Sztárvilág

Diane Keaton - Annie Hall örök

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Évtizedekig bokát verdeső szoknyát, csizmát, kesztyűt, garbót, kalapot és foncsorozott szemüveget viselt, hogy még a szemét se lássuk, mert sem attól nem tudott szabadulni, hogy Annie Hall bőrében éljen, sem attól, hogy mi is Annie Hallnak látjuk. Soha nem vitattam meg vele, hogy miért bújik el leghíresebb szerepe mögé, de mindig gyanítottam, hogy az önbizalma hibádzik, és ez volt számára a legsimább kiút.

 

Viharos szerelmeket élt át Al Pacino, Warren Beatty és Woody Allen oldalán, de soha nem adta alább, inkább lemondott a házasságról, és csak ötven után vállalt gyerekeket: két kisfiút fogadott örökbe. S ettől, úgy tűnik, Diane Keaton (64) lelkében végre béke van. Sem ráncait, sem szarkalábait, sem csontos kézfejét nem szégyelli, hallani nem akar plasztikáról, és akkorákat nevet, hogy még a novemberi nap is szebben süt tőle.

 

– Pedig most csak mellékszerepet játszik, igaz, Harrison Forddal: egy reggeli tévéműsor kötekedő műsorvezető párját.

 

Mind a ketten a hatvanat tapossuk, de micsoda különbség! Először is Harrison férfi. Másodszor, a filmtörténet harmadik legsikeresebb sztárja. Röhej, hogy most találkoztunk először. Tűz és víz. Harrison lassan méri a szót, én százhússzal pörgök. De úgy látszik, az ellentétek vonzzák egymást, mert pazarul kijöttünk. Ellenállhatatlanul sármos, és iszonyatos humora van. Az a fantasztikus, hogy tud magán nevetni.

 

– Ön nemkülönben. De ez az egészséges önirónia a bölcsességből fakad.

 

– A szép lányok mind egy tőről fakadnak, csak az a kérdés, melyikünk mihez kezdett vele. Azt találtam ki, hogy innen is, onnan is koppintok egy kicsit. Az amerikai televíziózás nagyasszonyától, Diane Sawyertől loptam le a frizurát, az ökörködést pedig – magamtól. Mert a fejemben az volt, ez az a nő, akit imádunk gyűlölni, és akinek semmi nem drága, hogy megtartsa az állását, tehát pont olyan, mint én.

 

A szakmámért bármire képes vagyok. Vagyunk egy páran ilyenek, akik kellően kamatoztattuk, hogy kivételesen szépnek születtünk, aztán eljárt felettünk az idő, de mint a buldog, ragaszkodunk a munkánkhoz és nem vagyunk hajlandók eltakarodni a reflektorfényből. Érdekes, szinte mindannyian magányos nők.

 

– Tetszik ez a pozitív energia. Miből ered?

 

– Abból, hogy nagyon jó helyen vagyok az életemmel. Hál’ istennek nem pont úgy, mint ez a műsorvezetőnő, de tele vagyok energiával és kíváncsisággal. Furcsa módon sokkal oldottabban és szomjasabban, mint valaha. Kezem-lábam megvan, minden más is működik, öröm az élet. Anyám volt ilyen izgága, soha nem tudott kikapcsolni. Tőle örököltem.


– Akkor most végre kimondom: örülök, hogy vége az Annie Hall-korszaknak.

 

– Annie Hall volt az alfája és az ómegája a szakmai életemnek. Mindent neki köszönhetek. Az élményeket, a tapasztalatokat, a fejlődést, az erkölcsi és az anyagi sikert. Annie Hallnak, vagyis Woody Allennek. Mázlim volt, ennyi az egész. Woody egy gyémánt. Hajszálon múlt, hogy mást válasszon, de az ölembe pottyant, és fölfogtam, hogy mit ér. Ha valakinek ekkora lehetőséget ad az élet, az felelősséggel jár. Formálja a további életét, a gondolkodását, és meghatározza, hogy mit kezdjen a hírnévvel. A hírnév csalóka portéka, mert köze sincs ahhoz, amit a megvalósult álomról gondolnak az emberek. Ha egy ilyen álom valóra válik, arra vigyázni kell, nyesegetni kell, táplálni kell, de csak akkor vagy képes rá, ha nagyon stabil személyiség vagy, és meg tudod különböztetni, hogy mi fontos és mi lényegtelen. Az élet olyan, mint a hullámvasút, hol fent, hol lent, dobál, és az a kérdés, mennyi erőd van hozzá, hogy ne sodorjanak el a csábítások és ne törj össze a csalódásoktól. Nekem pályakezdő koromban megadatott, hogy nagyon magasan kezdtem, ahonnan csak elrontani lehetett volna, de megálltam a lábamon, mert sejtettem, hogy nem mind arany, ami fénylik.

 

– Valószínűleg ezzel vívta ki azt a közmegbecsülést és tiszteletet, amellyel ebben a szakmában körülveszik. Mennyire él vissza vele?

 

– Nem vagyok abban a helyzetben, hogy megengedjem magamnak a sztárallűröket. De ha abban a helyzetben lennék, akkor sem élnék vissza vele. Az embert földön tartja a család, és igaz, hogy későn, ötven után kezdtem, de a gyerekek eléggé kijózanítanak, ha véletlenül elszáll a fejem. Az, hogy örökbe fogadtam a lányomat és a fiamat, hatalmasat fordított az életemen. Mindent másképp látok, minden más jelentőséget kapott. Az életem sokkal többről szól, mint csak rólam.

 

– Hol van már az a lány, aki a Hair eredeti produkciójában játszott...

 

– Bizony hol?! Ma nagyon patinásan cseng, de akár hiszi, akár nem, annak idején csak egy munkalehetőség volt, amiből kifizethettem a lakbért. Nem volt se ügynököm, se menedzserem, magamtól mentem a válogatásra, énekeltem, táncoltam, visszahívtak, még egyszer megmustráltak és megkaptam a szerepet. Azt se kérdeztem, mit. Fogalmam se volt, hogy mi a Hair. Nagyon erős csapatszellem volt abban a produkcióban. Csak aztán szétszéledtünk, és ma már szomorú szívvel gondolok azokra, akik elsikkadtak vagy hazavágták magukat, mert nem tudtak mit kezdeni a hírnévvel. Ez a szakma nagyon sok fájdalommal jár. Én is fájok. Csak ellentétben sokakkal, én össze is tudom szedni magam, ha kell, mert a véremben van, hogy nincs az a rossz, amiből ne tudnék újra talpra állni. Totál bohócot még nem kellett magamból csinálnom, de ki tudja, mit hoz a sors?

 

– A lánya most 15 éves. Mennyire tudja befolyásolni?

 

– A legveszélyesebb korban van, tudom. Fantasztikus látni, ahogy kislányból nővé érik. Csak kesztyűs kézzel szabad vele bánni, nehogy elijesszem. Lóg a Facebookon, megállás nélkül internetezik, kivéve, mikor úszik. Hál’ istennek, azt szereti. Vallásosan jár edzésre mindennap. Éljen az úszás, hajrá. Persze a fiúk is érdeklik, és ezzel alaposan feladja nekem a leckét, mert a mai lányok egész másképp viszonyulnak a fiúkhoz, mint mi annak idején. Én meg aztán különösen. 14 éves koromban begubóztam és szeppenten vártam, hogy észrevegyen egy srác, ami persze nem történt meg, mert minél gátlásosabb egy lány, annál kevésbé ugranak rá a fiúk. Most mondjam, hogy ez lett az életem sztorija....? Hál’ istennek a lányom sokkal nyitottabb. Gyönyörű pofija van, olyan alakja, hogy rajzolni sem lehet jobbat, buknak rá, mint mézre a méhek. Hogy ezt hogy fogom a helyére tenni, fogalmam sincs. Ne is kérdezze.

 

Jelenet a "Van az a pénz, ami megbolondít" c. filmből (2008)
 

– A L’Oreal arca, ingatlanokat ad-vesz, gyereket nevel, az emlékiratait írja és filmeket csinál. Látszólag egymástól távol eső dolgok, de kell, hogy legyen mögötte valami egységes filozófia.

 

– Majd olvassa el a memoáromat, és kiderül, hogy mindennek a kulcsa az anyám. Ő mondogatta magáról, hogy még semmit nem tett le az asztalra, a java még hátravan. Ő tanított meg gondolkodni, mérlegelni, értékelni. Nagyon hiányzik. Feleség volt, négygyerekes anya és fantasztikus autodidakta fotós.

 

– Mit tanult a szerelmeitől: Woody Allentől, Al Pacinótól, Warren Beattytől?

 

– Woodytól munkaerkölcsöt, rendszerességet és kitartást. Annak idején nem egészen értettem, hogy a tehetség mivel jár, és a megszállottságát úgy értelmeztem, hogy semmi más nem érdekli, csak a munka.

 

Warren a másik véglet. Mindig rettegett a döntésektől, ezért folyton több vasat tartott a tűzben, de mikor végre igent mondott valamire, teljesen feloldódott a szerepben. Woody évről évre csinált egy filmet, Warrent viszont harapófogóval kellett kirángatni, hogy végre elvállaljon egy szerepet. Al az utolsó porcikájáig színész. Ezzel kel, ezzel fekszik, nincs más az életében, csak a színpad és a film. Ami mindhármukban közös, hogy munkamániások. Mindennél jobban és mindenekelőtt. Ezért élnek.

 

– Megelőző beszélgetésünkben azt mondta, soha többé nem akar bajlódni a férfiakkal.

 

– Nemcsak én nem akarok bajlódni velük, ők sem akarnak bajlódni velem. Ha valaki véletlenül mégis beesne az ajtón, nem fogok ellenállni. De nem megyek utána. Az én nemzedékemet abból a fából faragták, hogy a lányok nem kezdeményeznek. Eljátszani tudom, de hogy odalépjek egy idegenhez, és csillogó tekintettel azt mondjam, helló, Diane vagyok, magát hogy hívják? ... azt soha. Soha!

 

New York, 2010. november

Návai Anikó
XVI. évfolyam 12. szám

Címkék: Diane Keaton, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.