Sztárvilág

Anne Hathaway - Anna örök?

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Meryl Streep szerint Anne Hathaway "manapság a legszebb lány a vásznon", de az élet nem az ő karcos megjegyzését igazolta. Azzal, hogy Streep vetélytársa lett az idei Oscar-versenyben, Hathaway átlépett a hollywoodi A ligába, és senki nem degradálhatja többé ügyeletes szépkislánynak. Sőt, amit eddig nyújtott, így a helyére került, még fel is értékelődött. Vitathatatlan, hogy hatalmas mosolyával csacska-bájos Disney-hercegnőként tört utat magának a könnyes-mulatságos kortárs vígjáték (Az ördög Prádában jár) felé, de aztán mint megcsalt texasi szőke feleség (Túl a barátságon), majd tépett lelkű, megtérni próbáló kábítószeres és alkoholista hugica (Rachel esküvője) szépen felvillantotta nem ám akármilyen drámai izmait.

 

Fogalmazhatnék úgy is, a hollywoodi Hamupipőke fellázadt. De Hathaway magánéleti eszmélése inkább Csipkerózsika ébredésére emlékeztet. Jött az életébe egy királyfi (bizonyos Raffaello Follieri), akinek a csókja úgy elvakította, hogy négy évig észre se vette, mit művel a párja. Sikkasztott, csalt, hazudott, és kis híján magával sodorta Hathawayt a börtönbe, ahol nyár vége óta megérdemelt büntetését tölti.

 

Hogy a rosszindulatú verebek azt csiripelik, Hathaway nem sokkal az összeomlás előtt felriadt, körülnézett, fölmérte a helyzetet és besegített a rendőrségnek? És hogy most csak azért vett részt olyan látványosan az amerikai elnök beiktatásának összes ünnepségén, hogy tisztára mossa magát? Ügyvéd apja nem tagadja, hogy évekig figyeltette lánya udvarlóját, és az is magáért beszél, hogy a pityergő Anne telefonon szakított a barátjával, majd pár órára rá őrizetbe vették a férfit.

 

Hathaway, akivel immár Oscar-jelölt alakítása kapcsán ősszel a torontói fesztiválon, télen csacska filmjének premierjén Los Angelesben beszélgettem, minden kérdésre válaszolt. Csak Raffaello Follieri neve tabu. 

 

- Annak fényében, ami tavaly történt veled, elég bizarr, hogy mindkét filmed - a most Magyarországon látható Csajok háborúja és a Rachel esküvője, amelyért Oscar-jelölést kaptál - az esküvő körül forog... 

 

- Jogos az áthallás, de magánemberként számomra nem az esküvő a központi kérdés, hanem a házasság, ugyanis a mai napig nem tudom eldönteni, higgyek-e benne vagy sem. Tudom, van benne jó is, rossz is, csak abban nem vagyok biztos, hogy nekem való. Mindenki maga dönti el, hogy hisz-e benne, mint létformában, én csak azt tudom, ha egyszer netán mégis rávisz a lélek, senkire nem fogom rábízni az esküvőmet. Ketten fogjuk megtervezni, a vőlegényem meg én.

 

- Nem volt könnyű éved, munkaterápiával élted túl. És milyen tanulságokkal?

 

- Hol kezdjem?

 

- Ott, ahol elvesztetted a párodat.

 

- A szaftos részleteket már csontig rágta a média, ráadásul pont akkor, amikor a Zsenikém nemzetközi sajtókampányát csináltam, tehát ezt inkább hagyjuk. Momentán nem járok senkivel, és nem is keresek senkit. Pontosabban keresek: magamat. Meg akarom ismerni magamat. Mert amíg ez nem tiszta, nem tudom felmérni, hogy aki közeledni próbál hozzám, engem akar-e, vagy azt, akinek gondol. Az ember csak akkor tudja megvédeni magát a hullámlovagoktól, ha tisztában van saját magával, és nem hagyja, hogy behúzzák a csőbe. Tehát jelenleg úgy kell nekem egy Grál-lovag, mint a hátamra egy púp.

 

- Meddig jutottál el az önmegismerésben? 

 

- Amennyire rémálom volt nekem az a zűrzavar, amibe belesodródtam tavaly nyáron, annyira hasznos is volt, mert rájöttem, mi mindent kibírok. Kiderült, hogy acélból vannak az idegeim, és ettől egyszeriben megjött az önbizalmam. Kimondottan büszke vagyok magamra, hogy úgy álltam a sarat. Nem én vagyok az első lány a világon, akinek meg kellett járnia a poklok poklát, mondjuk, jobb lett volna kevesebb kamera előtt, de igazán még ezt se bánom, mert minél jobban felspannolták magukat a riporterek, annál jobban bekeményítettem, és ezt már egy életre megtanultam.

 

- Hogy lehet, hogy nem volt önbizalmad? Kamera előtt igen, civilben nem?

 

- Én nem ösztönösen vagyok bátor, hanem tudatosan. Minden alkalommal össze kell szednem magam, hogy úrrá legyek a gátlásaimon, ha törik, ha szakad. Sokáig küszködtem, mert nem jött magától, de ma már tudom, hogy gátlásokkal nem lehet élni. Aki nem felszabadult, az nem meri vállalni a kockázatokat, márpedig én nem akarom korlátok közé szorítani magam sem magánemberként, sem szakmailag. Rá akarom szoktatni magam, hogy ne csak olyankor merjek az lenni, aki vagyok, amikor biztonságos környezetben mozgok, hanem akkor is, ha ellenséges vagy közömbös emberek vesznek körül.

 

Jelenetek a Csajok háborújából (partnere Kate Hudson)

 

- Lehet, hogy ezért játszottál eddig visszahúzódó lányokat?

 

- Valószínűleg ösztönösen vonzódtam ezekhez a szerepekhez, és alkatilag is erre találtak alkalmasabbnak. Rosszul tűröm a stresszt. Nyomás alatt elvesztem a kontrollt, s ami még rosszabb, elvesztem az iránytűmet. Kiborultam, ha félremagyarázták a szavaimat, és megzavarodtam, mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Ma már ezt is jobban kezelem, meg tudom védeni magam, ha támadnak vagy megpróbálnak manipulálni.

 

- A híres embereknek nem sok igazi barátjuk akad. Egyetértesz?

 

- Nekem hál' istennek más a tapasztalatom, mert a barátságaim ugyanolyan stabilak, mint voltak. De ha csalódnék valamelyik régi barátnőmben, ma már tudom, hogyan lépjek hátra hármat úgy, hogy még vissza se nézzek.

 

- Az élet előbb-utóbb kiegyensúlyozza magát, veled is ezt tette. A magánéleti drámád szakmai hepienddel folytatódott, s még hol a vége. Ez mennyire kompenzál?

 

- Imádom, amit csinálok, és boldog vagyok, mert eljutottam oda, hogy egyik filmből hívnak a másikba, minden műfajban kipróbálhatom magam, és neves rendezőkkel dolgozhatok, akiktől rengeteget tanulok. És még a ritmust is én határozhatom meg, hogy egy olyan idegileg nehéz film, mint a Rachel esküvője után teljesen ellazulhatok a Csajok háborújában.

 

- Anne, van-e valami, amit egész másképp szeretnél csinálni, mint tavaly?

 

- Szilveszterkor megfogadtam, hogy elég volt a görcsölésből, igenis muszáj kiengednem egy kicsit. Nem biztos, hogy mindenben én vagyok a legokosabb és a legjobb, akadnak dolgok, amiket nyugodtan átengedhetek másnak. Tudomásul kell vennem, hogy nem leszek attól kevesebb, ha néha elfogadom mások tanácsát vagy segítségét. A múlt év legnagyobb leckéje az én számomra az volt, hogy az ember nem élhet burokban, szüksége van másokra, és ez kölcsönös. Nemcsak arról van szó, hogy nekem van szükségem másra, másnak is szüksége lehet rám. A világ kicsi, egymásra vagyunk utalva. Jobban kell törődnöm az anyukámmal, és el kell fogadnom, hogy ő is törődni akar velem. Meg kell tanulnom, hogy nemcsak kapni jó, hanem adni is, és a kettő egyensúlya teremti meg a boldogságot.

 

- Nem egy Oscar-jelölés?

 

- Fantasztikus dolog, de az élet ennél sokkal többről szól. Például arról, milyen jó otthon lenni idea szüleimnél New Yorkban, bevetni az ágyat, megfőzni a kávét, levinni a kutyámat, elmosogatni ebéd után és nem beszélgetni semmiről, aminek köze van a szakmához.

 

Torontó-Hollywood, 2009. január

Návai Anikó
XV. évfolyam 3. szám

Címkék: Anne Hathaway, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. november

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.