Sztárvilág

Ember tervez, Sandra Bullock végez

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Sandra Bullock (42) farmerben, tornacipőben, pólóban, festetlenül, lófarokkal száll ki a fekete dzsipből a Beverly Hills-i Four Seasons Hotelben. Háromnegyed óra, és totális metamorfózis. Bullock interjúra kész filmsztár, méghozzá a javából. Loknik, testre szabott Donna Karandekoltázs, Manolo Blahnik tüsarkú (ó, te drága Szex és New York!), nagy smink - csak az arany nyaklánca a sajátja. És persze a karikagyűrűje.

 

A Wagner-operákon nevelkedett építészeti megszállott Bullock mindannyiunkat meglepett, amikor rövid és titkos kóstolgatás után 2003 decemberében igent mondott a notórius hírében álló "Átalakítjuk a motorját!" valóságshow-s Jesse Jamesnek, mert ennél képtelenebb frigyet Hollywood aligha tudott volna elképzelni. James múltját sok Harley Davidson, egy pornósztár exfeleség (tőle egy kislány) és az egész testét beborító tetoválás tarkítja, továbbá körülbelül annyi köze van Hollywoodhoz, amennyi Bullocknak a motorbicikli- szereléshez.

 

- Nem találkoztunk, mióta férjhez mentél. Nyugtass meg, hogy Jesse nem is olyan rossz fiú, mint amilyen a híre.

 

- Hallom, hogy ilyesmivel vannak tele a magazinok, de hidd el, pontosan tudom, kihez mentem férjhez. A rossz fiú pletykákról meg csak annyit, hogy persze, ezzel lehet eladni az újságot. Azzal biztos nem, hogy mennyit jótékonykodik a gyerekekért. Valami egész különleges emberi tulajdonsága viszont mégiscsak kell hogy legyen, mert én soha nem mentem volna férjhez, ha nem toppan be az életembe.

 

- Nem kell, hogy megvédd.

 

- Nem is védem, mert nem szorul rá, meg nem is akarja, hogy megvédjem. Senkivel sincs semmi baja, ha békén hagyják. Mindenki gondoljon, amit akar, nemcsak róla, hanem a nőkről, férfiakról, vallásról, fajról, bármiről. Jesse fütyül rá. Hál' istennek nem a hollywoodi állatkert lakója, tehát megengedheti magának, hogy fütyüljön.

 

- Te viszont sajnos az vagy, de szerencsére szigetel a védőfal. Menedzser, ügynök, sajtófőnök...

 

- Menedzserem nincs, a sajtófőnököm meg ott ül a sarokban, és ha megkérded, majd elmeséli, mikor kértem tőle utoljára tanácsot. Ő nyaggatott, hogy az istenért, szóljak, ha netán férjhez megyek. És hívjam, ha terhes vagyok. Sajnálom. Ő volt az utolsó, aki megtudta az esküvőt. Nagyon pipa volt rám, hát persze. De akkor sem. Senki, de senki nem mondja meg, hogy mit csináljak. Egyedül én döntöm el, hogy milyen filmjogokat veszek meg, milyen projektek érdekelnek, kidolgoztatom a forgatókönyvet, szétküldjük a városban, aztán hadd szóljon.

 

- És mi az, hogy soha nem akartál férjhez menni?

 

- A házasságról az volt a véleményem, hogy csak kolonc lenne a nyakamon. Akkor meg minek? Nem láttam magam körül egy jó házasságot se soha, de még párkapcsolatot is alig. Szinglinek lenni nem volt igazán jó, de ha az ajtó mindig nyitva van, azt szerettem. Mint a pasik. Akik soha nem csalnak meg senkit, ők csak sorozatos monogámok. Bűn, hogy élveztem? Ha egyszer nem voltam érett rá, hogy komoly társa legyek valakinek, minek fejeljem meg egy rossz házassággal?

 

 

- Sima ügy. Későn érő fajta vagy.

 

- De még mennyire! Pedig kilencéves korom óta futok a fiúk után.

 

- Mint minden kiskamasz.

 

- Ja, csak az a különbség, hogy én utáltam a kamaszkoromat! Mert ahogy elkezdődött, minden fejre állt körülöttem. Ez persze mindenkivel így van, de ha van, aki letagadja, azt meg tudnám ölni. A féltékenységtől meg az irigységtől, hogy neki miért volt könnyebb kamaszkora, mint nekem. Aztán mégse változtatnék rajta egy centit se, mert azokban az években kezdett benőni a fejem lágya. Csak ... utálom.

 

- Ott tartottunk, hogy Jesse James tud valamit, amit az eddigi partnereid nem tudtak.

 

- Például tanácsot adni. Pont a napokban kértem meg először, hogy olvasson el egy forgatókönyvet. Életében nem volt a kezében forgatókönyv. De kíváncsi vagyok a véleményére, mert mindenben adok rá. Ugyanis kristálytisztán gondolkodik. Már hallom, hogy azt fogja kérdezni, biztos vagy benne, hogy beletennél apait-anyait? Mert ha nem, hozzá se fogj.

 

- És ez nyilván nemcsak a filmekre vonatkozik, hanem az utánpótlásra is. Értsd: gyerekek.

 

- Én már leszoktam a tervezésről, mert rájöttem, hogy nincs értelme. Belátom, hogy ember tervez, isten végez, és hidd el, becsületszavamra nem volt könnyű, míg eljutottam idáig. Hogy a házasságommal mi lesz, azt majd meglátjuk. Egyelőre azt tudom, hogy szerencsém volt. Meg azt, hogy megváltozott a fontossági sorrend. Ma már csak akkor mozdulok ki otthonról, ha kirobbantanak. Régen a szakma volt a legfontosabb, most a család. De ez nem elhatározás kérdése. A szakmával eljutottam egy bizonyos pontig, aztán pár évvel ezelőtt úgy döntöttem, most jöhet egy kis szünet. És találkoztam a leendő férjemmel, akibe fülig beleestem. Amitől elkezdett sokkal jobban menni a munka. Minden házasságban vannak buckák, de ma már azt mondom, ha nem szuper az a film, ha nincs elérhető közelségben a forgatási helyszín és ha időben ütközik a férjem dolgaival, akkor szóba se jöhet. Mert ő meg én össze vagyunk nőve.

 

- Kíváncsi volnék, hogy telik mostanában egy napod. 

 

- Utálom, ha rohanással kezdődik. Legyen a reggel szép, nyugis. Újság, kávé, ücsörgés. Legyen időm megetetni a kutyákat, beadni nekik a gyógyszert, ellátni, kiengedni mind a négyet. Ha el kell mennem valahova ebédelni, senki ne lihegjen a nyakamba, hogy na mi van, kész vagy már? Egy nőt hagyni kell készülődni, még akkor is, ha csak öt percre van szüksége, hogy fölkapja azt a farmert meg azt a pólót. Mert a java még hátravan. Déltájban ugyanis általában elszabadul nálam a pokol. Bemegyek a produkciós cégemhez, és már tépem a hajam, pedig nem én vagyok a hülye, de ha a dolgok nem úgy alakulnak... Közben mondogatom magamnak, hogy annak örülj, ami van, ne keress folyton csomót a kákán. Menj haza, feküdj le, holnap is lesz nap. De tudom, hogy másnap az egész kezdődik elölről. Előbb-utóbb szép fokozatosan mégiscsak rá fogom venni magam, hogy nem kell mindig mindent nekem csinálni. Esetleg más még jobban megoldja. Viszont egy biztos. Ha az esti pancsolásomat a fürdőkádban valaki meg merészeli zavarni, annak annyi! 

 

 Jelenetek a Ház a tónál c. filmből

 

- Mennyire vagy babonás?

 

- Erre inkább azt mondom, hogy az asztrológiában hiszek. Érteni ugyan nem értem, csak kapiskálom, de történtek olyan dolgok, méghozzá komoly dolgok, hogy muszáj, hogy legyen benne valami. De erről inkább ne beszéljünk, mert túl személyes.

 

- És a reinkarnációval hogy állsz?

 

- Ha azt hiszed, hogy semmi nem jön az élet után, mi tart vissza attól, hogy olyan önző, rohadt, bosszúálló és anyagias legyél, amilyen csak lehetsz? Miért lenne érdemes másképp viselkedni és gondolkodni? Nekem alapos okom van azt mondani, hogy van élet az élet után. Hogy létezik karma. Sőt, szinte egyik percről a másikra tapasztaltam a karmát. Ha nem hiszel benne, próbáld ki. Csinálj valami jót vagy rosszat, és meg fogod látni, hogy visszakapod.

 

- Édesanyád német volt, apukád amerikai. Két kultúra, két nyelv. De hány identitás?

 

- Talán egészen tavalyig őrlődtem emiatt. Aztán rájöttem, hogy az a másik, az európai kultúra nagyon hiányzik. Az élet minősége, az élet szépsége egész másféle ott, mint itt Amerikában. Hatalmas ajándék, hogy két világban vagyok otthon, mert ha kell, ettől van meg bennem az a titkos fintor, ami minden rosszon átsegít. Mondok egy példát. Az én anyukám, aki híres opera-énekesnő volt, hatvanhárom éves korában rákban meghalt. Én meg a húgom azzal próbáltuk elütni, persze, műtéted lesz, anyu, fölvarrják az arcodat! Nem mintha szüksége lett volna rá, gyönyörű bőre volt, egy ránca se, a közelébe nem kellett volna mennie a késnek. Mindig azt a rúzst használta egész életében, világszép nő volt. Ugyanezzel a kétlaki tudathasadással kezelem a barátaimat, az utazásaimat, a politikát és a szakmámat is. Pont most dolgoztam egy nagyszerű német rendező és operatőr párossal, és hihetetlen felüdülés volt két hónapig német szót hallani... mikor a stáb elkezdte, hogy a művésznő nem érti... én meg csak nagyokat bólogattam, hogy dehogyisnem, hogyne érteném! Végtelenül jólesett, hogy végre visszataláltam a gyökereimhez.

 

Már a hotel parkolójában állok, mikor Sandra lejön a kocsijához. Megint farmer, póló, tornacipő, lófarok. Csak a smink árulkodik. De fogadok, hogy letörli, mire hazaér.

 

Hollywood, 2006. augusztus  

Návai Anikó
XII. évfolyam 10. szám

Címkék: Sandra Bullock, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2018. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.