Sztárvilág

Felicity Huffman - Voltam Idahóban, meg depresszióban is...

Világsztárok harmóniában

Szé­pek és gaz­da­gok. Gaz­da­gok és si­ke­re­sek. Le­het, hogy még­sem min­den az övék? Amit nem kap­nak meg, mennyi­re hi­ány­zik? Be­vall­ják? Le­ta­gad­ják? Még­is mi­től van­nak egyen­súly­ban?  


Szebb nincs a talonban?”, írta vissza kicsit csalódottan a szerkesztőm, mikor Felicity Huffmant (44) javasoltam. Már hogyne lenne, lőttem vissza készségesen. És soroltam is a bögyösebbnél bögyösebb, híres, szexi, futószalagsztárokat. Csak a személyiségük nem olyan gyönyörű, amilyen Felicityé, tettem hozzá utóiratban. Akinél kedvesebb, közvetlenebb, normálisabb, józanabb, őszintébb, egyenesebb színésznő aligha tapossa manapság a hollywoodi flasztert. Pontosítok: egyikük sem tapossa, mert mind kocsival járnak, még a túlsó sarokra is. Arra viszont mérgek veszek, hogy Felicity képes legyalogolni a hegyről. Sőt, ha kell, még a hegyet is elhordja.

 

A magyar nézők többsége csak a Született feleségekből ismeri, melyben az agyonfáradt Lynette-et játssza. Felicity Huffman azonban nem elsősorban, sőt inkább azt mondhatnám, teljesen véletlenül tévészínésznő. New York-i színpadon kezdett, ott is gyötrődött. Nagyritkán kapott egy kis filmszerepet, és már majdnem abbahagyta a pályát, amikor belecsöppent az említett induló tévésorozatba. Álmában se gondolta volna, hogy attól fogva egy szappanoperához kötődik élete leghíresebb alakítása, s hogy meglóduló filmkarrierjét (a Transamerica főszerepét, Golden Globe-díját és Oscar-jelölését) is Lynette-nek köszönheti majd.

 

Most épp az előző és a következő generáció legsajátosabb színésznő-egyéniségeivel hozta össze a sors: Jane Fonda lányát, illetve Lindsay Lohan anyját játssza a Georgia Rule c., Magyarországon hamarosan bemutatásra kerülő filmben. „Női” film ez a javából egy kőkemény nagymamáról (Fonda), akire jómódban élő, mégis alkoholista lánya (Huffman) rásózza a problémás tini unokát (Lohan).

 


Hiába mese ez a történet, fogadok, hogy valahol mind a hárman megtaláltátok benne a saját igazságaitokat. Legalábbis részben...

 

Jane Fonda hetven, Lindsay húsz... én voltam köztük a szendvics. Jane azt hajtogatta, most tart a harmadik felvonásnál. Nem tudom elhinni, annyira tele van élettel! Lindsay meg, aki az elsőnél tart, piszok tehetséges, közben nagykanállal falja az életet. Biztos igaza van, így kell... Én meg csak azt éreztem, hogy iszonyatosan fáradt vagyok és esténként alig bírom hazavonszolni magam a két kicsi gyerekemhez... Sok bennünk a közös vonás. A szakma, amit mind a hárman imádunk. Mégis egész mások vagyunk. Lindsay mellett olyan öregnek éreztem magam, mint az országút. Jane mellett meg rettenetesen fiatalnak.

 

Nem egészen erre gondoltam, hanem a problémákra.

 

Arra, hogy Lilly, akit a filmben játszom, legalább annyi időt töltött Idahóban, amennyit depresszióban? Idaho stimmel, mert a mai napig hazajárok Coloradóba a családhoz, de a többi nem. Igaz, Lillynek sincsenek anyagi gondjai, de szemben az enyémmel, az ő élete teljesen üres. Csak annyiból hasonlítunk egymásra, hogy ő is küszködik, hogy a felszínen maradjon, meg sokszor én is...

 

Na látod! Lehet, hogy neked is olyan kőkemény anyukád volt, mint neki?

 

A gyerekkorom köszönőviszonyban sincs a filmbeli Lilly gyerekkorával. Anyám 19 évesen ment hozzá apámhoz, és az istennek se akart teherbe esni. Az orvosok azt mondták, apám miatt nem lehet gyerekük. Csöndes, magának való ember volt az apám, fölajánlotta az anyámnak, ha akarja, váljanak el. De anyám ragaszkodott hozzá. És egy évre rá terhes lett. Aztán minden évben újra. Úgy jöttünk, mint az orgonasípok, én utoljára, nyolcadiknak. És én voltam az egyetlen, aki minden reggel bebújhatott mellé az ágyba, belemajszolhatott a pirítósába, sőt még a kávéjába is beleszürcsölhetett.

 

Nem csodálom, hogy nagyszájú kamasz lettél.

 

Mire megszülettem, anyám kicsit belefáradt a regulázásba. Hagyott elkanászodni. Egy csomó mindent megengedett nekem, amit a nővéreimnek soha. Például, hogy nálunk aludjon a barátom. Még reggelit is csinált nekünk. Úgy nőttem föl, mint akinek hat anyja van, a hat nővérem. Kamaszkoromban persze semmi nem volt elég, sokszor eljárt a szám, hogy az anyu ilyen meg olyan. Az tett helyre, hogy a huszonöt éves nővérem mennyire tiszteli.

 

Ráadásul anyádnak nem lehetett könnyű, mert végül mégiscsak elváltak a szüleid.

 

Még egyéves se voltam, amikor szétmentek. Apám egy darabig teljesen eltűnt az életünkből, aztán kilenc évvel később, nem is tudom miért, visszaköltözött a szomszédos házba. Mindennap nála reggeliztem suli előtt. És hozzá mentem haza az iskolából. Lényegében tízéves koromtól fogva ő nevelt. Annyira magabiztos kislány voltam, hogy az anyu beíratott egy nyári színészképzőbe, hogy inkább ott éljem ki magam.

 

A szókimondásod megmaradt. Az önbizalmad is?

 

Látod, az elpárolgott. Megyek előre, de félek. Viszont más út nincs. Vagy van?

 

Mitől félsz?

 

Az élettől. Mindentől. Minden reggel egy rettegés, hogy időben összeszedjem a gyerekeket és elinduljunk az iskolába. Állandóan rettegek, hogy elkésünk. Időérzékem ugyanis egy csepp sincs. Olyankor totálkáros vagyok. Tulajdonképpen mindig.

 


Felicity a férjével, Bill-lel; William Macy elismert karakterszínész

 

Két kislányod van. Fiút nem szeretnél?

 

Dehogyisnem. Állandó téma. De Bill (William H. Macy, színész – a szerk.) azzal érvel, hogyha szülnék, százéves lenne, mire az a gyerek elkezdi a másodikat.

 

Kevés olyan kitartó házasság van Hollywoodban, mint a tiétek. Ráadásul a férjed messze nem olyan sikeres, mint te. Hogy bírja?

 

Úgy, hogy ősidők óta együtt vagyunk. Húszéves korom óta. És a közös életünk zömében sokkal, de sokkal sikeresebb volt, mint én. Annak idején, mikor New Yorkban színházaztunk, mindig ő volt az élen. Akkoriban enyhén szólva duci voltam, szanaszét dauerolt, szétégetett hajjal, vastag keretes szemüveggel. Mindent lehetett rám mondani, csak azt nem, hogy csinos. És mégis hitt bennem, nem is akárhogy. Pedig az évek során bőven lett volna rá oka, hogy leírjon mint színésznőt. Aztán egyszer csak meglódultam. És ő a mai napig úgy áll mögöttem, mint a tölgy. Drukkol, rajong, imád. Tényleg nemcsak a jó feleség beszél belőlem. Megmondanám, ha nem így volna.

 

Mi a titok?

 

Az első számú szabály, hogy nálunk soha nem kezdődik úgy egy mondat, hogy „már megint..., pedig hányszor mondtam!”A második szabály, hogy szeretünk szundikálni. Sokat és sokszor, mert az alvás mindent kisimít. A harmadik szabály pedig az, hogy mindig udvariasak vagyunk egymáshoz, még akkor is, ha majd szétvet a méreg.

 

Egy ilyen férjtől minden nő kivirul...

 

Ahogy mondod. Egyébként meggyőződésem, hogy az a nő, aki rút kiskacsának indul, sokkal jobban értékeli, ha hattyú lesz belőle, mint az, aki eleve szépnek születik. Fura, de az alakom is jobb lett a két szüléstől. És a szakmai időszámításom is a gyerekek után kezdődött. Kell, hogy legyen valami összefüggés a két dolog között. Ahogy a magánéletem kiteljesedett, úgy indultam be színészként. Biztos későn érő típus vagyok. Arra is úgy kellett rávenni, hogy összeházasodjunk.

 

Tessék?

 

Féltem. Nem akartam.

 

Mitől? Miért?

 

Azt hittem, az lesz az életem vége. Férjhez menni vagy a vonat elé vetni magam, mindegy. Köze nem volt hozzá Billnek, csak a házasságtól fáztam. Mert ismerem a statisztikákat. Hogy az első házasságok ötven százaléka, a második házasságok nyolcvan százaléka válással végződik.

 


 Anikó a Született feleségek sztárkoszorújában

 

És akkor miért mondtál mégis igent?

 

Mert rájöttem, hogy elvesztem Bill Macyt, ha nem megyek hozzá. Addig forszírozta, míg beadtam a derekamat. És egy csöppet se bántam meg. Sőt. Abszolút házasságpárti lettem. Csak az a pár év kellett hozzá, meg a tapasztalat.

 

Van más is, amit húsz évvel ezelőtt másképp láttál, mint ma?

 

Igen, valami, amit ugyan sejtettem, de csak a tapasztalatnak köszönhetem, hogy megértettem. Hogy a hírnév mennyire csalóka. Mikor egyre többen mondogatják, hogy fantasztikus vagy, csak azt engedd meg, hogy megcsináljam a frizurádat, hogy hozzak neked egy pohár vizet, hogy elvigyelek egy partira, lassacskán magad is elhiszed, hogy tényleg istennő vagy, akinek ez alanyi jogon jár. És egyre jobban elhatalmasodik rajtad a vírus. Szép lassan felőröli a jellemedet, megeszi a türelmedet, az emberek iránti figyelmedet, a megértésedet. Ráadásul még meg is tudod magadnak magyarázni, hogy de hát te nem vagy romlott, hiszen ez a szakmával jár. Ezt a leckét tanultam meg az idők során, elég alaposan. Hogy a csábításnak tilos bedőlni. Hogy az igazi értékek egészen máshol vannak. Hogy a hírnév csalóka. Ma van, holnap nincs. Mert ha valaki mindent egy sikerszerepre épít, totálisan összeomlik, ha holnap nincs többé az a szerep.

 

A Született feleségekről beszélsz?

 

Arról beszélek, hogy ezt a leckét ma is minden áldott nap tanulom és gyakorolom.

 

Hollywood, 2007. június

Návai Anikó
XIII. évfolyam 7. szám

Címkék: Felicity Huffman, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2018. szeptember

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.