Sztárvilág

Eva Longoria - A kilences a szerencseszámom

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Eva Longorián (31) egy csöppet se látszik, hogy most szült. Mármint hogy a képernyőn, a Született feleségek c. sorozatban, amelyben ő játssza Gabrielle Solist, a csapodár bögyös kis latinát, akit sokkal jobban érdekel a manikűr, mint a valkűr. "Tudod, mikor fogja Gabrielle bepelenkázni azt a bébit?", kérdi kuncogva Longoria. "Mikor eddig ér a hó Beverly Hillsben!" És mutatja. A búbjáig.

 

Nem nagy ügy. A tűzről pattant Eva Longoria tűsarkúval együtt 168 centi, de ami az egyéniségét illeti, akkora van neki, hogy föléri a barátját, Tony Parkert, az amerikai kosárlabdázók gyöngyét.

 

- Tőle kaptad ezt a kilencest ábrázoló medált?

 

- Dehogyis! Magamnak vettem karácsonyra! Az tűnt föl, hogy kilencesnek látszik. Már kifizettem, mikor rájöttem, hogy nem is kilences. De nekem most már az és az is marad. És le nem veszem Tony miatt, merthogy az ő száma a pályán a kilenc. És mivel abszolút lojális vagyok hozzá, úgy döntöttem, mostantól nekem is ez a szerencseszámom. Valahogy elterjedt, hogy ez a mániám, mert mindenhonnan csőstül küldik a cuccokat kilences emblémával. Farmert, trikót, táskát, még fehérneműt is. Képzeld, ha azt pöttyentettem volna el valamelyik tévében, hogy megőrülök a békákért?!

 

- Vagy a puskáért, amit legalább olyan rutinosan kezelsz az új filmedben (The Sentinel - A kormányőr - a szerk.), mint egy született titkos ügynök.

 

- Ne csodáld, hogy tudok bánni a lőfegyverekkel. Mifelénk Texasban (Corpus Christiben, ahol Longoria született - a szerk.) minden farmon van puska. Míg a nagyapám dolgozott, a nagyanyám egész nap ott ült egyedül két pici gyerekkel, muszáj volt valamivel megvédenie magát. Én ötéves voltam, mikor az apu először nyomott puskát a kezembe. Irtó vicces volt, ahogy lövöldöztünk: kólásdobozra, kerítésre, papírcsákóra, ami csak kéznél volt. Az apu persze arra is megtanított, hogy kell óvatosan bánni a fegyverrel. Aki nem ismer és abból indul ki, hogy milyen édes kis cicamica ez a Gabrielle, biztos jót nevet magában, hogy persze, egy született feleség meg egy puska! De nekem abszolút testhezálló szerep volt a filmbeli titkos ügynök, pláne, hogy még kiképzést is kaptunk. Szinte azt mondhatnám, hogy sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, mint a Született feleségekben.

 

Jelenet a Kormányőr című filmből

 

- Így már a kérdés is fölösleges, hogy tartasz-e otthon puskát.

 

- Meg fogsz lepődni: nem! Még hobbiból se járok lövöldözni, mert a puska nekem nem szórakozás, hanem eszköz. Az én famíliám olyan csóró volt, mint a templom egere. Nem telt ennivalóra, saját csirkénket ettük a saját krumplinkkal meg a saját salátánkkal. Kicsi koromtól hozzászoktam, hogy a hús nem a közértben terem, hanem a baromfiudvaron meg a disznóólban. És hogy ehhez bizony valamelyikünknek le kell vágni a disznót meg a csirkét.

 

- Ezek szerint jó nagy családban nőttél föl.

 

- Méghozzá álomcsaládban. Én voltam az alom alja, a legkisebb lány négyünk közül. Anyámnak kilenc nővére van, apámnak is van egy pár. Tehát az aput leszámítva színtiszta nőuralomban nevelkedtem. Szerintem ettől lett ekkora az önbizalmam és emiatt tanultam meg, hogy függetlennek lenni sokkal jobb, mint a sült galambra, értsd egy férjre várni. Innen ered a csudanagy ambícióm is. Csak azzal nem tudtam kibékülni kislánykoromban, hogy én vagyok a rút kiskacsa, a kreol bőrömmel meg a fekete hajammal, mert az összes lánytestvérem szőke, hófehér bőrű és kék szemű. Mind az anyukámra ütött, csak én nem. De ahogy minden rosszban van valami jó, ebben is volt. Ha a gimiben nem érzem magam annyira rondának, sose indulok el azon a bizonyos szépségversenyen, ahol fölfedeztek.

 

- Vagyis akkorát lázadtál, hogy meg se álltál Hollywoodig. Most meg már meg se tudod számolni, annyit keresel. Mire költesz?

 

- Nagyon vigyázok a pénzre. Csak a szüleimnek vettem házat és a nővéreimnek egy-egy kocsit.

 

- Van egy szellemi fogyatékos nővéred is.

 

- Igen, a legidősebb. Mindig körülötte forgott a család, de egy olyan angyal, hogy meg is érdemli. Az anyukám miatta lett tanár egy fogyatékosok számára fönntartott iskolában. Én már abba születtem, hogy egyikünk sem annyira fontos, mint a nővérem, akire folyton figyelni kellett és vigyázni rá. Ezért a világ legtermészetesebb dolga, hogy az én családomban a mozgássérültek olimpiája sokkal nagyobb esemény, mint a nyári olimpia, és mindent megmozgatunk azért, hogy lobbizzunk a szellemi fogyatékos társadalom javára.

 

- Neked ez nem újság, amúgy is igen aktív vagy.

 

- Pedig gimis koromban ki nem nézted volna belőlem, olyan visszahúzódó kislány voltam. Mukkanni se mertem és tömegiszonyom is volt. Anyu is, meg az összes nagynéném is tanár, ők segítettek át ezeken a gátlásokon, amíg végül nekiduráltam magam a szépségversenynek. Ott aztán muszáj volt kinyitni a számat, mert csak az alakommal és a pofimmal sose jutottam volna sehova. Kamerák erdejében két percig faggatott a zsűri a házasságról, vallásról, pályaválasztásról, gyereknevelésről és persze politikáról.

 

- Azt azért nem néztem ki belőled, hogy politizálsz.

 

- De még mennyire! Dolgoztam a Clinton-kampányban, a Gore-kampányban, még a Kerry-kampányban is, végigjártam az összes ingadozó választókerületet. Coloradótól Arizonáig egy csomó kisvárosban hordtam a kopogtatócédulát, hogy feltrombitáljam a latin származású embereket, jöjjenek szavazni. Szégyen- gyalázat, hogy az én véreim milyen apatikusak tudtak lenni a választási időszakban, holott pont nekünk, a mi latin kulturális értékeinknek nem mindegy, hogy ki ül a Fehér Házban.

 

- És nem ijeszt meg, hogy Hollywoodban nem rajonganak a politizáló színészekért?

 

- Nézd, a kasszasiker és a nézettség nagyon fontos, de messze nem minden. Ha valaki a politikai nézeteim miatt kapcsolja ki a tévét vagy nem veszi meg a mozijegyet, az az ő baja. Imádom a szakmámat, boldogsággal tölt el, hogy ilyen népszerű a Született feleségek, de sokkal fontosabb, szenvedélyesebb, nagyobb dolgok hajtanak az életben, mint a film vagy a televízió. Vagy akár csak egy rólam szóló újságcikk.

 

- Manapság egyre több kolléganőd fogad örökbe gyereket. Te még nem kaptál kedvet hozzá?

 

- Boldogan tenném, de ez nem zárja ki, hogy legyen saját gyerekem. Aki akkora családban nőtt föl, mint én, annak szülni a legtermészetesebb. Legalább hármat vagy négyet szeretnék.

 

Jelenet a Kormányőr című filmből

 

- Mint jó katolikus, ehhez azért előbb férjhez kéne menni, vagy nem?

 

- Ezt a bakit egyszer már elkövettem, mikor a barátommal meglógtunk Vegasba és ripszropsz összeházasodtunk. Persze nem gondoltuk végig, amiből egyenesen következik, hogy ma már sokkal szentebb dolognak tartom a házasságot, mint hogy elkapkodjam. Akkor zöld voltam, most már viszont csak akkor megyek az oltár elé, ha ezer százalékig biztos vagyok a dolgomban.

 

- Tonyn nem múlik. Mint hallom, már megvette a jegygyűrűt.

 

- Ez még odébb van. Egyelőre várunk.

 

- Csak nem az zavar, hogy túl féltékeny rád?

 

- Rám? Én vagyok rá! Mióta Kiefer Sutherlanddel forgattam, nem tudom elráncigálni a képernyő elől, annyira imádja a 24 c. sorozatot. 

 

Hollywood, 2006. június 

Návai Anikó
XII. évfolyam 7. szám

Címkék: Eva Longoria, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2018. december

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.