Sztárvilág

Charlize Theron - Nézz szembe magaddal!

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


15 éves volt, amikor meghalt az apja. Nem is akárhogy.

Charles Theron ütötte-verte a feleségét, Gerdát.

Az meg puskát fogott, és lelőtte.

Aztán fölrakta Charlize-t az első gépre.

Menj, lányom, menj, legalább te találd meg a szerencsédet!

 

Charlize Theron (aki apjáról kapta a nevét) nyugodtan reklámozhatná, hogy mindenki a saját szerencséjének kovácsa. Ez a dél-afrikai farmerlány (aki 14 éves korától dolgozott a kifutón) balerina akart lenni, de lesérült. Folytatta a modellkedést, de a családi tragédia miatt lelkileg nem bírta tovább otthon. Nagy mosollyal landolt Hollywoodban, de nemvárták piros szőnyeggel. Be akarta váltani az anyjától kapott ötszáz dolláros csekket, de a szeme közé nevettek a bankban. Erre olyan hiteles raplit csapott, hogy ott a bankban odament hozzá egy menedzser és a kezébe nyomta a névjegyét. Charlize ugyan nemjutott hozzá a pénzhez, de a jelenettel legalább elindította a karrierjét.

 

Charlize Theronnak tehát nem kell bemutatni Hollywood csapdáit. Tudja, hogy a szereposztó dívány kedveli a hosszú lábú szőkéket, de ezt a mézesmadzagot nem volt hajlandó elfogadni. Egy röpke kacérkodás erejéig fotózott a Playboynak, aztán inkább a kacskaringós ösvényt választotta, és többnyire nemet mondott azokra a látványos szerepekre, amelyek meghozhatták volna a buta szőkéknek járó gyors és könnyű sikert. Visszautasította a Pearl Harbor főszerepét, s ma már valószínűleg örül annak is, hogy Paul Verhoeven nem őt választotta a Showgirls főszerepére. Kisebb filmekből mindig csurrant-csöppent, s ezzel kihúzta addig, amíg saját produkciós cégével beszállhatott a Szörnyeteg c. filmbe, és eljátszhatta élete eddigi legfontosabb szerepét, egy kétségbeesett, szakadt és formátlan prostituáltat, aki annyira gyűlöli a férfiakat, hogy sorra megöli a klienseit. A szerep kedvéért 15 kilót hízott, hetekig nem mosott hajat és lebutította gyönyörű vonásait. Viszont nyert egy Golden Globe-ot, majd megtetézte az Oscarral.

 

- Az Oscar-díj óta gyökeresen megváltozott az életed, kedvedre válogathatsz a legjobb szerepek között. Vagy tévedek?

 

– Két évvel ezelőtt, amikor sorra nyertem a díjakat a Szörnyeteggel, már minden eldőlt. Előtte mondtam igent az Aeon Flux c. akciófilmre és a North Countryra, amelyik – hasonlóan a Szörnyeteghez – egy korombeli amerikai munkáslány kilátástalannak látszó története. Naivitás lenne azt állítani, hogy a stúdiókat hidegen hagyta az Oscart megelőző latolgatás. Nyilván már akkor is azért ajánlották nekem ezeket a szerepeket, mert sejtették, hogy komoly esélyem van a díjra. A stúdiók nem hülyék, megnézik, kivel mernek kozkáztatni. Én mindenesetre aláírtam mind a két szerződést, két hétre rá megnyertem az Oscart, és attól fogva leállítottam a menedzseremet. Ne küldjön több forgatókönyvet. Még tudni se akarom, miről maradok le. És két évig a kezembe se vettem semmit. Mert éreztem, hogy ez a két film teljes embert kíván, nem forgácsolhatom szanaszét magam. Az Oscart követő napon megpróbáltam gyorsan kijózanodni, és egy napra rá már be is álltam gyúrni, hogy a bicepszem- tricepszem rendben legyen az Aeon Fluxra. Reggeltől estig a fitneszteremben voltam. Testileglelkileg olyan távol az Oscart követő tirádáktól, hogy semmit nem érzékeltem belőle. Napi öt órát edzettem egy kickbox- edzővel, úsztam, súlyzóztam, pihentem. Körülbelül persze képben vagyok, hogy mi mindenről maradhattam le. De nem érdekel. Ma sem csinálnám másképp. Az ember a saját sorsának kovácsa. Igent mond valamire, mert ezt diktálja a lelke és az agya, de hogy hogy sikerül a film, már nem rajta múlik. Itt belül kell a harmónia és a lelki nyugalom, mert bármi történik, az én nevem kötődik hozzá, én viselem a következményeket. A döntéseimért én vagyok a felelős. És vállalom. Soha, de soha nem akarok abba a hibába esni, hogy a menedzseremre mutogassak. Ha jól, ha rosszul döntöttem, enyém a felelősség.

 

Jelenet a North country c. filmből

 

- Az eddigi partnereid és rendezőid egekbe dicsérnek, hogy nemcsak szerény és kedves vagy, hanem a legszebb nő is a világon...

 

- Az, hogy Charlize Theront szépnek látja a világ, egy dolog. Amit a vászonra teszek, az belülről jön, semmi köze a fizikai adottságaimhoz. Eileen (A Szörnyeteg – a szerk.) fizikailag több száz fényévnyi távolságra volt tőlem, és Josey (a North Country bányászlánya – a szerk.) sem én vagyok. Más lelki adottságokról, sebekről, fizikai megjelenésről beszélünk. Az életkörülményeiknek közük sincs ahhoz, ahogy én élek vagy éltem. Charlize behúzza magát, és kellő alázattal addig tanulmányozza a felsorolt figurák lelkét, amíg megtalálja hozzájuk a kulcsot. Az én hiúságom vagy fizikai szépségem nem másodlagos, hanem - ha szerepekről van szó - nem létezik. Alárendelem magam nekik, mert ez a dolgom. Az élet nem egyforma kézzel osztja a fizikai szépséget, erről senki nem tehet. A szépség az én esetemben akár átoknak is tekinthető, de eszemben sincs sírni emiatt. Azt használom magamból, amit az adott szerep megkíván. Soha nem rólam van szó. Mindig a figuráról és a történetről.

 

- Meg az erődről. Lelki értelemben.

 

- Amikor azt mondtam az előbb, hogy a szépség átok, arra is céloztam, hogy a hollywoodi sztereotípiákat elég nehéz lerázni. Ezt a göröngyös utat végig kellett járnom, és hidd el, nem volt egyszerű. A szűklátókörűség azt diktálja, hogy egy szép nő képtelen árnyalt érzelmekre. Sokat küszködtem? Jobb lett volna, ha minden simán az ölembe pottyan? Valószínűleg nem. Mert ha nem kellett volna megszenvednem minden egyes sikeremért, nem is tudnám értékelni igazán. Sose sírtam, hogy milyen nehéz, pedig hidd el, nem volt könnyű. Az élet nem bánt velem kesztyűs kézzel, tudomásul vettem és mentem tovább. Sose rágtam magam azon, hogy miért nem vagyok alacsonyabb, miért nem nézek ki így vagy úgy, miért vagyok ilyen vagy olyan. Mindig abból főztem, amim volt. És az ember megedződik. Belejön a harcba. Sőt, bele is szeret. Annyira, hogy nem tud, nem akar nélküle élni.

 

- Ezért a mentalitásért sokan irigyelhetnek, mert aki erre képes egyedül...

 

- Nem voltam egyedül ezen az úton. Áldom a sorsot, hogy barátokat és családot adott, olyan embereket, akik ott voltak nekem a legnehezebb időkben, és aki nem vérrokonom, az is azzá vált az idők folyamán. És hát elsősorban az anyám. Az anyám, aki mindig bízott bennem, mindig hitet adott. Az ember hol erős, hol gyenge, attól függ, mi minden éri. De ha ez a szűk kis köre megvan, nem kell félnie semmitől.

 

- Még a fizikai fájdalomtól sem? Mint köztudott, csúnyán megsérültél az Aeon Flux forgatása közben: majdnem kitörted a nyakadat.

 

- Elég komoly sérülés volt. A harmadik és a negyedik csigolyámat ütöttem meg egy esésnél úgy, hogy gerincsérvet kaptam, ami a gerincemet nyomta, meg egy idegköteget. Kis híján megbénultam. Nem közvetlenül az esés után derült ki, hanem három nappal később, amikor az egész jobb oldalam elzsibbadt. Két hónapos pihenésre ítélt az orvos, úgyhogy leálltunk a forgatással, mert attól tartottak, ha véletlenül akár csak egy picit is megütöm magam, elcsúszok vagy netán belekerülök egy karambolba, nagyon nagy baj lesz. És annyit azért egy film se ér, hogy amputálják miatta a lábamat. De nem akartam nagydobra verni, mert azt gondoltam, ha rendesen eljárok fizikoterápiára, tornázom és pihenek, ahogy az orvos mondja, szép csöndben helyrejövök, és be tudom fejezni a filmet. Így is lett. És ma már - lekopogom - tökéletesen rendben vagyok.

 

Jelenet a North country c. filmből

 

- Az erős nőknek az a gyengéje, hogy a bajban nem tudnak kérni...

 

- Nehéz is. Főleg egy Oroszlánnak, merthogy augusztusi vagyok. Az Oroszlán mindent maga csinál, maga szereti megoldani a problémáit is. Nem könnyű bevallani, hogy egyedül nem megy. De ahogy telnek az évek, egyre kevésbé görcsölök emiatt. Most, hogy elmúltam harminc, sokkal őszintébb vagyok magamhoz, már fel merem tenni magamnak a nehéz kérdéseket is. És szembe tudok nézni azokkal a tulajdonságaimmal is, amiket alapvetően nem szeretek. Sőt, változtatni is tudok rajtuk. Mint mindenki más. Csak elhatározás kérdése, ezt mondhatom az összes többi nőnek...

 

- Azoknak az anyáknak is, akik egyedül küszködnek a gyerekneveléssel?

 

- Igen. Az élet nem egyszerű. Ha fekete és fehér volna, minden tökéletes volna. Nincs olyan nő a világon, aki arra vágyik, hogy ott maradjon három gyerekkel egy roncs házasságban, amiből csak szabadulni lenne jó. Mindenki jóhiszeműen kezdi, és ki tehet róla, hogy az élet nem mér igazságosan? Ilyenkor lép be a szülői ösztön. Aminél nincs erősebb. Az a medve, amelyiknek semmi nem drága a gyerekéért. Helyt kell állni, lehetőleg nem is akárhogy. Aki erre képes, azt hősnek fogja látni a lánya és a fia.

 

Bocsássák meg a könnyet, amit Charlize kitörölt a szeméből. Vagy talán még jobb, ha észre sem veszik.

 

Hollywood, 2005. december

Návai Anikó
XII. évfolyam 1. szám

Címkék: Charlize Theron, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.