Sztárvilág

Denzel Washington, a hollywoodi nagyhatalom

Világsztárok harmóniában

    Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy még sem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


     

    Két Oscar-díja feljogosítja rá, és talán az is, hogy (Meryl Streephez hasonlóan) nem tud úgy forgatni, hogy az alakításáért ne jelöljék. Igy volt ez idén is. Nem mindig van kedve beszélgetni. Most azonban szerencsés pillanatban kaptuk el, és hajlandó volt még arra is, hogy személyes dolgairól áruljon el ezt-azt.

     

    ‒ Miről álmodoztál kisfiú korodban?

    ‒ Hogy focista leszek. Profi sportoló. A fiam teljesítette be az álmomat, bekerült az amerikai válogatottba. Annak idején tagja voltam a fiúk és lányok klubjának, amit abban az időben csak a fiúk klubjának hívtunk. Több sportágban is részt vettünk, reméltem, hogy egy nap valamelyikben majd csak kitűnök. Soha nem gondoltam rá, hogy színész legyek.

     

    ‒ Akkor mégis hogy lettél színész?

    ‒ Beiratkoztam pár kurzusra. Egy Shakespeare-kurzusra, mert valaki azt mondta, ez a legkönnyebb, itt biztos a négyes. Eljártam, jó jegyet kaptam. Aztán egyre többet mentem, és egyre többen mondták, hogy valamit szagolok hozzá. Ezért nem akarom nyomasztani a gyerekeimet azzal, hogy milyen foglalkozást válasszanak, mert 17-18 éves fejjel honnan tudnák? Menjenek el a főiskolára, nézzék meg, mi érdekli legjobban őket, és majd csak megtalálják a kedvükre valót. Én húsz voltam, mikor eldöntöttem, hogy színész leszek. Egyébként... emlékszem, mit mondott Julia Roberts évekkel ezelőtt. Hogy átlagember vagyok egy átlagon felüli szakmában. Magamat nem veszem komolyan, csak a szakmámat. Pontosan tudom, mit jelent az a privilégium, hogy ebben a helyzetben vagyok, és jobban értékelem, mint hinnéd. Hálás vagyok, hogy még mindig élek, hogy dolgozom, és hogy megáldott az isten, mert az emberek szeretik, amit csinálok. Ez ugyanis nem magától értetődő ajándék. Ahogy az ember öregszik, úgy lesz egyre bölcsebb és egyre jobban értékeli, mert rájön, hogy milyen nehéz. Nem ide kerülni, hanem ilyen sokáig itt maradni. A csúcson.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin áprilisi lapszámában olvashatják!

    Návai Anikó
    XXIV. évfolyam 4. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2018. július

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.