Sztárvilág

Amanda Seyfried - Keresem a nagy Őt...

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?  


Amanda Seyfried mindent megkapott az élettől, amiről egy huszonéves lány álmodik: tehetséget, szépséget, sikert, munkát, pénzt, hírnevet, elismerést. Csak a boldogsággal van bajban, mert csacsi módon azt gondolta, hogy csak szeretni kell, ennyi az egész. Igen ám, de abban a szakmában, amit ő választott, a boldogság a legillanóbb tünemény. Civil fiú sosem érti meg, hogy minden színésznőnek a filmezés a legnagyobb szerelme. Színésszel pedig még nehezebb, mert ki erre, ki arra, az egyiknek jobban fut a szekere, mint a másiknak, és bizony-bizony sokszor nehéz ellenállni, hogy az ember ne szeressen bele az aktuális filmpartnerébe. Amanda már megtapasztalta, mennyire fáj, mikor az ember megégeti magát, de igazi orvosságot még nem talált ellene. Talán mert nem is keresi. Bízik a csodában, mint az a sok millió lány, akinek fele annyi szépség, tehetség, siker, pénz és hírnév sem jutott, mint neki.

 

- Új filmedben, amit most kezdtek játszani nálunk, Budapesten (Lopott idő), olyan lányt játszol, aki megunja, hogy a szülei még a széltől is óvják. Veled is megesett, hogy eleged lett valamiből - mondjuk abból, hogy túl híres és túl ismert vagy -, és elmenekültél előle?

 

- El se hiszed, mennyire fején találtad a szöget, hányszor jut eszembe, hogy de jó lenne, ha megtehetném. Ha valaki más lehetnék, akár csak egy pillanatra is, főleg itt, ebben a városban, Hollywoodban!

 

Káprázatos dolog lenne, ha nem ismernének föl, ha nem lihegnének folyton a nyakamba, oda mehetnék, azt csinálhatnám, amit az átlagemberek. Ugyanakkor meg elégedett vagyok az életemmel, tényleg nincs mitől elszaladjak. Minden a lábam előtt hever, kivéve olyankor, amikor úgy érzem, hogy darabokra tört a szívem, ki se látok a könnyeim közül, mert olyankor legszívesebben kifutnék a világból.

 

- Kiskorodból sincsenek ilyen emlékeid?

 

- Soha nem jutott eszembe, hogy elfussak valami elől. Nagyon boldog gyerekkorom volt. Talán néha jólesett volna bliccelni a sulit, bizonyos órákat... de semmi drámai dologra nem emlékszem. Látod, milyen szerencsés vagyok?

 

- Szép kislány lehettél már kiskorodban is. Nem féltettek túlságosan a szüleid?

 

- Annyira nem, hogy nyomasztott volna, de persze, nagyon vigyáztak rám. Amennyire egy olyan kislányra kell, aki még csak tapogatózik az életben, és nem biztos, hogy mindig mindenben a helyes döntéseket hozza. Én mindig zsigerből döntöttem, szívből és nem agyból, és kellett, hogy ott legyenek a szüleim, akik talán kicsit szigorúan, de betartatták velem, hogy este 10-re legkésőbb legyek otthon, nem volt pardon. Azt kell mondjam, okosan csinálták. Ha majd nekem lesz gyerekem, én is így fogom csinálni. Muszáj lesz megvédeni, nem is annyira a külvilágtól, mint inkább saját magától.

 

- Huszonöt éves vagy.

 

- Még három percig!

 

- Ebben a filmben egy olyan srác mellé szegődsz, akit egy világ választ el tőled. Az életben sem azt keresed, aki hasonlóan gondolkodik, mint te?

 

- Aki semmitől sem tart, az nagyon vonzó, vagy nem? Gondolj bele, úgy él, hogy nincs vesztenivalója. Ehhez iszonyatosan sok önbizalom kell, és bevallom, nekem ez tetszik. Az elbizakodott, öntelt fiúkat nem tudom elviselni, de ha valaki tudja, hogy mit akar elérni az életben, és semmi nem riasztja el, hogy tegyen is érte, az nagyon imponál. Pláne ha még humora is van.

 

- A bulvárlapok hetente jelentik, hogy éppen kivel jársz. Momentán ki az a boldog fiatalember?

 

- Senki. Volt ez is, az is, és egy párszor alaposan összetört a szívem. Momentán egyedül vagyok, és jelentem, kiegyensúlyozott és boldog. Ugyanis rájöttem, hogy egy kapcsolat hatalmas felelősséget jelent, és nem biztos, hogy jó, ha kétévente váltogatom a szerelmeimet. Úgy döntöttem, megtanulom értékelni a függetlenséget, és most sokkal jobban érzem magam egyedül.

 

- Érzelmileg nem szorulsz rá, anyagilag még kevésbé. Tényleg, hogy bánsz a pénzeddel?

 

- Próbálok okosan és kiegyensúlyozottan. Ruhákra költök, ami valószínűleg csacsiság, mert magam is pazarlásnak tartom. A divat mulandó, a ruháknak nincs értéke. Nem sajnálom a pénzt értékes dolgokra, és a családomra is szívesen költök. Mostanában kezdtem gondolkodni azon, hogy amennyit magamra szánok, annyit kellene másra, jó ügyekre is. Ahhoz, hogy az ember embernek érezze magát, ezt kellene csinálnom. Minél több pénzt keresek, annál többet gondolkodom a pénz értékén, azon, hogy másoknak mennyi munkáért mennyi jut belőle. Nem akarok bűntudatot érezni amiatt, hogy ennyit keresek, de hidd el, hogy nagyon sokat töprengek ezen mostanában, és egész más megvilágításban látom a munka és a pénz viszonyát, mint régen.

 

- A munkád része, hogy vigyáznod kell az alakodra. Mennyit tornázol, hogyan diétázol, mennyire fegyelmezetten élsz?

 

- A kedvenc ételem a sajt, amiről most le kellett mondanom, mert énekelni tanulok a következő szerepemhez, és a hangszálaknak rosszat tesz a tejtermék. Nem halok meg a tornáért, de most azt is muszáj, tehát csinálom. Bokszolni viszont szeretek, de mostanában nincs rá elég időm. Már legalább egy-két hónapot kihagytam. És balettórákra járok, meg keményebb edzésekre, és naponta dolgozom az edzőmmel. Szóval minden napra jut valami testedzés. Ha például repülök, és ki kell hagynom a mozgást, próbálom leszorítani az édességeket, mert bevallom, hogy hiú vagyok az alakomra. Ahhoz, hogy formában maradjon az ember, nap mint nap, rendszeresen kell mozogni. Lehet összevissza enni, ha mértékkel csinálod, viszont egészségesen táplálkozni naponta kötelező.

 

 

Jelenet a "Levelek Júliának" c. filmből

 

 - 11 éves korod óta modellkedsz, de egy kislány rengeteget változik kamaszkorában, mire nővé érik. Mikor jöttél rá, hogy szép vagy? És mik azok a tulajdonságaid, amikkel nem tudsz megbékélni?

 

- 7-8 éves lehettem, amikor a születésnapomra összegyűlt az egész család. Én fönt voltam a szobámban, és véletlenül meghallottam, hogy a nagyi azt mondja az anyunak, gyönyörű ez a gyerek, pont olyan, mint Michelle Pfeiffer. Ez nagyon szíven ütött, mert Michelle tényleg csodaszép. Ez ültette a bogarat a fülembe, és akkortól fogva nyúztam a szüleimet, hogy modellkedni akarok, mert gyönyörűnek éreztem magam. Aztán jöttek a kamaszévek, és úgy éreztem magam, mint egy rút kiskacsa, amivel semmi baj, hiszen az ember tényleg ilyenkor változik legtöbbet. Voltak napok, mikor belenéztem a tükörbe, és azt mondtam magamnak, úristen, hogy nézel ki!, ilyen rondán tilos kimenni az utcára. Aztán valahogy megbékéltem magammal, mert mindenkinek van jó napja, rossz napja, miért lennék pont én kivétel? Hogy mikor éreztem magam felnőttként igazán gyönyörűnek? Ne nevess ki: akkor, amikor elvesztettem a szüzességemet. Nem tudom. Néha szépnek látom magam, máskor kevésbé, de az a jó, hogy legtöbbször már nem törődöm vele.

 

- És mi az, amit legjobban szeretsz, illetve utálsz magadon?

 

- A hajamat szeretem, a nagy szőke loboncomat. Vastag szálú, szőke, kibontva is jó, felkötve is elmegy. Az orrommal nem vagyok kibékülve. És a mosolyomat se szeretem, mert olyan sutának érzem. A fogaimmal is bajom van, és ki nem állom a szemöldökömet. De ezt ne vedd túl komolyan. Csak nyavalygok, mint az összes többi lány. Mind ilyenek vagyunk, örök elégedetlenek. Az a lényeg, hogy azt szeressem, aki belül vagyok.

 

- Ebben a filmben minden fiatal 25 éves koráig él. Elgondolkodtál azon, mi lenne, ha ezzel kellene most szembenézned?

 

- Azt hiszem, ötéves voltam, mikor megmagyarázták nekem, hogy nem élünk örökké, és akkor rettenetesen foglalkoztatott, hogy egyszer meg fogok halni. Mióta felnőttem, bevallom, egy kicsit félek. Néha rám tör a pánik, és olyankor nem tudom, mit kezdjek magammal. Ilyenkor még azt is megértem, aki nem képes megbirkózni a halál gondolatával és megsürgeti. Én ennél sokkal egészségesebb vagyok, és ha rossz gondolatok jönnek, fogok egy könyvet, megnézek egy filmet, bármit megteszek, hogy eltereljem azt a nyomasztó érzést, ami nem is racionális. Elmegyek vásárolni, kimegyek lovagolni, megpróbálom valahogy levezetni és pozitív energiával feltölteni magam.

 

- Vagy sétálsz egy nagyot a kutyáddal, amiért a fiúid közül nem mindegyik rajongott.

 

- Na ez nem stimmel. A fiúim egytől egyig imádták a kutyámat, olyannyira, hogy többen a kutyán keresztül próbáltak megfogni engem, mondván, ha a kutyát sikerül meghódítani, onnan már csak egy lépés az én szívem.

 

Jelenet a "Kedves John" c. filmből

 

 - Rengeteget utazol. Ilyenkor ki törődik a kutyáddal?

 

- Folyton velem van, viccelsz?! Most is odafönn, a hotelszobában vár. Kétéves, pont a legjobb korban van, és olyan kezes, mint egy bárány. Állítom, hogy felér a legjobb férjjel! Mert feltétel nélkül szeret. És soha, de soha nem fog megcsalni.

 

- Tekintsem célzásnak?

 

- Akár!

 

- Ha tudnád, hogy egy napod van hátra, mivel töltenéd?

 

- Jó kérdés, pont ma reggel törtem rajta a fejem. Ha most jó kislány akarnék lenni, azt mondanám, amit hallani akarsz, hogy összehívnám a barátaimat meg a családomat, és velük tölteném a napot. De mivel javíthatatlan romantikus vagyok, hadd tegyem hozzá, csak az jöjjön, aki szeret lovagolni a naplementében, nem bánja a dimbes-dombos tájat és szereti a kutyusokat. Sok-sok kutyát!

Návai Anikó
XVII. évfolyam 12. szám

Címkék: Amanda Seyfried, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2017. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.