Sztárvilág

Bruce Willis - Megtaláltam a boldogságot

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Ha azt mondom, vodka, aztán hozzáteszem Bruce Willis nevét, mindenki arra gondol, hogy kopasz hősünk szereti emelgetni a poharat. Sürgősen felejtsék el, kérem, mert Willis és az a bizonyos lengyel vodka (a reklám helye itt) kizárólag üzleti és szigorúan jótékony kapcsolatban vannak egymással. Az italcég – melynek Willis kis százalékban tulajdonosa – a napokban akciót indított: minden egyes eladott üveg vodka bevételének bizonyos százaléka hadirokkant amerikai katonák családjaihoz kerül, s ezt Willis nemcsak nevével, hanem reklámjaival is támogatja.

 

Ilyen és hasonló megnyilvánulásokon kívül Bruce Willis nem keresi, hanem kifejezetten kerüli a nyilvánosságot, és ha nem dolgozik (momentán a Die Hard sorozat következő részére készül), akkor elvonultan és csak a családjainak él. A többes szám nem tévedés. Nemrég nősült, de a régi családja teljesen összeolvad az újjal. Három lánya anyjával, Demi Moore-ral a mai napig szoros barátságban van, amin senki nem csodálkozik, aki még emlékszik, hogy Bruce milyen hosszú ideig nem tért magához a válásból. És nem véletlen, hogy új felesége, Emma Heming, a máltai származású volt modell szinte a fénykorában tündöklő Demi tökéletes mása.

 

– Nem látjuk eleget a moziban. Elment a kedve a filmezéstől?

 

– Folyton kérem az ügynökömet, hogy találjon már valami mást is, ne csak mindig nyugdíjas zsarukat meg CIA-felderítőket, de nem nagyon akar összejönni.

 

– Érdekes, hogy Hollywood nem akarja észrevenni a gyengéd és ártalmatlan oldalát.

 

– Azt mondta, ártalmatlan? Van benne valami. Olyan ártalmatlan vagyok, hogy már a srácaim se tartanak tőlem. A lányaim olyan furcsán néznek rám, ha egy kicsit is fölemelem a hangom, és elnéző mosollyal beszólnak, na de, apu! Hát igen, igaz, nem harapok. Kicsit se harapok. Még akkor se, ha a filmjeimből úgy tűnik, hogy mégis.

 

– Ezek szerint a karrierje nem tükrözi az igazi énjét.

 

– Fordítsuk meg a kérdést. A jövőbe látni sokkal nehezebb, mint a múltat analizálni. Ki tudja, mi lesz öt év múlva, öt hónap múlva, öt nap múlva – holnap? Fogalmam sincs, milyen filmeket fogok csinálni öt év múlva, hiszen még azt se tudom megmondani, hogy jövő tavasszal mire mondok igent. Visszanézni és okosnak lenni könnyű. Hogy ez jó döntés volt, az a film meg olyanra sikeredett, hogy a napot is bánom, mikor aláírtam a szerződést. Egy biztos, papíron az összes filmem bomba sikernek látszott. Mindent összevetve bizonyos filmeket megjegyeznek az emberek, bizonyos filmeken meg csak jót szórakoznak. Évente 300 film készül, nincs, aki az összeset látja. Én mondjuk évente ha 12-t.

 

– Furcsa kimondani, hogy 20 éve készült az első Die Hard film, és azóta akcióhősként tartják számon. Nem érzi, hogy beskatulyázták?

 

– Nézze, én magát a filmezést szeretem. Nem érdekel se az előkészület, se az utómunka, csak a filmezésnek az a része, amikor forgatunk. Hogy mit tudok kihozni magamból. És még most is csak ez érdekel, pedig már majdnem 30 éve vagyok a pályán. Ami a beskatulyázást illeti, valami történhetett körülöttem az elmúlt öt évben, mert tíz évvel ezelőtt még nem ragadt rám az akcióhős címke, de őszintén szólva ez se nagyon izgat. Vagyok, aki vagyok, sokkal inkább apa, mint színész, és mint tudja, nemrég nősültem, és nem röstellem bevallani, boldog vagyok. De a mai napig nem tudom magamnak megmagyarázni, miért kaptam ennyi és ekkora lehetőséget az élettől, és miért hívnak vissza filmezni. Szerintem puszta mázli. Nem lehet más, mert annyi tehetséges ember lődörög munka nélkül, miért pont rám esett a választás?

 

Bruce Willis "A nap könnyei" című filmben

 

– És valahogy mindig magányos hősöket játszik. Ezt mivel magyarázza?

 

– Fene se tudja, mert valahogy még mindig úgy érzem, hogy még mindig csak tanulom a szakmát, és iparkodom, hogy jól odategyem a vászonra, amit kell. Hogy legalább olyan jó legyek, amilyen kétszer-háromszor besikeredett az elmúlt 28 év során, mert a mi szakmánk olyan, mint a golfozás. Ütögeted azt a nyavalyás labdát, hátha beletalálsz a lyukba, aztán az esetek többségében nem sikerül. Próbálom meggyőzni a nézőket, hogy tényleg én vagyok az a fickó, tényleg olyan esetlenül bánok a nőkkel, néha eltalálom, máskor meg nem.


– Soha nem magányos?

 

– A magánéletben? Nem emlékszem rá. Legfeljebb olyankor, mikor külföldre kell mennem és nincs körülöttem senki olyan, akit szeretek. De azt honvágynak hívom, nem magánynak.

 

– Említette, hogy az elmúlt öt évben történt valami. Életmódváltás? Vagy minek köszönhető,hogy ilyen fiatalos?

 

– Annak, hogy a szívem fiatal. És hogy az anyámtól jó géneket örököltem. Biztos eljön az idő, mikor meglát és azt mondja, hú de megöregedett ez a Willis! Az a helyzet, hogy tényleg 28 évesnek érzem magam, és engem is meglep, mikor kimondom, hogy elmúltam 55.

 

– A pályatársai sorra dicsérik, hogy mennyire családcentrikus életet él.

 

– Az előbb említettem, mekkora mázli, hogy azt csinálhatom, amihez kedvem van, de még ennél is nagyobb mázli, hogy a gyerekeim még mindig szóba állnak velem. És nemcsak szóba állnak, hanem kedvük van hozzá, hogy együtt lógjunk, hajlandók eljönni velem vacsorázni. Tudja, hány olyat ismerek, akinek ez nem adatik meg? Ha valamivel megáldott az isten, az, hogy a gyerekeim még mindig szóba állnak velem.

 

Bruce Willis és felesége, Emma Heming

 

– Mit változtatott az életén, hogy újra megnősült?

 

– Csak annyit, hogy most folyamatosan boldog vagyok. Nehéz kizökkenteni a boldogságból. Nyavalyogni csak olyankor szoktam, ha túl sokáig vagyok távol otthonról, de a feleségem mindig velem jön, és ez isteni. Biztos emlékszik még, hogy pár éve milyen mogorva pali voltam, hát most ég és föld. Soha nem gondoltam, hogy újra megnősülök, azt meg aztán végképp nem, hogy ilyen szárnyakat kapok. Elképzelni se tudok jobbat. Komolyan mondom.

 

– Mitől olyan különleges asszony a felesége?

 

– Ha tudnám a választ, már futnék is valamelyik tévéshow-ba, és kitálalnám. De nincs recept. Csak szerencse van. Néha olyan halkan kopog be az ajtón, hogy az ember szinte észre se veszi. Jött egy lány, és hál’ istennek volt annyi sütnivalóm, hogy nem szalasztottam el. Mázli. Mindenki azt hisz, amit akar, boldogabb vagyok, mint valaha.

 

Los Angeles, 2011. augusztus

Návai Anikó
XVII. évfolyam 10. szám

Címkék: Bruce Willis, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. július

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.