Sztárvilág

Húsz perc meditálás Shirley MacLaine-nel

Világsztárok harmóniában

Szé­pek és gaz­da­gok. Gaz­da­gok és si­ke­re­sek. Le­het, hogy még­sem min­den az övék? Amit nem kap­nak meg, mennyi­re hi­ány­zik? Be­vall­ják? Le­ta­gad­ják? Még­is mi­től van­nak egyen­súly­ban?


"Gondolkodtam, fölvegyem-e az egyik Chanel blézeremet a három közül, amit a forgatás után nekem adtak, aztán úgy döntöttem, minek fényezzem magam. Mindegy, mi van rajtam, az a fontos, hogy kényelmes legyen", mondja Shirley MacLaine (74) egy tunikában, lapos cipőben és saját tervezésű ékszerei­ben. A Los Angeles-i Four Seasonsben beszélgetünk, abból az alkalomból, hogy egy új tévéfilmben az idős Coco Chanelt játssza. Régóta fenem a fogam, hogy kivallassam kedvenc témájáról, az ezotériáról, a könyvekről, amiket olvas és ír, a kristályokról, amelyekből ékszereket tervez, arról, hogy miért vonult vissza Új-Mexikóba, s egy kicsit arról is, hogy mit gondol a mai Hollywoodról.

 

- Hogyan határozná meg saját öltözködési stílusát?

 

- Kényelem, kényelem, kényelem. Néha már a szakadtság határán.

 

- Mulatságos. Ha ennyire nem hisz a divatban, hogyan tudott azonosulni Coco Chanellel?

 

- Balettpatkánykoromban, az ősidőkben bolondultam érte, pénzem persze csak hamis Chanel ruhákra volt. De az igazi Chanel cipőkre akkor sem sajnáltam költeni. Mindegyikből két párat vettem, az egyiket kitapostam, a másikban fotóztak.

 

- És a karrierje csúcsán soha nem jutott eszébe, hogy eljátssza Chanelt?

 

- Audrey Hepburn nógatott, hogy miért nem hajtom ki valamelyik producerből, ha már ennyire odavagyok érte.

 

- Mit látott benne?

 

- A dögös, minden hájjal megkent, mindenre elszánt, kőkemény független nőt. Hasonlítok rá, csak még nem vagyok olyan undok. Majd nyolcvanéves koromban! Imponált, hogy iszonyú mélyről indult, ezért egész életében rettegett a szegénységtől, pedig akkor még nem is tudtam, hogy árvaházban nevelkedett. Annyira gyűlölte a múltját, hogy még a nevét is megváltoztatta. Chanel volt az első tervező, aki ki tudta csalni a nőket a hálószobából, rá tudta venni őket, hogy ne legyenek többé cicamicák, hanem lázadjanak fel, és büszkén vállalják magukat. Utcai kosztümöt, társasági ruhát adott rájuk, aztán még rá is tett három lapáttal. Vérbeli feminista volt, csodálatra méltó önbizalommal, még azt is elhitette magával, hogy képes egyedül kiharcolni, hogy véget érjen a világháború. Mindig mindenkivel gyanakvó volt, kemény, mint a pokróc, és olyan csavaros eszű, amiből egy születik egy évszázadban. És olyan sugárzóan tehetséges, mint a nap.

 

- Mi volt a titka? A kosztüm? A kalap? A ruha? A cipő?

 

- Az anyag. A buklé. Egy Chanelben átrepülheted az óceánt, és úgy szállsz ki a gépből, mintha most vetted volna fel. Meg persze a szabás. Eltakarta a pocit, kiemelte a derekat. Leegyszerűsítette és dramatizálta a színeket: fekete és fehér. A kalapjaiért nem vagyok oda, az ékszerei sem világrengetőek. De azért az nem semmi, hogy hajlandóak vagyunk vagyonokat fizetni azért a két egymásba kapaszkodó C C-ért, amit kitalált, hogy reklámozza a nevét, nem igaz? Coco Chanel nem hazudott senkinek, legkevésbé magának. Pontosan tudta, kicsoda. Ehhez óriási lelkierő kell, ezért csodálom. Telis-tele volt ellentmondással, és merte vállalni.

 

- Amit az ékszerekről mondott...

 

- Ne lepje meg. A saját tervezésű ékszereimet hordom.

 

- Látom. A Bika jegyében született, tehát türkiz kristályt.

 

- Nem kristályt, hanem gyémántot. Zöld gyémántot. A türkizről már az indiánok is tudták, hogy megvéd a napsugaraktól, a kék kristály pedig a torokcsakra köve. A lehető legjobb ajándék egy olyan rokonnak, aki nem mindig mond igazat.

 

- Maga mindent tud?

 

- Nem tudom, mit tudok, ahogy maga sem tudja. Fogalmunk sincs róla, hogy mit tudunk. Ezért kell beleásnunk magunkat abba, amit nem tudunk, hátha egy kicsit jobb lesz tőle a világ. Csak ne lenne ilyen vastag az a materialista kéreg, ami minden lelki értéket elront.

 

- Ön színésznő, Chanel divattervező volt, de legyen az film vagy ruha, az alkotás mind a két esetben áru. Hogyan egyeztethető össze a kommersz és a kreativitás?

 

- Ez a kulcsa mindennek, és ez a legfogósabb kérdés. Kiteregethettem volna a könyveimet és az ékszereimet a Four Seasons Hotel előcsarnokában, hogy vegyék-vigyék, de ez nekem nem fér bele. Én ezekkel a dolgaimmal tanítani akarok, nem pénzt csinálni. Állok úgy anyagilag, hogy körbejárhatom a világot, beleölhetem az időt, és még tanulásra is futja. Én már úgy-ahogy megteremtettem a saját egyensúlyomat.

 

- Hozzátéve, amit egy akupunktúrástól hallottam: abból származik minden bajunk a világban, hogy a női energia egyre jobban elnyomja a férfienergiát.

 



Jelenetek a Coco Chanel c. filmből

 

- Nem szokott fölriadni hajnali három és öt között?

 

- De igen.

 

- Látja?! Ez az úgynevezett fiatal energia, amivel egyre több nő küszködik. Olyan mélyen van beleágyazva a tudatalattinkba, hogy a jang energia elnyomja a jing energiánkat, és az agyunk bal féltekéje elkezd kattogni, mi mindent kell megcsinálni, mi az, ami elmaradt. Képtelenek vagyunk pihenni. Muszáj megtalálni a jing és jang egyensúlyát. Én ezen dolgozom az ékszereimmel. Terveztem kettőt, ami a test és a lélek egyensúlyát próbálja helyreállítani azon az alapon, hogy ha férfi vagy, tudatosan hívd elő a női energiádat, ha pedig nő, akkor ne nyomd el az aktivitásodat.

 

- Mennyit segít a masszázs és az akupunktúra, hogy elnyomjuk a rossz energiáinkat?

 

- Se az akupunktúrában, se a jósdában, se a homeopatikus gyógymódban nem hiszek, csak a természetes öngyógyításban. Mindenki rohan, mindenki elfoglalt, de mindenki tud szakítani napi húsz percet, hogy reggel és este leüljön meditálni. Forszírozni nem érdemes, mert akkor csak a jang energia érvényesül, és a meditálás lényege éppen a két energia egyensúlya.

 

- Hogyan kell hasznosan meditálni?

 

- Nincs benne semmi ördöngösség, az egész színtiszta relaxáció. Ülj le, lehetőleg mindig ugyanoda, és engedd el magad. Mondd azt a belső énednek, hogy most húsz percig kizárod a világot, és csak te vagy. Nőknek egyszerűbb, mert mi sokkal erősebben kötődünk a jing energiánkhoz, ezért könnyebben elő tudjuk magunkból hívni a jangot. A lényeg, hogy megteremtsük a kapcsolatot az univerzummal, mert az angol „dis-aster", a káosz, a szétesés arra a görög kifejezésre megy vissza, hogy elszakítjuk magunkat az univerzumtól. Ez foglalkoztat mostanság legjobban, az egészség és a boldogság harmonikus egyensúlyának megteremtése.

 

- Nyilván ezért viseli ezt a nyakláncot és ezt a különös gyűrűt a megfelelő kristályokkal.

 

- Új-Mexikóban élek, ahonnan a legtöbb ufólegenda származik. Egy ottani sámán skiccelte, hogy ilyenek voltak az ufók, amiket látott. Gyufaszál kezük-lábuk volt, a gabonakörökből származik a kör, ezért néz ki így ez a csakragyűrű. Ha metafizikus ékszert viselsz, helyrebillen az egyensúlyod. És nem érdemes megmosolyogni, mert ma már Indiától a Távol-Keletig vallják, hogy a csakrában, az energiaközpontokban és az ufókban van valami közös.

 

- Úgy hangzik, mintha látott volna már ufót.

 

- Még nem, de alig várom. Bejártam a világot, itt az ideje, hogy kirepüljek az űrbe. Boldogan elmennék velük, ha elrabolnának. Félni? Ugyan már! A félelmet mi kényszerítjük magunkra. Azóta tudom, mióta egyszer Peruban forgattam, és telis-tele volt az égbolt ufóval. Legalábbis ezt mondták az ottaniak.

 

Jelenetek a Coco Chanel c. filmből

 

- Ön egyedül él. Nem hiányzik egy társ?

 

- A férfienergiából csak a humor hiányzik. Mindegy, hogy néz ki, ha humora van és morálja, ha el meri mondani, ami a szívét nyomja... De ilyen férfi nincs. A legtöbb férfi, aki valaha jelentett nekem valamit, macsó volt, biztos azért, mert mindegyikben az apámat kerestem. Komplikált egy fickó volt, mit mondjak...

 

- És megtalálta?

 

- Minél vénebb vagyok, annál kevésbé akarom megtalálni. Sokkal jobban izgatnak azok a férfiak, akik meg akarják váltani a világot, de gőzük sincs saját magukról. Az elszántságukban van valami, aminek sose tudtam ellenállni.

 

- Példaképe volt valaha?

 

- Soha. Tízéves koromban kezembe került egy könyv a civilizáció hőseiről, rongyosra olvastam, mert olyanokról szólt, akik fölfedeztek vagy föltaláltak valamit. Közük nem volt ahhoz a csiribí-csiribá iparághoz, amiben kikötöttem. Ha őszinte akarok lenni, a lelkem mélyén nekem se volt sok közöm. Az emberek mindig sokkal jobban érdekeltek.

 

Hollywood, 2009. április

Návai Anikó
XV. évfolyam 5. szám

Címkék: Shirley MacLaine, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2020. október

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.