Sztárvilág

Jeremy Irons - A szeretet mindenre válasz

Világsztárok harmóniában

Szépek és gazdagok. gazdagok és sikeresek. Lehet, hogy mégsem minden az övék? Amit nem kapnak meg, mennyire hiányzik? Bevallják? Letagadják? Mégis mitől vannak egyensúlyban?


Mióta Borgia pápa kedvéért Budapesten dolgozik, Jeremy Irons olyan csendesen olvadt bele a magyar hétköznapokba, hogy fel sem tűnik, már két éve köztünk él. Ha nem kocsi viszi-hozza az etyeki stúdióba, akkor gyalog bóklászik a belvárosban vagy bukósisakban motorozik a budai és a környékbeli falvakban, kirándul a Hortobágyra, úszik a Balatonban, kincseket böngész a szentendrei galériákban. Szenvedélyesen megszeretett minket. Sőt megható módon már szinte jobban félti kulturális kincseink épségét az  elporlástól, mint mi magunk. Los Angelesben kezdtük, Budapesten fejeztük be az alábbi beszélgetést, melyre csak olyankor vállalkozik, ha hallgatólagosan biztosítékot kap, hogy a magánélete tabu. Kivéve persze, ha maga hozza szóba.

 

– Elnézést, hogy ilyen látszólag frivol kérdéssel kezdem: mit szól hozzá, hogy a Borgia sorozatról bort neveztek el, és ízlik-e önnek ez a bor?

 

– Nem vagyok boros, csak az árcédulákat szoktam megnézni, és olyankor folyton az jár a fejemben, hogy mit érdemel, aki ennyi pénzt képes meginni! Ha úgy hozza az élet,  hogy olyasvalakivel vacsorázom, aki szereti és érti a jó borokat, beleértve a feleségemet is, én is megiszom egy pohárral. De már ennyi elég, hogy spicces legyek. És a legtöbb bortól megfájdul a fejem. Biztos a tartósítószertől. Vajon mit tesznek bele? Szulfátot? Szóval általában véve nem nagy a bizalmam a borok iránt, mert biztos, hogy fejfájást kapok. Ezért inkább pezsgőzöm vagy Kir Royalt iszom, amiben Cassis, vagyis ribizlilikőr van. Ebből simán megihatok egy-két pohárral, jó kedvem lesz tőle. A királyi borokat csak szimatolni szeretem, de azt nagyon. A jó minőségű bortól sosem fájdul meg a fejem. De ki tudja kiszámítani? Úgyhogy maradok inkább a Martininál. Vagy a vodkánál, amitől nem alszik el az ember, hanem felélénkül. Kipróbáltam a fehér éjszakákon Szentpétervárott, hajnalig sétáltam az Ermitázs körül. Vodkából, martiniból nem lehet baj.

 

– Alexander Borgia viszont nem vetette meg a jó borokat...

 

– Azt sem, és az élet más örömeit sem. El kell mondjam, mikor Neil Jordan felkért a  szerepre, első dolgom volt, hogy megnézzem az interneten, ki fia-borja volt ez a pápa. Látom ám, nagy orrú, potrohos, lóg rajta a háj. Már tárcsáztam is Jordant, hogy öreg, itt valamit félreértettél, ez nem én vagyok... De Neil rögtön riposztozott, hogy nem a külső számít. Itt a hatalomról és a hatalommal való visszaélésről van szó, ezt kellene  eljátszanod, érvelt, és ennek tényleg nem tudtam ellenállni.

 

Jeremy Irons kastélya Írországban (Kilcoe Castle)

 

– Már csak azért sem, mert már van némi gyakorlata a csuhásban: a Misszióban szerzetest játszott, a Casanovában meg bíborost. Lehet, hogy a hite is vonzza ezekhez a szerepekhez?

 

– A hitem a magánügyem, ok nélkül nem szívesen beszélek róla. De mert a témához tartozik, hiszen pápát játszom, most kivételt teszek. Leszámítva azt a sok sallangot, ami az évszázadok során ráragadt, az Újszövetség tanításaiban hiszek. Elsősorban abban,  hogy isten bennünk él, és úgy hívják, szeretet. Ahogy a buddhisták mondják, bennünk lakik Buddha. Magunkban hordozzuk a mennyet és a poklot. Ki merre dönt, arra navigál. A halál utáni élet pedig annyit ér, amennyi jó vagy rossz emléket hagyunk magunk mögött, bár aki negativitásban éli le az életét, az már a földi létét is pokollá teszi.

 

– Sok  férfi tart az öregedéstől, de magán mintha nem fogna az idő. Passzolta a titkot a fiainak?

 

– Reménytelen! Azt, hogy mi okos lépés a szerelemben, nem lehet tanítani. Tehetetlenül néztem, mikor a fiaim olyan lányba bolondultak bele, aki nem érdemelte meg, és csak abban bízhattam, hogy előbb-utóbb ők is rájönnek a turpisságra. Ki is keveredtek szépen, és most mind a ketten nagyon helyes lányokkal járnak. De tanácsot adni nem lehet.

 

A David Lynch rendezte Inland Empire c. filmben

 

– Ön évtizedek óta nős. Ennyire házasságpárti?

 

– A házasság keretet ad a gyerekneveléshez. Vannak országok, ahol az adó miatt hasznos, ha az ember nős, más kultúrákban meg azt jelzi a házasság, hogy el a  kezekkel! Az én felfogásom az, hogy a gyerekneveléshez még mindig a házasság a legjobb intézmény. Ha olyasvalakibe szerettem volna bele, akivel nem akarunk  gyerekeket, nem lett volna fontos ez a kötelék... de ha az embernek komolyak a szándékai, akkor a házasság az egyetlen út. Minden házasságban vannak viharok, de a gyerekeknek két szülő kell, még akkor is, ha néha hajba kapnak. Ezért hiszek a  házasságban. Nem abban, hogy a házasság sétagalopp, hanem abban, hogy fontos a gyerekneveléshez. A gyerekeim már kirepültek, de minden szülő tudja, hogy a gyerekek soha nem repülnek ki igazán. Még akkor is kell nekik az anyai-atyai gondoskodás, ha már túl vannak a harmincon. És a lelkük mélyén fontos nekik, hogy apa-anya jól van.

 

– Maga pedig kellő okot ad nekik az izgalomra azzal, hogy folyton motorozik. Közben Max fia arról panaszkodik, hogy nem engedi motorra ülni. Hogy is van ez?

 

– A bátyámtól tanultam, hogy addig ne ülj motorra, amíg nincs tíz év rutinod az  autóvezetésben. Ennyi minimum kell, hogy megtanuld és megszokd azt a töménytelen vigyázatlan autóst, aki az utakon kocsikázik. Ugyanis ennek a veszélynek teszed majd ki magad, ha motorra ülsz, és ez dupla veszély. Tehát előbb tanuld meg négy keréken a  közlekedést, hogy két keréken ne legyen bajod. Meg aztán kell az a tíz év autós rutin ahhoz is, hogy ne vakmerősködj, mert nem vagy halhatatlan, és a sebesség nagyon csábító, főleg, ha az ember fiatal. Max felfogta, és mivel még jogosítványa sincs, nem engedem motorozni.

 

– Vallja be őszintén, a lelke mélyén szereti és keresi is a veszélyhelyzeteket.

 

– Stimmel. Az unalomra ez a legjobb patika. Sokat lassultam az elmúlt húsz évben, de még mindig vonzanak a veszélyek, szeretek belekóstolni az ismeretlenbe, bár partner ritkán akad, mert az emberek többsége túl gyáva. De engem hajt az ösztön. A veszély csiklandoz. Azt mondják, aki mer, az nyer. És aki mer, tovább él.

 

 

Jelenetek a Borgiák c. filmből, Jeremy Ironsszal a főszerepben

 

– Ha lehetősége nyílna időutazásra, melyik korba motorozna vissza – vagy előre?

 

– A jövő azért nem izgat, mert sok jót nem látok magam előtt. Tehát a múltba  száguldanék vissza. Mondjuk 1880-ba, amikor még nem gyülekeztek az első világháború fellegei az égen, és ha valaki szorgalmasan dolgozott, komoly sikereket ért el. Virágzott a világ, a művészet, a kultúra, és számomra úgy tűnik, ez volt az utolsó korszak az  emberiség történelmében, amikor még ártatlanul, rácsodálkozva boldogok voltak az emberek.

 

– Lehet, hogy ezt próbálja konzerválni, amikor visszavonul az írországi várba, amit  renovált?

 

– Talán... sokat kertészkedem, szeretem a természetet, lovagolok, sétálok a kutyákkal. Esténként pedig összejövünk a barátaimmal, beszélgetünk, muzsikálunk. Egyszerű,  letisztult, kellemes életet élek, és hálás vagyok a sorsnak, hogy ez megadatott nekem.

Návai Anikó
XVIII. évfolyam 2. szám

Címkék: Jeremy Irons, sztárvilág

Aktuális lapszámunk:
2019. augusztus

A korábbi lapszámaink tartalmának megtekintéséért kattintson IDE.