Sztárvilág

Demi Moore - Az erős nőké a világ

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?
     


Pár héttel ezelőtt (és nem sokkal 49. születésnapja után) Demi Moore ezt a nyilatkozatot adta ki a sajtónak: „Szomorú és nehéz szívvel közlöm, hogy úgy döntöttem, befejezettnek tekintem hat évig tartó házasságomat Ashton Kutcherral. Vannak bizonyos dolgok és értékek, amelyeket mint nő, mint anya és mint feleség szentnek tekintek, s ebben a szellemben kívánom folytatni az életemet. Családommal együtt nehéz időszaknak nézek elébe, és köszönöm, hogy a sajtó és a közönség ugyanúgy tiszteletben tartja a magánéletemet, mint bárki másét, aki kevésbé ismert és népszerű.”

 

A szép szavak mögött persze sok fájdalom és keserűség húzódik, mint minden szakításnál. De amíg mi, földi halandók úgy élnénk meg, hogy tévedni emberi dolog és továbblépni muszáj, Demi Moore-nak messze nem ilyen egyszerű. Mert el kell viselnie a kárörvendő arcokat, sustorgásokat és a sajtó csipkelődéseit, hogy mégis mit várt, csak azt kapta, amit egy ostoba nő, aki egy 17 évvel fiatalabb srácra bízza az életét.

 

Csakhogy Demi Moore nem ostoba, és csöppet sem volt elvakult, mikor a kezdő és szinte névtelen Ashton Kutcher elkezdte neki csapni a szelet. Egy darabig nem adta be a derekát, aztán két évig kivárt a házassággal. Csak akkor mondta ki az igent, amikor meggyőződött róla, hogy Ashton sokkal érettebb és komolyabb a koránál. A kapcsolat évekig remekül működött, Demi három lánya befogadta a fiatal színészt, és úgy tűnt, Kutchert semmilyen szirén nem csábíthatja el ebből a stabilitásból. De a múlt nyáron egyszer csak beindult a szekere, és a hollywoodi karrierrel járó életmódnak mégsem tudott ellenállni. Ahhoz, hogy józanságát megőrizze, még a felesége tapasztalatai és jó tanácsai sem bizonyultak elegendőnek. Pedig ha valaki, Demi Moore pontosan tudja, milyen az, ha valaki mélyről kezdi, magasra szárnyal, aztán elkezd kihűlni körülötte a világ.
 

– A nyolcvanas években, a Ghost hatalmas sikere után te voltál a legjobban fizetett színésznő (az első 10 millió dolláron felüli gázsival a Sztriptíz c. filmért), aztán pár film után szép lassan kihűlt a csillagod. Elköltöztél Idaho államba egy kis faluba, és azt rebesgették, csak a lányaidnak akarsz élni.

 

– Soha nem merült fel úgy a kérdés, hogy abbahagyom a pályát, vagy hogy nem érdekel többé a szakma. Inkább arról volt szó, hogy abban az időszakban mi volt fontosabb nekem. A gyerekeim. És mivel akkoriban váltam (Bruce Willistől, három közös lányuk apjától – a szerk.), és a válást minden gyerek megsínyli, úgy éreztem, ha nem vagyok a gyerekeim mellett száz százalékban, később sokkal nagyobb problémáik lehetnek, mint a normális, hétköznapi kamaszoknak. Úgyhogy úgy döntöttem, főállású anyuka leszek egy darabig. Nem vonultam vissza végleg, csak időlegesen, és biztos voltam benne, hogy ha eljön az idő és megtalál a megfelelő szerep, visszatérek a vászonra.

 

– És pár éve meg is talált, méghozzá volt vőlegényed, Emilio Estevez révén, aki a Bobby című film egyik jelentős szerepére kért fel. Nem volt furcsa, hogy így visszaköszönt a múltad?

 

– Azt tartják, hogy ha meggyújtasz egy gyertyát és tovább adod a lángját, többet kapsz vissza, mint amennyit adtál. Valahogy így vagyunk mi Emilióval, aki biztatott és hitet adott nekem, pedig minden erőmmel megpróbáltam lebeszélni, hogy nem vagyok elég jó erre a szerepre...

 

 

– Talán mert soha nem váltál haraggal, még Bruce Willistől sem, akivel híresen összetartó elvált szülők maradtatok az évek során. És ezért új társad, aztán férjed, Ashton Kutcher sem neheztelt. Sőt. Hogy sikerült ilyen jó légkört kialakítanod?

 

– Bruce-t illeti a dicséret, mert csodálatos apa, aki soha nem mond nemet, és fut, ha a gyerekei hívják. Tulajdonképpen szerencsém van, hogy ez a nagy család ilyen fantasztikusan működik, még akkor is, ha rendesen eltér a konvencióktól. Bruce annyira ott van a gyerekek életében, hogy eszükbe se jut, hogy apapótlékra lenne szükségük, és olyan szeretettel, gondoskodással bánik velük, annyira bölcsen és okosan, hogy kívánni se tudnék jobbat. Az ünnepeket mindig együtt töltjük, és ha Bruce át akar jönni vacsorára, elég, ha csak ideszól, örülünk, ha jön. Biztos benne van az is, hogy mind a ketten így akarjuk, és mind a kettőnknek a gyerekek a legfontosabbak a világon. Valahol azt írták, hogy Ashton a legjobb férj a világon, ami a maga idejében igaz is volt, mert nemcsak engem vett feleségül, hanem az egész bagázst, amit nem sok férfi nyelt volna le!

 

– Bruce évekkel idősebb nálad, Ashton viszont majdnem két évtizeddel fiatalabb, és a gyanúm az, hogy az előző házasságodban a férjed dirigált, a mostaniban viszont te viselted a nadrágot.

 

– Ez nem igaz. Ashton sosem törekedett arra, hogy átvegye Bruce helyét az életünkben, arra még kevésbé, hogy a gyerekeknek apjuk helyett apjuk legyen. És Bruce is tiszteletben tartotta Ashtont. Az összes családi és szülői döntést ezen a hármas kupaktanácson hoztuk. Ami pedig a fiatal férj, idősebb feleség dolgot illeti, sok olyat ismerek, aki korát tekintve idősebb, a lelkét tekintve fiatalabb és éretlenebb. Ashton kivételes eset, korához képest nagyon érett és nagyon bölcs, és soha nem merült fel a korkülönbség, mert mindig lelki társaknak éreztük egymást. Az sem mellékes persze, hogy milyen jóképű fiú...

 

Jelenet a „Happy Tears” c. filmből

 

– A lányaid már szinte nem is kamaszok. Tallulah Belle például épp most lett első bálozó... Nem félted őket Hollywoodtól?

 

– A lapok sok mindent firkálnak, nem szabad bedőlni neki. Tökéletesen megbízom a lányaimban, hogy a helyén van az eszük, tiltani meg nem érdemes, nem is szabad, mert csak visszaüt. A saját bőrükön kell tapasztalniuk, hogy milyen veszélyeket rejt Hollywood, különben soha nem tudják meg, hogy mitől óvakodjanak. Nyilván nem nógatom őket, hogy minden este ott lógjanak valamelyik klubban vagy diszkóban, de nem is teszik, mert annál már sokkal okosabbak és érettebbek is. Ha az alapok jók, az élet már nem tud sokat rontani a gyerekeimen.

 

– Olyanok, amilyen te voltál tizennyolc éves korodban?

 

– Isten ments, hogy a lányaim úgy éljenek, ahogy én éltem akkor...

 

– Nagyon fiatalon, tizennégy évesen ugrottál bele Hollywoodba. Rád ki vigyázott?

 

– Mikor az ember olyan fiatal, amilyen én voltam akkor, még nem érzi, hogy van vesztenivalója. Ráadásul ha minden jól alakul, és kiélheted az álmaidat, nincs összehasonlítási alapod, tehát minden sokkal könnyebben és olajozottabban megy. Nekem nem volt semmilyen hátterem. És fogalmam se volt, hogy meg tudok-e birkózni a feladatokkal, de nem is jutott eszembe, hogy ez téma lehet, mert kaptam a szerepeket egymás után. Visszamenni a szülés, a gyereknevelés után sokkal, de sokkal nehezebb, mert folyton megkérdőjelezem magam, hogy elég jó vagyok-e, meg tudok-e felelni az elvárásoknak. De ha tehetném se változtatnék azon, ahogy és ami velem történt.

 

– Bizonyos tanulságokat, következtetéseket viszont csak levontál az elmúlt évek során.

 

– Hogyne. Teljes életet éltem, nem azt akarom mondani, hogy öregedtem, de mindent összevetve megértettem és elfogadtam, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Annak kell örülni, ami van, és ami tényleg fontos, és nem kell különösebben nagy ügyet csinálni, ha elszúrsz valamit. Az a lényeg, hogy megtanuld szeretni magad, és jól érezd magad a bőrödben, és ne kínozd magad azért, mert nem te vagy a legszebb, a legtehetségesebb, a legfiatalabb. Fogadd el, hogy a magad módján és a saját lehetőségeidhez képest tökéletes vagy, és hozd ki magadból a lehető legtöbbet.

 

Jelenet az „Another Happy Day” c. filmből

 

– Az utóbbi években készítettél egy dokumentumfilmet a nemzetközi szexkereskedelemről és egy kisjátékfilmet a mellrákról. Csupa női téma.

 

– Pedig nem sorolom magam a feministák közé, inkább azt mondom, humanista vagyok, mert minél inkább úgy gondolkodunk magunkról, hogy mi mindenben vagyunk mások, mint a férfiak, annál jobban kiélesítjük a problémát. Pont azt kéne megtalálni, hogy mi az, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt. A női egyenjogúságot ma már semmi nem akadályozza, hacsak nem mi magunk, nők, a kishitűségünkkel, elég körülnézni, és látod, milyen eredményeket értünk el, és milyen magas pozíciókban dolgoznak ma a nők. Mint ahogy mondvacsináltnak érzem a fiatal-öreg ellentétet is, mert csak rajtunk múlik, hogy ebben a vonatkozásban mennyire vagyunk szívósak és kitartóak.

 

– A politikáról is ilyen nyitottan gondolkodsz?

 

– Nem vagyok túlságosan politikusalkat, de ha rajtam múlna, olyan világban szeretnék élni, ahol sokkal kevésbé van ok a félelemre és nincs akkora káosz, mint amekkora most. Ehhez azonban egy olyan erős vezéralak kellene, mint Gandhi, aki képes megértetni az egész világgal, hogy nem az én a fontos, hanem mi, mindannyian, és meg kell tanulnunk odafigyelni egymásra, megérteni és szeretni egymást, mert csak az egységben van az erő. Nem véletlenül mondja azt a tízparancsolat, hogy úgy szeresd a szomszédodat, ahogy magadat. Mert aki át tudja érezni a többiek fizikai és lelki fájdalmát, és képes kiölni magából a negatív gondolkodást, az csak pozitív energiát és szeretetet sugároz mások felé, és ezzel áthidalja azt a félelmet és bizonytalanságot, ami jelenleg a világban uralkodik. Ez az én filozófiám – ha akarod, nevezd politikának.

 

Los Angeles, 2011. december

Návai Anikó
XVIII. évfolyam 1. szám

Címkék: Demi Moore, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.