Szerkesztői jegyzet

Természetesen, intelligensen...

    Ajánlott cikkeink a témában:


Nagy valószínűséggel gyógyszerekre mindig szükség volt, és ez még nagyon sokáig így is lesz. A kérdés korunkban egyre inkább csak a pokoli részletekben van: mikor, mit, mennyit és meddig?

 

Mindezek a kérdések magától értetődően az orvos-természetgyógyász mindennapi praxisában is felvetődnek, a lehetséges válaszokkal egyetemben. Az igazán érdekes e témában az, hogy a mindinkább zavarban lévő gyógyszergyártók is egyre gyakrabban rákényszerülnek ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására, amint az a HVG decemberi, 50. számában közölt két cikkből világosan látszik.

 

Tudvalevő, hogy a gyógyszergyárak profitja kimagaslóan magas. Amikor például Németországban 0%-os volt a gazdasági növekedés pár éve, a gyógyszergyárak 19%-os nyereséget produkáltak. Éppen ezért a legkülönbözőbb praktikákhoz folyamodnak, hogy ezt a nyereséget fenntartsák, illetve tovább növeljék. Az Európai Unió vizsgálata szerint a szabadalmak lejárta után az ún. generikus gyógyszerek ára 80-90%-kal is csökkenhet, s megengedett, hogy már a konkurens cégek is előállítsák. Ezért a szabadalmak lejáratát a legkülönbözőbb jogi trükkökkel és háttér-megállapodásokkal igyekeznek elhúzni a gyártók, hiszen naponta százmilliókról van szó. Az európai adófizetők így például 2000 és 2007 között 3 milliárd euró (!) megtakarítástól estek el. 

 

Egy-egy új hatékony molekula kifejlesztése és klinikai bevizsgálása nem csak százmilliókba, de egyre hosszabb időbe telik, és van olyan molekula, amelyiket 1300 (!) szabadalom védi. A molekuláris alapú gyógyítás zsákutcáját az is nyilvánvalóvá teszi, hogy folyamatosan csökken a hatékonynak bizonyuló új molekulák száma. Míg 1991-ben 51 eredeti hatóanyag világpremierjéről értesülhettünk, 2007-ben mindössze 21 debütált. Az "igazi" tudomány elemzései szerint is a hagyományos gyógyszerkutatás lehetőségeit már kimerítették, míg a biotechnológia nyújtotta lehetőségek ideje még nem jött el. Ez utóbbiról - például az őssejtek felhasználásáról, a géntechnológia lehetőségeiről   ezeken az oldalakon már megfogalmaztam igen erős kételyeimet, amelyeket továbbra is tartok. 

 

Az már inkább etikai kérdés, hogy a gyógyszergyárak bevételeik mindössze 17%-át fordítják fejlesztésre, míg 23%-ot az eladás ösztönzésére! A cikk azt a megdöbbentő tényt tárja fel, hogy a gyártók most már arra az igen csekély számú - világszerte mindössze 16-17 ezer - vezető orvosnak a "meggyőzésére" koncentrálnak, akiknek "lobbiértéke" magas. Ezzel kapcsolatban azonban az amerikai gyógyszer-engedélyezési hatóság, az FDA megállapítja, hogy ötször nagyobb a kedvező eredmények publikálásának valószínűsége, mint a kedvezőtlenebbeké. 

 

A HVG másik cikke ugyancsak a molekuláris orvoslás csődjéről számol be az öregkori elbutulás, az Alzheimer-kór kapcsán. Ennek a kórnak bizonyos tüneti kezelései világszerte 315 milliárd dollárt emésztenek fel! A kór látható, persze csak a halál után felfedezhető szövettani képe az agyban keletkező fehér plakkok és fehérjerostok (neurofibrillumok). A kutatók olyan molekulákat kerestek, amelyek ezeket a képződményeket "felfalják", gondolván, hogy az Alzheimer-tüneteknek akkor javulniuk kell. Nagy ráfordításokkal három "ígéretes" (?) molekulát fejlesztettek ki, de a klinikai kísérletek alapján azt kellett, hogy tapasztalják, a betegek állapota egyáltalán nem javult. Ők maguk is azt a kérdést teszik fel, vajon a szövettani elváltozások okok-e, vagy következmények? Ugyancsak a molekulára koncentrálás vezetett a kórral kapcsolatos másik zsákutcába. Az ítélő- és elvonatkoztatóképesség csökkenését egy ingerületátvivő anyag, az acetilkolin szintjének drasztikus csökkenésével vélték magyarázni. Az acetilkolinszint csökkenését gátló tabletták aztán megint csak némileg csökkentették a tüneteket, s egy-két évvel tolták csak ki az elbutulást. 

 


Egyáltalán nem véletlen, hogy a betegek egyre nagyobb hányada fordul a természetes gyógymódok, illetve az azokkal foglalkozók irányába, s tőlük vár a betegség okát, lényegét érintő, lehetőleg mellékhatásmentes beavatkozást. Amint azt egy francia tévékonferencián láttam, az ottani egészségügy vezetése leszűrte azt a tapasztalatot, hogy a betegek egyre intelligensebbek lesznek, s az interneten alaposan tájékozódnak azért, hogy egészségüket megőrizzék, vagy szintetikus gyógyszerek nélkül állítsák helyre. Ennek eredményeként 2007-ben már jelentősen, több milliárd euróval csökkent Franciaországban a gyógyszerfogyasztás! 

 

A sok tévút, a finomenergetikai irányító rendszerek figyelmen kívül hagyása előbb-utóbb bizonyosan a gyógyszergyártókat is a valódi okok felé fogja terelni, amikor már nem a molekulák feletti hatalomra, hanem az élő rendszerek valódi harmóniájára próbálnak koncentrálni. Ez lenne mindenki számára igazán hasznos és etikus. 

 

Egy német filozófus szerint ugyanis az etika minden élőlény irányába kifejtett határtalan felelősség. 

Dr. Simoncsics Péter
XV. évfolyam 2. szám

Címkék: gyógyszer

    Ajánlott cikkeink a témában:

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.