Sztárvilág

Diane Kruger - A természetben vagyok otthon

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


 

Diane Kruger (33) gyönyörűen mosolyog, de mosolytalan embert rejteget. Nem volt, s minden látszat ellenére ma sincs könnyű élete. Persze Chanelben csillog tetőtől talpig, hol Párizsban, hol Los Angelesben, hol Vancouverben van otthon, három nyelven szólal meg anyanyelvi szinten, filmről filmre száll, anyagi gondja sincs és barátja is van. Mindez azonban, úgy látszik, kevés ahhoz, hogy elfelejtse a gyerekkori keserves éveket, melyek egy életre beleégették a bizalmatlanságot és a gyanakvást. Volt már vendégünk Magyarországon, hátizsákkal, mint turista, sőt a kamera előtt is pár évvel ezelőtt, amikor Ed Harris Beethovenjének kottamásolóját játszotta Agnieszka Holland Beethoven árnyékában című filmjében, melyet Pesten, Kecskeméten és Sopronban forgattak. Mosolygott Brad Pittre, mint Szép Heléna a Trójában, akciózott Nicolas Cage oldalán A nemzet aranyában, legutóbb pedig Tarantino kedvenc magyar színésznőjét, Hajmássy Ilonát (Ilona Massey) idézte fel Bridget von Hammersmark néven a Becstelen brygantik című sikerkomédiában.

 

- Átlátok rajtad.

 

- Ami igaz, igaz. Semmire sem tartanám magam mint színésznő, ha nem tudnám, hogy aki burokban él, annak fogalma sincs a világról. Hogy lennék képes beleélni magam egy szerepbe, ha olyan elszigetelten élnék, ahogy kívülről látszik? Már kiskoromban megtanultam, az élet nem ötcsillagos hotel. Unalmas is lenne, ha minden az ölembe hullana. Ez az egyik, talán a fő oka annak, hogy ilyen jól kijövök a barátommal (Joshua Jackson tévészínész - a szerk.), mert teljesen egy tőről származunk. Ő is alulról kezdte, én is, egyikünknek sem repült a szájába a sült galamb.

 

- Az életrajzodban erről csak annyi áll, hogy egy kis német faluban születtél, apukád számítógépes szakember, anyukád banktisztviselő, és a szüleid korán elváltak.

 

- Ez a hivatalos, lebutított verzió. Azzal ritkán dicsekszik az ember, hogy alkoholista apával nőtt fel, s azért akart színésznő lenni, hogy a filmjeivel, a szerepeivel megmagyarázza, talán meg is védje a problematikus embereket. Anyuval együtt alaposan megszenvedtük azokat az éveket. Sokat elmond rólam az is, hogy kislánykoromban nem rock and rollt hallgattam, hanem klasszikus zenét, és nem gitároztam, hanem klarinétoztam. Nem tagadom azt sem, hogy volt egy rövid időszakom, amikor kíváncsiságból megkóstoltam a kábítószert és az italt.

 

- Pedig egy balerinának ez aztán végképp tilos. Hogy kezdtél táncolni?

 

- Inkább arról beszéljünk, hogy hagytam abba. Egy sérülés miatt. Ettől se lettem vidámabb. Annyit tudtam, hogy se ügyvéd, se könyvelő nem akarok lenni, táncolni viszont szerettem, és tehetségem is volt hozzá. Még aktív táncos voltam, mikor meglátott valaki és elcsábított modellkedni. Az utazgatásra felcsillant a szemem, de az egyáltalán nem volt a képben, hogy elköltözzek Németországból. Mégis így alakult. Tizenhat éves koromban New Yorkban találtam magam, rengeteget kerestem, de halálosan unatkoztam. Akkor riadtam meg végképp, mikor megláttam magam egy plakáton Buenos Airesben. Ez lett belőlem? Ilyen akarok maradni? Még ismerni se akarom azt a lányt, aki a plakáton bazsalyog! Szélsebesen spórolni kezdtem, hogy beiratkozzak egy színiiskolába, mert tudtam, hogy a szüleimre anyagi szempontból nem számíthatok. Már akkor is tudtam, hogy az életben semmit nem adnak ingyen.

 

Jelenet a Becstelen brygantik c. filmből

 

- Még egy Tarantino-főszerepet sem. Mint hírlik, az összes szóba jöhető német színésznőt megnézte, mielőtt téged választott.

 

- És miután letette mellettem a garast, lenyomott egy székbe, és végignézetett velem 20-25 filmet, amiben azok a színésznők játszottak, akik Bridget von Hammersmark megírására inspirálták. Eredetileg azt hittem, Marlene Dietrich járt a fejében, de mint kiderült, abból a korszakból a magyar származású Ilona Massey Tarantino kedvenc színésznője, és öthat filmet láttam, amiben Ilona játszott.

 

- S bár a magyar nézők csak a szinkronizált verziót látták, végre szabadjára engedhetted a német akcentusodat.

 

- Csöndesen mondom, Tarantino eredetileg más színésznőre írta a szerepet, de amilyen mázlim volt, az illető nem ért rá. Mulatságos, első körben arról kellett meggyőznöm Tarantinót, hogy német vagyok, annyira nem volt akcentusom. Ennek az az oka, hogy évekig csiszoltam az angolomat, míg végre sikerült olyan szintre hozni, hogy amerikai lányokat is játszhattam - és most, mikor végre egy német nőt kellett alakítanom egy európai-amerikai filmben, a rendező nem akarta elhinni, hogy német az anyanyelvem. Foggal-körömmel ragaszkodtam ehhez a szerephez, mert legalábbis Amerikában eddig sose játszhattam erős, markáns nőket, mindig csak a szép kislányt. Most kaptam először lehetőséget rá, hogy egy amerikai filmben, amerikai rendező kamerája előtt kifejezzem azt az intelligenciát és karaktert, ami a neveltetésemből adódik. Most térült meg, hogy minden keresetemet abba öltem, hogy tanuljak és fejlődjek mint színész. Persze nem árt, hogy olyasvalakivel élek, akinek angol az anyanyelve. A tanulás olyan, mint az izomfejlesztés. Ha egyszer elkapod a svungot, az összes többi könnyen megy.

 

- A tánc már teljesen a múlté?

 

- Mint foglalkozás, igen, de mint filozófia, nem. A balett-tanárnőm életre szóló tanácsot adott az önfegyelemre, máig használom. Izgulós vagyok, mint minden színész, és mielőtt kilépek a színpadra vagy a kamera elé, öt percig elvonulok és kizárom a világot. Ez a pár pillanat elég, hogy összeszedjem magam, és harmonikus mosollyal, magabiztosan lépjek a közönség elé.

 

- Visszatérve a Becstelen brygantikra, német létedre nem találtad furcsának, hogy Tarantino ilyen merészen eljátszott a második világháború végével?

 

- Joga volt hozzá, hogy fantáziáljon. Még a nagyapám is azt mondta a berlini premier után, hogy jó kis mese, csak Göbbels nem stimmel, mert nem ilyen volt a hanghordozása.

 

- Még mindig motoszkál a fejemben, amit a modellkedésről mondtál. Mintha még most is zavarna, hogy ilyen szép vagy.

 

- Az zavar, ha a külsőm és nem a tehetségem alapján kérnek fel egy szerepre. A szépség adott, mulandó, nem érdekel. Mondtam már, a látszat csal. Kis faluban nőttem fel, nekem a természet a közegem, kirándulni, kertészkedni szeretek, kötődöm a földhöz, a nyilvánosság, a reflektorok, a felhajtás szükségszerű velejárója a szakmámnak. Csinálom, de nem hat meg, és nem érzem tőle jobban magam.

 

Anikó és Diane

 

- Három városban élsz. De hol vagy otthon?

 

- A nagyvilágban, útközben, a barátommal. Mikor Joshua Vancouverben forgat (a Fringe című tévésorozatot - a szerk.), és éppen nem forgatok, ott vagyok vele.

 

- Három éve tart ez a kapcsolat. Még nem kérte meg a kezedet?

 

- Nem akarok többé férjhez menni. A házassag kiváló intézmény, csak nem nekem.

 

- Megmagyaráznád?

 

- Nem vagyok vallásos, nem hiszek az istennek tett fogadalmakban, és attól, hogy aláírsz egy papírt, még egy rossz házasság se javult meg. Nincs miért házasodjak.

Návai Anikó
XV. évfolyam 10. szám

Címkék: Diane Kruger, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.