Sztárvilág

Gerard Butler - Mosolyog rá az élet

    Szépek és gazdagok. Gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


     

    Gerard Butlernek nem volt könnyű éve. Porig égett a háza Malibun, mindene odaveszett, alkoholproblémákkal küzdött, motorbalesete is volt. Valamiért mégis mosolyog. Mindig mosolyog. Talán mert az élet is mosolyog rá, bármilyen viszontagságos körülmények között. Olympus már lezuhant, London is elesett, most az Angyal következik – vagyis Mike Banning, az amerikai elnök leghűségesebb titkos ügynöke és biztonsági embere zuhan nagyot a sikeres filmsorozat harmadik részében.

     

    – Hitted volna, hogy a sorozat első két része közel 400 millió dollárt kaszál a moziban?

     

    – Eszembe se jutott. Avi Lerner, a producer hozott két forgatókönyvet, hogy vállaljam el a Olympust, mert ha nem, már készül a Fehér Házról szóló hasonló film, és a mienkből nem lesz semmi. Mondom, oké. De meg se fordult a fejemben, hogy ekkora lángot kap ez a film, és ennyire tetszeni fog a nézőknek. És jött a második rész. Most meg itt a harmadik. Csak nekem az bökte az agyamat, hogy mihez kezdünk a harmadik részben? Melyik várost döntjük le? Tokiót? Sydney-t? Vagy a holdat? Remek ötlet volt, hogy... de nem mondom el, mert nem akarom lelőni a poént. Legyen elég annyi, hogy ebben a részben Mike-nak nemcsak a rossz fiúkat kell legyőznie, hanem a jókat is, mert mindenki azt hiszi, hogy ő a legnagyobb ellenség.

     

    – Ez a film végül is a bizalomról szól. Ha végiggondolod, hányszor csaptak be téged ebben a szakmában, hányszor fordult elő, hogy csalódtál?

     

    – Elég öreg vagyok már ahhoz, hogy párszor megégettem magam Hollywoodban. De ha jól belegondolok, már a gimiben megtörtént. Nem is tudom, hogy sétálhattam bele a csapdába, hogy valakiben nagyon megbíztam, és a végén a szemem közé nevetett, hogy szóba nem jön! Akkor nagyot nyeltem, és egy életre megtanultam, hogy nem szabad bedőlni semminek. Ma már sokkal jobban tudom, kiben bízhatok és kiben nem. Nem mindig van igazam, de az esetek nyolcvan százalékában igen. Mert miről is szól a bizalom? A legtöbb ember mást akar tőlem, mint amit én akarok tőlük. Még csak nem is biztos, hogy roszszat akarnak, csak valami mást. Meg kell érteni, hogy az én életem arról szól, hogy nem feltétlenül bízom meg az emberekben, de nem is tekintem őket veszélyesnek. Nem dobom ki a fürdővízzel a gyereket. A másik meg az, hogy ha leülök valakivel, legtöbbször felmérem, milyen az energiája. Mint tegnap este, véletlenül belefutottam valakibe, akit évek óta nem láttam, és meg is lepődtem, hogy milyen klassz ember. Örültem, hogy beszélgettünk. Mind a ketten gazdagabbak lettünk tőle.

     

     

    A cikk folytatását a Természetgyógyász Magazin októberi lapszámában olvashatják!

    Návai Anikó
    XXV. évfolyam 10. szám

      Aktuális lapszámunk:
      2019. november

      A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.