Sztárvilág

Antonio Banderas - Hűség felsőfokon

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy még sem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Antonio Banderas (51) bejárta Moszkvát és Varsót a hamarosan Magyarországon is bemutatásra kerülő Csizmás kandúrral, de a hírt lemosta az az interjú, amit elutazása előtt kettesben adott feleségével, Melanie Griffith-szel az amerikai nyugdíjasok lapjának. „15 éve vagyunk házasok, és mint minden más családnak, nekünk is megvan a magunk baja. Sose titkoltuk. Nyílt titok volt, hogy Melanie bizonyos függőségek rabja. Gyönyörűen lerázta. Magam se hittem, hogy ilyen erős, de úgy küzdött érte, mint egy oroszlán. Három éve túl vagyunk rajta.” Banderas arról is beszélt, hogy a család nem hagyta magára Melanie-t. Mama, papa és a három gyerek – a Griffith első, illetve második házasságából született Alexander (26) és Dakota (21), és közös kislányuk, a 15 éves Stella – együtt járt terápiára. Banderasszal Cannes-ban kezdtük és Torontóban fejeztük be a beszélgetést az élet szomorú, boldog és furcsa dolgairól.

 

– Magyarországon most mutatták be A bőr, amelyben élek c. filmjét, melyben kozmetikai sebészt játszik. Hasznosnak, szükségesnek vagy veszélyesnek tartja a plasztikai beavatkozást?

 

– Nem ellenzem, és erkölcsileg nem ítélem el, de soha nem venném igénybe. Halálra rémülnék, ha egy reggel arra ébrednék, hogy belenézek a tükörbe, és valaki mást látok, nem azt, akit megszoktam. Sodorjon az élet oda, ahová akar, rajzoljon a homlokomra barázdákat. A ráncok jönnek, ez az élet rendje. Aki tiltakozik ellene, hajrá, az ő döntése. Engem igazán nem az izgat, hogy a plasztikai sebészetet meddig tökéletesíti a technológia, hanem az bánt, hogy mekkora nyomást gyakorol a társadalom az emberiségre, hogy szép és fiatal maradjon. Ezt ugyanis tisztességtelennek és igazságtalannak tartom. Annyira, hogy be is tiltanám. Nézze meg az apróhirdetéseket. Nemcsak Hollywoodban és nemcsak a mi szakmánkban. Már egy bankba is csak azt veszik fel, aki tökéletesen néz ki. Márpedig az élet tökéletlen. Mintha kitöröltük volna az agyunkból, hogy az élet forgatókönyvében mi az utolsó fejezet. Halálnak hívják. És ez az egyetlen dolog, ami biztos. Minden más relatív. Aki azzal eteti az emberiséget, hogy 200 évig is lehet élni, zöldségeket beszél.

 

– Zavarja a megjátszás és a manipuláció, közben egy olyan üzletágban mozog, ami szinte csak erről szól.

 

– Navigálok, és ez nem könnyű, mert az egyik parton ott a szakma, a másikon meg az élet. A szirének csábítóan dalolnak, de nem dőlhetek be nekik. Hál’ istennek elmúltam 51, és most már sokkal könnyebb, mint évekkel ezelőtt, amikor becsuktam a szemem, elandalodtam a hollywoodi maszlagtól és bemagyaráztam magamnak, hogy az vagyok, akinek látni akarnak, és nem az, akinek valójában tartom és érzem magam. Nagyon nehéz. Az igazság az, hogy filmcsillagnak lenni már önmagában is jó nagy hazugság. Hazugság, mert olyasvalakit takar, aki nemcsak a filmvásznon alakoskodik, hanem a szakmai és a magánéletében is. Mert meg akar felelni, és azt várják el tőle, hogy csillogjon-villogjon. Ebből semmi nem igaz. Mindenkinek megvan a maga nyomorúsága és boldogsága. Egy filmsztártól azt várják, hogy rejtse el az összes búját-baját. Nincs saját lámpása. Csak akkor látszódik, amikor ráirányítják a reflektorokat. Nem szabad, sőt tilos belemenni ebbe az utcába. Ez egy csúnya játszma. És csak játszma. Amit mosollyal játszol, és engedelmeskedsz mindennek, ami nem te vagy. Az én filozófiám az, hogy a szakma ott kezdődik, mikor bekiabálják, hogy felvétel, és ott végződik, ahol bekiabálják, hogy snitt.

 

– És hol a lámpása?

 

– Otthon. Csak otthon. Tényleg. A gyerekekkel, a feleségemmel.

 

– Ennek köszönheti ezt a hihetetlen vitalitást?

 

– Nagyon fiatalon olvastam Goethét, és azonnal lepaktáltam az ördöggel. Mint Faust (nevet). Persze, hogy nem igaz. Fogalmam sincs. Talán annak, hogy dohányzom.

 

 

Jelenet „ A bőr, amelyben élek" című Pedro Almodóvar rendezte filmből

 

– Ó, pedig már szinte mindenütt tilos, és nem is ildomos.

 

– Hm... talán kevesebbet nyom a latban ez a bűnöm, ha hozzáteszem, hogy sokat jógázom és rendesen eszem. Tudatosan törekszem rá, hogy harmonikusan éljek. Nem töröm a kezem-lábam, hogy elérjek valamit. Már nem. Csináltam eleget. Most ott tartok, hogy elégedett vagyok. A munkáimmal is, ami most ősszel kerül világszerte a mozikba. És ha elégedett vagy azzal, amit csinálsz, látszik rajtad. Elárulja a szemed, a mosolyod, az arcod. Más titokról nem tudok.

 

– Gyönyörűen beszél angolul, de mégiscsak spanyol az anyanyelve. Még akkor se fanyalodik rá, amikor igazán ki akarja fejezni magát?

 

– Olyankor ott a testbeszéd... a többit a fantáziájára bízom. Amerikában jöttem rá, hogy egy másik nyelv mennyire feloldja az embert. Sokkal könnyebben csúszik ki a számon, hogy „I love you”, mint az, hogy „Te quiero”, mert a spanyolnak íze, súlya van. Káromkodni is könnyebb angolul, de már vigyázok, nehogy csúnyát mondjak, mert egyszer nagyon beégtem egy ünnepi vacsorán. Akkor esett le a tantusz, hogy az amerikaiak számára legalább olyan erős töltésű az angol, mint nekem a spanyol, és egyiket se vehetem félvállról.

 

- Mennyi közös vonása van ezzel a fickóval, akit az Almódovar-filmben játszik?

 

– Mikor Melanie látta a filmet, mondott valami nagyon furát, hogy „most már értek bizonyos dolgokat...”, amit viszont én nem értek, mert nálam nyitottabb pali nem létezik. Semmit nem nyelek le, és semmit nem vagyok hajlandó magamban tartani. Mindenre válaszolok, nyersen, ahogy van. Még arra is, hogy mi tartja össze a házasságomat. Irtó egyszerű. Szeretjük egymást. Ott vagyunk egymásnak. Mindig.

 

– Minden kapcsolaton dolgozni kell. A házassága mennyi munkát igényel?

 

– A házasságunk azért működik, mert nem azt várjuk el egymástól, amiért egymásba gabalyodtunk. Sokan ott rontják el, hogy folyton azt az első félévet kérik számon a másiktól. Tudomásul kell venni, hogy az első szikra gyorsan kialszik. És jön valami más, valami új. El kell fogadni és babusgatni kell. Mind a ketten rossz házasságból landoltunk egymás mellett, és tanultunk a hibákból. Nem a múltban kotorászunk, hanem a jövőbe nézünk. És mind a ketten rajongunk a családért. Nem kívánkozom máshova. Maradok.

 

Torontó, 2011. szeptember

Návai Anikó
XVII. évfolyam 11. szám

Címkék: Antonio Banderas, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.