelést választja: természetellenes túlműködésre készteti szervezetét, és bele sem gondol abba, hogy ennek milyen biztos negatív következményei lesznek. A helyzet hasonló azon egyre fiatalabb korosztályú urakéhoz, akik csökkenő potenciájukat kék és sárga pirulákkal tennék kívánatossá – és aztán csodálkoznak, ha infarktust kapnak.

 

Abszolút helytelen szocializációnk – s ebbe természetesen az orvosok szocializációja is beleértendő – szerint szinte elképzelhetetlen, hogy egy 40-50 év feletti ember ne szedjen rendszeresen valamilyen szintetikus gyógyszerkészítményt. A pszichoszomatikus energetika objektív mérései alapján elmondható, hogy a legtöbb rendszeresen szedett gyógyszer jelentős mértékben csökkenti az életenergia-szintet, ami pedig a szervezet karbantartásának, megújulásának, regenerációjának alapvető feltétele lenne. 

 

A Nielsen piackutató vállalat felmérései szerint hazánkban csak a lakosság 13 százaléka állítja, hogy nem vesz be soha semmit. Ebből persze nem derül ki, hogy esetleg szükségük lenne-e ásványianyag vagy vitaminkiegészítőkre. Első pillantásra bármilyen istenkáromlásnak is tűnjék, a holisztikus orvoslásban világszerte ismeretes diagnosztikai és terápiás eljárások rutinszerű alkalmazásával az arányt meg lehetne fordítani, vagyis csak talán 13 százaléknak kellene gyógyszeres kezelésben részesülnie. Annak ellenére, hogy a fenti felmérés szerint soha nem látott mértékben jelennek meg gyógyszerreklámok a médiában, a lakosság 36 százaléka már most is gyógyszer helyett a természetes és hagyományos orvoslás eszközei felé fordul. Magam is azt tapasztalom, hogy a betegek saját tapasztalataik alapján döntenek így, és ez a legalaposabb kritikája a magát büszkén „evidence based medicine”-nek, vagyis tényeken alapuló orvoslásnak nevező rendszernek, amely éppen azokat a legnyilvánvalóbb tényeket nem veszi figyelembe, amelyeket a páciensek észrevesznek. Az angolok már most óvatosabbak, és az egyetemi orvoslást „opinion based medicine”-nek hívják, amit a „hivatalos vélekedésen alapuló orvostudomány”-ként fordíthatnánk le.

 

Tavasz van, az erdő különleges hangulata elgondolkodtatásra, meditációra hív, éljünk vele minél gyakrabban. Ez az a miliő, ahol zavartalanul, bátran végiggondolhatjuk, hogy miként takaríthatunk eredményesen nem csak a természetben, hanem testünkben és negatív érzelmeink, gondolataink sűrű erdejében is. Semmi kétségünk ne legyen, hogy megéri a fáradságot, mert az igazi megelőzés sejtjeink és gondolataink lomtalanításában rejlik, ezt soha ne feledjük! 

Dr. Simoncsics Péter
XVI. évfolyam 5. szám

Címkék: jegyzet

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.